Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-406
á06. országos ülés 18M. deczember 19-én, szerd&n. 445 veti ki? (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az érdekeltek megköszönték volna, hogyha az annuitás helyett, a mely rájuk kivettetett, kivetették volna egyszerre az egész befektetési tökét. Még azt is mondta a képviselő úr, hogy ő az ármentesítés! költségek kivetésére a kataszteri jövedelmet alkalmasnak nem tartja. Ebben a képviselő úrnak elvontan igaza van, mert önmagában véve a kataszteri jövedelmet alkalmasnak erre a ezélra én sem tartom. Mert például épen azon társulatnál, a melyet a képviselő úr felhozott, a legmélyebb árterületek kataszteri tiszta jövedelme kataszteri holdankint átlagosan 3 frt 86 krt, a legmagasabb területek jövedelme pedig 9 frt 22 krt tesz. A kérdés azonban az, hogy vájjon a vízszinek egymás közti arányát és az osztályozást tekintve, tényleg mennyi teher esik, vagyis valósággal egy kataszteri hold mennyi terhet visel. Erre azt mondhatom, a kezeim közt levő kimutatás alapján, hogy mig a legmélyebb árterület kataszteri holdankint átlag évenkint 2 frt 23 krt fizetett például 1893-ban, addig a legmagasabb terűlet holdankint átlag nem fizet többet, mint 24—27 krt. Ez utóbbi összeg pedig valami rendkívüli megterheltetésnek méltányosan nem mondható. Ennyi volt a teherviselés 1893-ban, azóta ez még 65 százalékra redukálódott úgy, hogy ezen ideiglenes kivetés az áltrdam közölt összegnek jelenleg a kétharmadrészét teszi. Megjegyzem, hogy a társulat autonóm körében közgyűlésileg kimondta, hogy az ideiglenes kivetés még 1895ben érvényes lesz, és a közgyűlés ezen határozata ellen senki felszólalással nem élt, ennélfogva a közgyűlés határozata jogerőre emelkedett. S most legyen szabad még röviden a folyamatban levő új osztályozásról szólanom. Ez méltányosabb lesz, és tán alkalmasabb lesz a képviselő úr megnyugtatására, mint volt az ideiglenes kivetés. Mig az utóbbinál hét fokozat volt, a végleges osztályozásnál 12 van czélba véve. Mig az ideiglenesnél a szélső arányszámok úgy álltak, a mint 100: 4-hez, a véglegesnél xígy fognak állni, mint Í00: 3-hoz. S minthogy a képviselő úr felhozta azt is, hogy gátak közé szorított vízszín kivetése az ártérfejlesztésnél vízszintesen történik, a mi úgy is történt: kijelenthetem, hogy értesülésem szerint a végleges osztályozásnál ez, nem vízszintesen, hanem lejtősen, tudniillik a természetes esést követve fog az osztályozás szempontjából kivettetni. Ez ügy különben a törvény által a 11-es bizottság elé van utalva; azután pedig az osztályozás közszemlére lesz kitéve, s mindenkinek módjában lesz a törvényben előírt úton védekezni, Még csak egyet. Ha történtek is aránytalanságok, mint a hogy történhettek, az ideiglenes kivetésnél: az utólagos leszámolás minden illetékes faktor részéről az illetőknek fentartatott. Ha tehát az új osztályozás remélhetőleg rövid idő alatt elkészül, mindenkinek módjában lesz, hogy a kiegyenlítést megtétethesse. Én nem keresem, hogy az úgynevezett fensíki terűletek bevonása mennyiben felel meg az elvont méltányosságnak, mert azt találom, hogy a törvényhozás, midőn ezek bevonását elrendelte, parancsoló szükség nyomása alatt állott és cselekedett. Nem keresem azt sem, hogy a vízjogi törvény revíziójához nem kell-e majd gondoskodni e fensíki területek még hatályosabb védelméről. Csak annyit mondhatok, hogy a menynyire tőlem és azoktól függött, kik e részben velem egyformán gondolkoznak, mindenkor úgy a fensíki terűletek kérdésének törvényhozási szabályozásakor, mint a törvény alkalmazásánál is a fensíki terűleteket lehetőleg védeni iparkodtunk. Ezeket akartam felhozni, hogy a t. ház a tényállásról minden irányban egyformán tájékozva legyen. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Molnár Antal $egyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Azon kérdésekkel, melyeket t. képviselőtársam most érintett, a múltkor részletesen foglalkoztam. De úgy látom, hogy ő vagy meg nem értett, vagy félreértett. Úgy jártam, mint az a professzor, ki 50 évig tanított, és csak egy tanítványa értette meg, s az is félreértette. Az én beszédemre is csak a t. képviselő úr reflektált, más senki, s ő is félreértett. Nem az volt a czélom, hogy én az úgynevezett középtiszai társulat specziális viszonyait szellőztessem. Én csak hivatkoztam azokra a visszaélésekre, melyeket egyes társulatok elkövetnek a tiszavölgyi társulat köpenyege alatt' Én a fősúlyt arra fektettem, hogy a tiszavölgyi társulatra, mint ilyenre épen semmi szükség; és pedig azért, mert az semmi egyéb, mint szócsöve egy néhány nagy befolyású úri ártér birtokosnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi a középtiszai társulatnak ártérfejlesztési ügyeit illeti, erre nézve határozottan kijelenthetem, hogy soha még nagyobb technikai abszurditások papirosra letéve nem voltak, mint a középtiszai társulat műszaki ártérfejlesztése alkalmával, mert Karczagon az úgynevezett Kálvárián, mely legalább is nyolcz méterrel fekszik magasabban, mint a legmagasabb sík, az ott levő keresztnek hegye is vízben kellene, hogy álljon, ha az ártérfejlesztési munkálatok csakugyan helyesek volnának, s a vízszínek j helyesen állapíttattak volna meg.