Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-389

42 389. országos ülés 1894. november 27-én, kedden. dályozhat meg engem abban, hogy ne tegyek oly intézkedést, a melyet közforgalmi érdekekből és a mi termelésünket egyáltalán nem érintő behozatali czikkben való kereskedelem élénkítése érdekében czélszerűnek tartok. Egyébiránt ez a déli-gyümölcsaukczió a fővárosi vásárcsarnokok érdekét egyáltalán nem érinti, mert hisz csak nem kívánhatja a főváros azt, hogy a vásárcsarnokok bírjanak kizárólagos joggal minden aukcziók tartására, mert akkor az lenne a tulaj dónk épeni kizárólagos jog, a mely azután a fővárosban minden jelentékenyebb kereskedelmet megakasztana. A gyapjúaukcziók kérdésében például szintén azon czélzat által vezéreltettem, hogy a gyapjúkereskedelmet, a mennyire lehet, összpontosítsuk a fővárosban, és hogy legalább a magyar gyapjií-terinelés eladását konczentráljuk, hogy az ne szóródjék a külföld minden piaczára. Épen ezen szempontból a gyapjúaukcziók rendezésérc is kiváló súlyt fektettem, kisérleket máris tettem ezen irányban, és szándékom az, hogy a mennyiben a kísérletek eddig eredményre vezettek, a gyapjúaukcziók tekintetében is bizonyos szervezett intézményt létesítsek a főváros kebelében. Hát ez sem volna szabad és lehetséges? A gyapjúaukcziókat is a fővárosi árúcsarnokokban fogjuk tartani? Ilyen értelmezést, t. h fővárosi vásárcsarnokoknak, melyek élelmi czikkek eladására szánvák, tulajdonítani nem lehet, A déligyümölcs-aukczíó egy nagyban való árverés, nagyban való kereskedés, az egyáltalában nem alterálja azt, ingy az a déligyümölcs azután bemenjen a vásárcsarnokokba, hogy a részletes eladás ott megtörténjék, szóval, hogy a vásárcsarnokokban ezzel is foglalkozhassanak. De az aukczió maga a kereskedelem élénkítésének egy külön szervezete, az nem képezheti a vásárcsarnokok kizárólagos jogát. Ezt kívántam, t. ház, erre a kérdésre vonatkozólag elmondani. Egyébként megjegyzem, hogy tudomásom szerint a főváros ebben a kérdésben felterjesztéssel fog élni, s én a magam részéről meg fogom az ügyet vizsgálni. Nekem nem szándékom a főváros érdekeit sérteni, sohasem tettem ezt; de másrészt azokat az érdekeket, melyeket közforgalmi szempontból helyeseknek tartok a főváros és egyáltalában az ország kereskedelmének élénkítésére, azokat viszont a magam részéről sértetlenül megóvni kívánom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Visontai Soma képviselő úr szavai értelmének helyreigazítása czéljából kíván szólni. Visontai Soma: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. Abban igaza van a t. minisztei urnak, hogy nem helyes a képviselőházban bármely társaság vagyoni viszonyaira gáncsoló megjegyzést tenni, és épen ezért magam is kénytelenítve érzem magamat kijelenteni, hogy azon kifejezés alatt: »bukófélben«, nem az illető társaság snyagi, vagyoui ziláltságát értettem, hanem azt, hogy ezen társaság azon czéloknak, melyek végett annak idején alakúit, és melyek végett igen sok intézet és magános nagy áldozatkészséggel és igen nagy összegekkel hozzájárult, megfelelni mai napig nem tudott. De távolról sem akartam tángálni ezen társaság vagyoni, anyagi viszonyait. A mi pedig a miniszter úr többi kijelentéseit illeti, bátor vagyok becses figyelmét arra felhívni, hogy bizony ezen rendeletben azon szó, hogy aukczió, nem fordul elő, de valami nagy különbséget árverés és aukczió között a miniszter úr kellőleg ki nem fejtett. Másrészt ezen miniszteri rendeletben szóról-szóra ez foglaltatik: »részére ezennel az Í888. évi XXII. tcz. 2. §-a alapján Budapest székes fővárosa és Fiume területén 10 év tartamára a belügyminiszter úrral egyetértőleg kizárólagos engedélyt adok arra, hogy a nevezeít részvénytársaság friss déligyümölcs - árveréseket rendezhessen*?. Ebben a kizárólagosság is benne van, és az »árverés« szó is benne van, a melyet én használtam. De sem az aukczió, sem annak valamely * különleges magyarázata nincsen benne ebben a rendeletben. Azt hiszem tehát, hogy ezen körülmény indokoltnak tűnteti fel ez iránt tett felszólalásomat. Még megjegyezni bátorkodom azt, hogy a fővárosi tanács egyik felterjesztésében épen erről panaszkodik; de úgy látszik, hogy ez nem felel meg a tényeknek, mert a t. miniszter úr azt mondta, hogy a fővárossal tárgyalásokat is folytatott. Itt azonban a tanácsnak egy fölterjesztése van, illetőleg az ügyosztálynak egy felterjesztése a tanácshoz, melyben arról is tétetik említés, hogy a főváros közönségének megkérdezése és hozzájárulása nélkül méltóztatott ezen rendeletet kibocsátani, a mely oly életbevágó intézkedéseket tartalmaz. A mi azt illeti, hogy a t. miniszter úr kilátásba helyezi, miszerint a mit meg lehet tenni, azt kellő módon meg fogja tenni a vásárcsarnok érdekében, azt szívesen és köszönettel tudomásul veszem, de megjegyezni bátorkodom, hogy mindeddig más nem történt az állam részéről, mint hogy 10°/o os engedményt nyújtott a beszerzendő terményekre nézve, a mi azon egyéb előnyökkel szemben, a melyek egye3 malmoknak, vagy hajózási társaságoknak stb. Dyújtatik, és egyes más előnyökkel szemben, a melyek az állam részéről nyújtatnak, bizony egyelőre nagyon csekélynek mutatkozik. Elnök: Kíván még valaki szólani, t. ház? Senkisem. Tehát a tételt méltóztatnak el' fogadni. Perczel Béni jegyző (olvassa): 2. czím.