Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-406

446 406. országo* itlé* 1894, deeíiember 19-ón, Mordan, Ugron Gábor: A keresztet nem engedjük ! Papp Elek : A keresztet, sokan vannak, a kik nem engedik, de én azt nem akarom védeni, csupán oda törekszem, hogy a szabályozás egy új, nagy kereszt ne legyen arra a vidékre nézve, a mely vidék érdekében az általános vita alkalmával bátor voltam felszólalni. Polónyi Géza: Karczagon is van kálvária ? Papp Elek: Van, s a kik arra a kálváriára járnak, a reformátusokkal oly jó viszonyban vannak, hogy nem tudják a karezagi polgárok, hogy ki mily valláshoz tartozik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt méltóztatott mondani a t. előttem szólónak, hogy nincs abban semmi sérelem, hogy időközileg kivetést eszközölt a középtiszai társulat, minekelőtte az 1884: XIV. tez. értelmében a végleges osztályozás az ártérfejlesztés alapján megállapíttatott volna, nincs pedig sérelem azért, mert hisz, ha a középtiszai társulat ezt nem tette volna, akkor a 22. §. értelmében a kormánynak joga lett volna a, társulat által eszközölt ideiglenes kivetést kormánybiztossal foganatosíttatni, mert a gátakat fel kell építeni. Két dolgot méltóztassék figyelembe venni, és akkor mindjárt el fog esni ennek az állításnak a helyessége. Először is az újonnan bevont ártéri birtokosok nem hivattak meg azon közgyűlésre és nem voltak azon képviselve, a mely közgyűlés a kivetést elrendelte, és épen ebben van a legnagyobb igazságtalanság, hogy akkor, a midőn az ártérfejlesztésre vonatkozó előmunkálatok mikénti végrehajtására és foganatosítására vonatkozólag az elvi határozatok meghozatnak, azok a birtokosok a tanácskozásban még nem vesznek részt, a kiknek bőrére és kontójára megy az egész ártérfejlesztés; hanem csupán csak azok a birtokosok határoznak, a kik az ősi ártérbe tartoznak, így tehát először azon birtokosokra nézve sérelmes az ideiglenes kivetés, a kik azon a gyűlésen jelen nem voltak, és másodszor ott van a különbség, hogy a közép tiszai társulatnak minden védgátja el volt már készítve akkor, mikor ez ideiglenes kivetés történt, tehát ott az az eset nem állott volna elő, hogy a 22. §. értelmében a védgátak kiépítése czéljából az állam avatkozott volna a középtiszai társulat dolgaiba, s autonómiáját felfüggesztve, kormánybiztos által eszközölte volna a kivetést a tiszta jövedelem és az adó alapján, s annak arányában. Végre azt méltóztatott mondani, a mi azután magában véve nem is felel meg az eljárásnak sem, de hát nem is, ... az kérem egy abszurdum, a mit méltóztatott mondani, (Derültség a szélső baloldalon.) — nem tudom magam tökéletesebben kifejezni, — mikor azt méltóztatik állítani, hogy a vízszintes kivetésnek az esése majd akkor fog megadatni, mikor az osztályozás eszközöltetik. Akkor már nem adathatik meg, mert akkor már semmi néven nevezendő műszaki eljárás ott nem eszközöltetik. A vízszintes kivetés a felduzzasztott víz magasságából eszközöltetik akkor, mikor a műszaki ártéri fejlesztés műszaki úton eszközölve van. A mint a műszaki ártérfejlesztés be van fejezve, attól az időtől fogva a műszaki embereknek és műszereknek szerepe teljesen megszűnik. (Igaz! a szélső baloldalon.) Akkor azt mondják: idáig van a határa a kifejlesztett ártérnek, ezen határon belül osztályozunk a haszon arányában. Úgy kelbne osztályozni, de tényleg nem úgy osztályoznak, mert az egy nagy falláczia és önámítás, mikor azt mondják, hogy a fensíki területek aránya az ősi ártéri területhez képest meg van állapítva, például 1 : 5 vagy 1:12-aranybau, mert mindig attól függ, hogy a fensíki terület kataszteri tiszta jövedelme mennyi, és mennyi a kataszteri tiszta jövedelme az ősi ártérnek; a kataszteri tiszta jövedelmet sokszorozzák azzal a kivetési egységgel, melyet ki akarnak vetni, és nagyon sokszor megtörtént, például a Körös-Tisza-Maros közt, hogy azok a terűletek, a melyek fensíkterfíletek, sokkal többet fizetnek, mint az ősi árterek. Két faktortól függ az összeg a tiszta jövedelemtől és a kivetési összegtől; ha a kivetési összeg bizonyos maximumon felül halad, bekövetkezik az az eset, hogy a fensíki terűlet sokkal többet fizet, mint az ősi ártér. De bármikép álljon is a dolog, fiskális észjárással ki lehet csavarni az igazságot a maga alapjából bárkinek is, ha hozzá fog, (Derültség a szélsőbalon.) hanem a dolognak veleje s a kérdés az, hogy csak egy fél krajczárral is meg lehet-e jogosan terhelni oly terűleteket, melyek semmi néven nevezendő hasznát sem nem vették, sem nem fogják venni a szabályozási munkálatnak. (Igaz! Úgy van! a szélső balon.) Ha igaz az, hogy nem lehet megterhelni, akkor igaz az én állításom is, mely szerint azt követelem, hogy azok a területek, melyek semmiféle hasznot nem húznak a munkálatból, felmentessenek a teherviselés alól. Erre nézve mondtam én, hogy micsoda értelme van annak, hogy épen csak a szomszédos fensíkok azok, melyek a szomszédos ö'si terűletek terhén kell, hogy segítsenek. És itt jöttem arra a következtetésre, hogy az államnak kellene inkább fedeznie azokat a költségeket, melyek a fensíki területekre vettetnek ki. Ez sokkal igazságosabb volna, mint hogy tisztán csak a szomszédok fedezzék a társulatok elviseíhetlen terheit. (Helyeslés a szélső bal-