Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-389

40 889. országos ülés 1894. gosan kifejezésre juttatja, mennyire egészen más irányban és más czélokra érvényesíttetnek. Én felhivum a t. kereskedelmi miniszter úr figyelmét, bogy ezen 1888. évi XXII. tcz., mint indokolásából is kitűnik, nem azért hozatott, hogy monopóliumot lehessen létesíteni nyers termények, vagy hasonló élelmi czikkek eladására. Méltóztatik a t. ház, emlékezni, ez abból a czélból hozatott, hogy az úgynevezett árverelő hiénáknak elkótya-vetyélése ellen azon tárgyakat a törvényhozás biztosítsa, melyeket vagy egyes ember kényszerből kénytelen eladni, vagy a melyekre nézve az eladást bírósági intézkedés előzi meg. De azon törvény egyetlen pontjából sem magyarázhatja ki a t. miniszter úr azt, hogy ezen törvény neki jogot adott volna arra, hogy élelmi czíkkekre monopóliumot teremtsen valamely magántársaság vagy magánegyén számára. Legjobban kitűnik ez, t. ház az 1888. évi XXII. tcz.-nek épen 3. § ából, melyet a t. miniszter úr a saját rendeletében szintén felemlít. E 3. §. ugyanis biztosítéknak a letételéhez köti ezen árúcsarnokot. Miért? Mert rendszerint nem saját portékájukat adják el azon árúcsarnokokban, melyeket a törvény kontemplált, hanem mások által oda behozott, és bevitt ingóságokat, ennélfogva azok értékének, az azokért befolyt vételárnak biztosítására szükségesnek látta a törvényhozás, hogy előre kontempláljon ilyenféle biztosítékokat. Igaz, hogy a t. kereskedelmi miniszter úr ezen sajátságos dilemmából, a mely a törvénynek intencziója, és az ezzel teljesen ellentétben álló saját intézkedése közt fennáll, úgy vágta ki magát, hogy a magyar kereskedelmi részvénytársaságnak egyszerűen elengedte ezen kauczió letételét, s illetőleg ezen kauczió letétele alól felmentette. Ez a dolognak egyik része, a mely a kereskedelmi miniszter úr intézkedésének törvényességét érinti. A másik része azonban szorosan összefügg, a mint mondám, egyrészt a főváros fölvirágzásának kérdésével, másrészt pedig azon nemzetgazdasági érdekekkel, a melyek Magyarország minden lakosát a fővároshoz, és különösen azon fővárosi intézményekhez, és azok fennállásához főzik, a mely intézmények épen a vidéki gazdálkodó közönség czéljaira és javára lettek megteremtve. Hiszen csak azon központi vásárcsarnok, a melyben ezen fővárosi aukcziók megtartandók volnának, 2,387.000 forintnyi összegbe kerül, illetve ily összeg van erre előirányozva. És egészen joggal elvárhatta volna a főváros, hogy midőn ily nagy inveszticziókat tesz, midőn ily nagy összeget fordít ily czélokra, hogy akkor a t. kereskedelmi miniszter úr azon támogatás helyett, a melyet a fővárosnak ezen vásárcsarnokokra nézve kilátásba helyezett, legalább november 27-én, kedden. ne foszsza meg egyik fontos üzleti ágától, és ne tegye azt, hogy a törvény világos intencziója ellenére egyetlenegy társaságnak kizárólagos jogot adjon arra, hogy az déligyümölcsöket itt a fővárosban elárverezhessen. Nem akarom azt bővebben fejtegetni, hogy ennek még milyen elvi háttere van, ha a t. kereskedelmi miniszter úr azon térre lép, hogy egyeseknek, — mert abban nincs különbség, hogy az egyes egy részvénytársúlatban, vagy egy magán egyénben nyilatkozik-e meg; mert mindenesetre a magángazdálkodásnak egyik kifejezését képezi a részvénytársúlat is — mondom, hogy egyeseknek monopóliumot ad egy vagy más élelmi czikk eladására vagy elárverezésére, hogy mennyiben vét ezzel a törvényhozás intencziója ellen; de én azt hiszem, hogy miután ezen rendelet a törvény nyel össze nem egyeztethető, ezen csak úgy lehet segíteni, ha a miniszter úr ezen rendeletét hatályon kívül helyezi. Elnök: Kíván még valaki szólani, t. ház? A miniszter úr fog szólani. (Halljuk! Halljuk!) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter : T. ház! A kérdés, a melyet Visontai Soma t. képviselő úr felvetett, hivatalos tárgyalásnak az anyagát is fogja képezni, a mennyiben, mint a lapokból értesültem, — más módon nem értesültem róla, — a főváros kebelében erre vonatkozólag történtekről, a főváros fölterjesztéssel kíván élni. Természetesen teljes elfogulatlansággal megfontolás tárgyává fogom tenni a fővárosnak kívánságait vagy aggodalmait. Egyébként engedje meg a t. ház, hogy magának a dolognak megvilágítására előadjam a következőket. Méltóztatnak tudni, — hiszen itt a házban sokszor felhozták — hogy például a déligyümölcs-kereskedés tekintetében egészen függő helyzetben voltunk más piaczoktól, és hogy nevezetesen Fiumének és Budapestnek előnye, mely a déligyümölcs-kereskedés tekintetében felhasználható, egyáltalában felhasználva nem volt. Ennélfogva foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy a déligyümölcs-kereskedést legalább is abban a mennyiségben, a mint az a magyarországi fogyasztásnak és a magyarországi háttérnek, a velünk szomszédos területek fogyasztásának megfelel, a mennyire az lehetséges, tereljük Fiume és Budapest felé. E czélbóla »Magyar kereskedelmi részvénytársasággal jutottam megállapodásra, s ezt arra bírtam, hogy ez irányban fejtse ki a kellő tevékenységet. És itt megjegyzem, hogy a »Magyar kereskedelmi részvénytársaság« — arra nem akarok megjegyzést tenni, hogy egyáltalában helyes eljárás-e a ház nyílt ülésén egy részvénytársaságról aztmondani, hogy bukófélben vau —