Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

409. országos ülés 1894. deczemljer 28-án, pénteken. 469 a korona bizalmát. Vájjon mely okból? Ezt ismernünk kellene. Én azt hiszem, hogy az ok abban van, hogy egy kormány, mely reformjavaslatokat akar keresztülvinni, kell hogy a maga programmja számára megnyerje a tényezőket, megnyerje | a meggyőzés] utján, gyakran kell, hogy parlamenti kényszerek által. Nem egy alkotmányos államban történt, hogy az uralkodó vonakodásával szemben egy parlamentáris kormány érvényesítette az akaratát. De engedelmet kérek, én nem ismerek Európa alkotmányos életében oly kormányt, mely eziklusökat rendezett volna a koronára gyakorolt presszióból; és nem elég, hogy ezt keresztülvitte, hanem első kötelességének azt találta, mikor a koronát sarokba szorították, hogy az összes hírlapokba közzétegyék, hogy Magyarország királyát ilyen módon engedésre kényszerítsék. Minden uralkodó elfogadja, hogy meggyőzzék, de nem fogadhatja el, hogy a kormánya legyőzze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez lehet oka az általános bizalom elveszítésének. De van, és lehet más oka is, mert önök mmdigaz 1867-iki törvények épségben fentartását védelmezik, holott mi, kik ezen törvények káros jelenségeit ismerjük, és állandóan észleljük, látjuk, hogy ezen kiegyezés következtében beállott szoros kapcsolat Ausztria és Magyarország között hová vezetett? Magyarországban minden nagyobb kérdés, még az általános társadalmi reformkérdések is nemzetközi jelleget öltenek. Mert annak következtében, hogy Magyarország királya egyszersmind Ausztriának is császára, neki mérlegelnie kell a Magyarországban szándékolt reformjavaslatoknak azon kihatását, a mely az osztrák tartományokban észlelhető lesz. Ezért hibás, ezért van a 67-es kiegyezésnek az az intézkedése, mely Ausztriát és Magyarországot ilyen érdekszolidaritásba és érdekközösségbe hozza. (Nagy saj. Elnök csenget.) A t. kormány elveszthette a korona bizalmát azért, hogy nem volt tekintettel Ausztriának és Magyarországnak egy sajátságos természetére. A mi befolyást csak Ausztria mostanáig a német tartományokban gyakorolt, azt tisztán a katholikus államok által gyakorolta, a mióta Németország egy protestáns császársággá változott át, azóta Ausztria németségeinek köteléke, mondhatni erős köteléke az, mely összetartja a németeket, a mi összetartja, a katholikus szlávokat, és megkülönbözteti Ausztriának szláv lakóit Oroszország és a szomszéd államok szláv lakóitól, az a katholiczizmus. Sőt Magyarországot is ha tekintjük, minden oldalon, a mi határaink körül, a hol oly szomszédaink vannak, a kikkel rokonfajok minálunk is laknak, az a mi majdnem kivétel nélkül megkülönbözteti Magyarországot azon államokkal szemben az, hogy azok tisztán az orthodox hit rendszerére vannak felépítve, míg Magyarországban a katholikus vallásúak tálnyomósága, és jelentékeny száma ad egy erős jellemző vonást ez országnak, de ad egyszersmint egy erős köteléket, mely a görög katholikusokat az orthodox Romániától épúgy elkülöníti, mint a hogy a katholikus horvátokat a orthodox szerbek törekvéseitől izolálja. Nem lett volna szabad egy kormánynak, mely Magyarország élén áll, rendszeres politikai hadjáratot indítani a katoliczizmus ellen, áldozatokat követelni politikája részére, (Igaz ! Ügy van !\ a baloldalon. Nagy zaj.) és áldozatokat követelni exisztencziája részére, egyesegyedfíl csak egy hitfelekezettől, a katholikus egyháztól. Ezek azok a tények, a melyek önöket és a t. kormányt egy hamis poziczióba hozták. És még egy van, az, hogy önök a főrendiházban nem bírnak javaslataik számára többséget teremteni. Nem kell titkolni, mert ez az egy alap az, a melyen parlamentaliter lehet némileg indokolni az önök diadalmámor között való bukását, hogy a főrendiházban sincsen meg a kellő többségük, és a koronában aggodalmat kelt az, hogy a további sikeres kormányzatra önök a kellő erővel és befolyással nem bírnak. Tisztán csak a koronát állítani oda, a mely önöknek diadalaik mámora közepette, a felséget üdvözlő távíratok özöne között, a törvényhatóságok nyilatkozatai után megvonja bizalmát önöktől általánosságban, egyedül csak a koronát állítani oda, ez nem igazságos eljárás, ez nem is helyes eljárás. Meg kell mondani, hogy a hibának lényege önökben, önöknek kormányzati methódusában és abban a szédelgésben van, melyet űztek éveken át; meg kell mondani, hogy a parlamenti válság csírája a főrendiházi állásfoglalásban van, és a korona, midőn ezen tényeket megismeri, azon szolgáit, kik neki a csendes és biztos kormányzást nem tudják biztosítani, elbocsátja. Én csak arra kérem a lelépő kabinetet, mivel önök azt kiáltották az imént, hogy épen arra dolgoznak, hogy a személyi akadályokat elhárítsák, arra kérem a t. kormányt, és annak különösen elnökét, hogy ha politikai nyilatkozatokat tesz a szabadelvű' pártkörben, máskor legyen szíves (Halljuk! Halljuk!) azokat jobban megfontolni. (Elénk derültség a jobboldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Tegnap a miniszterelnök úr azon nyilatkozatot tette a szabadelvű pártkörben, hogy: mi — a kormány — pedig ilyen föltételek mellett vagyunk hajlandók az ezután következő kormányt támogatni. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, mit jelent ez a nyilatkozat? A'.t jelenti, hogy a minisztérium továbbra is permanencziában és