Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-409

468 409. országos ülés 1894. deczember S8-án, pénteken. történt ez, és miként történhetett ? Önök, mikor itt ez a függetlenségi és 48-as párt a kötelező polgári házasságot, a vallásszabadságot és a többi egyházpolitikai elveket hirdette, minket szánalmas mosolylya! fogadtak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Remete Géza: Leszavaztak! Ugron Gábor: És Irányi Dániel néhai t. képviselőtársunk pedig itt csekély érdeklődés, csekély figyelem közepette beszélt az utóbbi esztendőkben ezen nagy elvek és eszmék mel­lett, a melyekből akkora tőkét kovácsoltak ma­guknak. Önök az elkeresztelési rendelet tévedé­séből és hibájából másként nem hittek menekedni, mint hogy fenyegetést állítanak fel az állami anyakönyvvezetés és polgári házasság formájá­ban, és a mi egyszer csak viharjelző, a mi csak szélvitorla volt, az önöknek a kezében lobogóvá változott. (Tetszés balfelöl.) Elvet elvként kell hirdetni. Fogás volt, hogy az elvekkel tisztán csak korteskedési ezélból éltek, (Nem igaz! johb­felol. De igaz! balfelöl.) tisztán csak korteskedési ezélból használták azokat fel, (Élénk helyeslés balfelöl. Zaj jobbfelöl.) és csak arra törekedtek, (Zaj. Hulljuk! Elnök csenget.) hogy minden nap mint győztesek feküdhessenek le, de nem fon­tolták meg, és nem gondolták meg, hogy a mai nap győzelméért igénybe vett eszközök a másik napra már micsoda visszahatásokat fognak fel­idézni. Hiszen ha önök azokkal az elvekkel, a melyekért bukni oly dicsőségesen akarnak lát­szani, moüt nem tudnak egyebet mondani, mint, hogy a koronának általánosságban vesztették el bizalmát, azt kérdem én, ha csupán személyi okokból történt e bizalom elvesztése, akkor egy elvekért harczoló komoly pártnak a személyeket el kell távolítani az elvek útjából, mert a sze­mélyek mindig harmad-, negyedrangú tekintetet érdemelnek, az elvek érdemUk az elsőrangú tekintetet: ebből nem az következik, hogy egy zászlótartásra vállalkozott kormány csupán sze­mélyi okokból távozik, hanem az következik, hogy a személyeket íeláídozza, és az elvekért harezol tovább. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ugron Gábor: Nagy nemzetek és nagy politikai tényezők személyi tekintetek által nem hagyják magukat korlátoztatni, nem Inigyják magukat feltartóztatni. De nem így áll a dolog. Önök egy radikális, nem liberális, egy radikális politikát kezdettek meg Magyarországon, az egyik téren, az egyházpolitikai téren. Ha ez elvek igazán oly radikálisak és oly radikálisan liberálisak, akkor azok a közélet minden terén kellene, hogy érvényesüljenek. (Ügy van! bal­felöl.)„ Önök, a kik a képviselőválasztásra jogo­sultak czenzusát nem akarják leszállítani, mert a nagy néptömegeknek a parlamentáris életben való résztvételét nem akarják; önök, a kik a virilis intézményhez a vármegyei életben ragasz­kodnak ; (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Elnök csen­get.) önök, a kik megalkották a jelenlegi főrendi­házat; önök, a kik az örökösödési törvényt, mely egy nemzet tagozására és társadalmi alakulására oly végtelen fontosságú, megcsinálták a nélkül, hogy a hitbizományok kérdését rendezték volna; önök, a kik eddigelé semmiféle téren a liberá­lis radikalizmus jelét nem adták, csak ezen a téren, előttem úgy tűnnek fel, mint a kik kény­szerűségből menekültek e térre, hogy politikai botlásukat helyrehozzák. (Zajos helyeslés a szélső­balon. Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. Elnök csenget) Hiszen engedje meg a t. ház, egyebet nem hallok a lelépő kormányférfiak ajkáról, mint a nagy liberalizmus és 67-iki törvények megvédel­mezésének hangoztatását, az alkotmányosságra pedig czélzások történnek, hogy az veszélyben van. Hát kérdem a t. háztól, . . . (Félkiáltások jobb­felöl: Ki mondta?!) . . . Azt mondták: idegen befolyások érvényesülése az, mely a kormányt lemondásra kényszeríti. (Felkiáltások jobbfelöl: Ki mondta? Hall juh! Halljuk! Elnök csenget.) A miniszterelnök úr, midőn az indemnity tár­gyaltatott. (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Falk a »Lloyd«-ban, Tisza Lajos a delegáczióban! Ugron Gábor: Hogy a delegáczióban mit mondtak, arról nem akarok beszélni. Az indenmity tárgyalása alkalmával a miniszter­elnök úr lendületes beszédét azzal végezte, hogy fenyegetést szórt azok felé, kik talán kon­zervatív irányba igyekeznénk az ország politi kaját terelni. A miniszterelnök úr fenyegetőzni nem szokott hiába, igaz, hogy a fenyegetőzés politikai methódusához tartozik, és lehet, hogy bukásának is ez az oka. (Tetszés és derültség a szélsőbalon ) De engedje meg a t. miniszterelnök úr, midőn általunk nem látott, és mai lemondása alkalmával felismerhetővé nem tett, de mindenki által hallott kísértetekről és rémekről van szó, akkor a t. miniszterelnök úr nyilatkozataiban kell megkeresni azon támpontot, hogy honnan fenyeget a veszély. Vagy a miniszterelnök úrnak az indemnity tárgyalása alkalmával tett kirohanása a konzervatív áramiat ellen csak hiábavaló frázis ? Az a nagy helyeslés, mely­lyel önök kisérték, az mind semmit érő? Hisz a miniszterelnök úr ezen kirohanása akkor engem csak azért nem bírt felszólalásra, mert tadtam, hogy a miniszterelnök úr után semmisem marad konzerválni való, hanem igen sok eltakarítani való. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát általánosságban veszítette el a kormány

Next

/
Thumbnails
Contents