Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

470 409. országos ülés 1894. deczember 28-án, pénteken. együtt fog maradni a párt kebelében; hogy lesz itt Magyarországon a parlamentarizmus dicsőségére a következő állapot: a szinpadon lesz egy kabinet, egy minisztérium, mely játszik és beszél, és lesz egy másik minisztérium pedig permaneneziában a színfalak mögött, mely mindent mozgat, és minden ellen fondorkodik. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. ház! Ugron Gábor: Ez az eljárás a parlamentarizmusnak semmi előnyére nem válik; tiszta álláspontot kei] foglalni, véget kell vetni a pártéletben rendezett azon palotaforradalmaknak, melyek Magyarország élére kormányokat juttatnak, és kormányokat léptetnek le. Itt a parlamentben kell, hogy minisztériumok álljanak vagy bukjanak; nem lehet, hogy örökké a kulisszák mögött végezzék el a bukást, vagy a kulisszák mögött gyártsák a kormányokat. Tessék, t. komédiás uraim, kiállani a színpadra! (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre! Taps és éljenzés a szélsőbalon.) Elnök: (Csenget.) Kérem a képviselő urat, szíveskedjék más kifejezéseket használni. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Különben, t. ház, a lelépő kabinet legyen szíves, hagyja bátra a minisztériumok burájában a saját fényképeit, hogy ha majd miniszterfogdosás lesz, könnyebben feltalálhatók legyenek. (Tetszés a szélső baloldalon. Derültség jóbbfelöl.) A miniszterelnök úr nyilatkozatában esak egyet helyeslek, tudniillik azt, hogy valahára azt a helyet elhagyja, és mód és alkalom nyílik, hogy Magyarország egészséges parlamentáris kormányzatnak jusson bir

! okába. (Helyeslés a tzélsö baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Éljm Wekerle !) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t, ház! (Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni. Gr. Apponyi Albert: A miniszterelnök úr azon jelentéséhez, a melylyel a kabinet lemondását a háznak tudomására hozta, csak azon néhány megjegyzést akarom fíízni, a melyeknek megtétele szerintem annak a helynek kötelességéhez tartozik, a melyet ebben a házban elfoglalok. A kormány politikájának, a kormány vi selt dolgainak bírálatába bocsátkozni ez alkalommal nem szándékozom, hiszen kormányzásának lefolyása alatt lépten-nyomon minden egyes eselekvényénél volt alkalmam a bírálatnak jogát gyakorolni, és gondolonudesz alkalom arra, hogy ezen kormány politikájára, és Magyarország alkotmányos történetének azon lapjára, a melyet ezen kormánynak politikája tölt be, még vissza térjünk, azt meg is teszszük, arról nézeteinket elmondjuk. Ezzel tehát ma foglalkozni nem szándékozom. Azt, a mit megmondanom kötelesség, — hogy a jövőben hallgatásomból az a következtetés nelegyen vonható, mintha én a lemondásnak, és a lemondással összekötött nyilatkozatoknak ily formáját helyeslőleg tudomásig venném, — az a következőkből áll. Előttem szólt t. képviselőtársam nézetéhez csatlakozom abban, hogy a miniszterelnök úr jelentése nem felel meg tökéletesen a parlamentarizmus követelményeinek. Annak egyszerű konstatálása, hogy a kormány a koronának bizalmát kellő mértékben már nem bírja, nem nyxíjt kellő felvilágosítást a parlamentnek a krizis tulaj donképem okairól; mert hogy a krízist megbírálhassuk, hogy a politikai helyzetben tisztán láthassunk, ismernünk kellene azon indokokat, melyek miatt a lelépő kabinet a korona bizalmát elvesztette. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Nem első eset ez, t. ház; a magyar parlamentben beállott krízisek alkalmával állandó szomorú és parlamentarizmusunknak fejletlen voltát jellemző tény volt az, hogy a lemondásnak okairól a parlament hiteles és hivatalos felvilágosítást nem nyert, és ennek folytán a maga ellenőrzési jogát és kötelességét k< llőkép nem gyakorolhatta. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Már pedig a kormány épúgy felelős lelépéséért, épúgy felelős azért, hogy azon indokok, melyek lelépését előidézték, és azon körülmények, a melyek azt kisérték, az alkotmányosság feltételeinek teljesen megfeleljenek, mint felelős minden egyéb kormányzati cselekményeiért. Én sajnálatomat és rosszalásomat fejezem ki a felett, hogy a t. miniszterelnök úr azon n3"ilatkozatábin, rneiylyel a kabinet lemondását bejelentette, nem világosította fel a parlamentet a helyzetről, nem világosította fel azon érdemleges okokról, a melyek miatt beállt a korona bizalmának elvonása. Ezt elmondani szigorú kötelességemnek tartottam, hogy legalább az ellenzék részéről törtéut felszólalás által megóvassék a képviselőház azon joga, hogy miden kriz'sről hitelesen, részletesen és körülményesen hivatalos tudomást nyerjen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Gróf Szapáry Gyula képviselő úr kíván szólani. (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Gr. Szapáry Gyula: T. képviselőház! Azon rövid jelentés, a melyet a t. miniszterelnök úr a lemondásra nézve tett, nekem is lehetővé teszi, hogy lehető rövidséggel nyilatkozzam e kérdésben, annyival inkább, mert meggyőződésem szerint arra nézve nyilatkozni, hogy mily állást foglalnak el egyesek a jövő alakulásával szemben, nem most van helyén, hanem akkor, ha az új kormány helyén lesz, és annak