Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-389

389. országos ülés 1894. november 27-én, kedden. 39 Perczel Béni jegyző (olvassa): Gázgyárak felállítására és kibővítésére 100.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Folytatólagos fék, világítási és fűtési berendezésekre 100.000 frt. Elnök: Kíván valaki szólani? Senkisem? Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 172 darab mo;.dony vételárának IV. részlete 500.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 1.200 darab teherkocsi vételárának

VII.részlete219020 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 576 darab személykocsi vételárának VI. részlete 448.930 frt Elnök í Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 4.000 darab teherkocsi vételárának V. részlete 778.500 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 624 darab személy- és kalauzkocsi vételárának III. részlete 271.100 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 8.000 darab teherkocsi vételárnak

III. részlete 1,464.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): 1,200 darab személy- és kalauzkocsi beszerzése, II. részlet 720.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Beruházások és új építkezések a m. kir. államvasutak gépgyáránál, és a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyárnál 210.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Átmeneti bevételek. Az »Adria« magyar tengerhajózási részvénytársaság által az állami felügyelet czímén a miniszteri biztos díjazására fizetendő 4.000 frt. Bartók Lajos jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! Habár az a tárgy, a melyről szólani akarok, nincs szoros összefüggésben ezen költségvetési tétellel, mely most tárgyalásra kerül, de mégis méltóztassék megengedni, minthogy némi vonatkozás van mégis ebben a dologban az általános tengerentúli forgalomra, hogy ezen tételnél tegyek erről az én dolgomról is említést. (Halljuk! Halljuk!) A mint a t. háx bizonyára tudja, a főváros egy központi, és ezzel összefüggő nyolcz kerületi vásárcsarnokot létesített, illetve ezen munkálatokat már megkezdette, és e czélra körülbelül 7,700.000 forintot előirányzott. Ezen vásárcsarnokoknak hivatása az volna, hogy a főváros élelmezését alkalmas módon biztosítsák, a köztisztasági és közegészségügyi tekinteteket is mindenkor megvédjék, de a mi nemzetgazdasági hatás leginkább megnyilatkozik ezen vásárcsarnokokban, az az, hogy alkalmat adnak arra, hogy a gazda saját termékeit minden közvetítő kizárásával egyenesen ezen nagyszabású, és a fogyasztó közönségnek hozzáférhetővé tett vásárcsarnokokban elhelyezze, és ott eladja, másrészt pedig, hogy ő e::en gazdasági czikkekböl befolyt összegeket a legkényelmesebb módon kézhez kapja. Midőn a főváros ezen vásárcsarnokok építését, melyek nemcsak a fővárosra, de az egész országra nézve fontossággal bírnak, kontemplálta, joggal azon szempontból indult ki, hogy az állam részéről is olyan támogatásban részesül, a mely ha nem is kifejezett és tényleges pénzbeli segélyben nyilatkozik meg, de mindenesetre olyanféle támogatás, a melynek megadásával az állam ezen intézmény felvirágzását előmozdítja. Körtí belül egy hónapja, hogy a t. kormány valósággal jelét adta annak, hogy ezen fővárosi vásárcsarnokokat hogyan akarja támogatni, és megnyilatkozott ezen támogatásnak módja az igen t. kereskedelmi miniszter úrnak egy október 8-ikán kiadott rendeletében, a mely, — én csak enyhe szót használok, — méltán megdöbbenést keltett a főváros körében. A t. kereskedelmi miniszter úr ugyanis a fővároshoz intézett, 70.498. számú rendeletében a magyar kereskedelmi részvénytársaságnak monopóliumot adott tíz esztendőre arra, hogy saját hatáskörében, és saját csarnokaiban déligyümölcsöt árverezhet, és hogy ezen déligyümölcs-árverezésből, tehát szemben• ezen intézkedéssel, minden más vállalat ki van zárva. Már első pillanatra, ha a szabad kereskedésnek, a szabad forgalomnak, és a szabad verseny elveit tartjuk szem előtt, különösnek találjuk, hogy Magyarország kereskedelmi minisztere egyáltalán egy magánrészvénytársaságot ily különös, és hatásaiban nagyon figyelemre méltó joggal ruház fel, és természetesen az ember első pillanatra is kutatja, hogy vájjon a t. kereskedelmi miniszter úr hol találta a jogosítványt arra, hogy ezen bukófélben levő magánrészvénytársaságnak segélyezésére azt ily különös, és másokat megkárosító, a szabad forgalom elveivel összeütközésbe jövő kizárólagossággal ruház fel. A t. kereskedelmi miniszter úr ezen rendeletében az 1888. évi XXII. tcz. ide vonatkozó intézkedéseire hivatkozik. Fájdalommal látjuk tehát, t. képviselőház, hogy sokszor a törvényhozás nem is gyanítja, hogy az egyes törvények megalkotásuk után, daczára a terjedelmes indokolásnak, mely a törvényhozás intenczióját viiá-