Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
414 405. országos ülés 1894. deezember 17-én, hétfőn. mindig bizonyos más politikai tendeneziák is rejtőznek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Avagy ki nem vette észre ebben a vitában is, t. ház, hogy a malmok ellen a refakcziák, és a vámhitelezési eljárás miatt megindított harczban tulajdonképen a tőke elleni animozitás rejlik? Szalay Imre: Kivált gróf Károlyi Sándornál ! Gajári Ödön előadó: Hogy a kisiparosnak a nagyiparos állásával és helyzetével való szembeállítása tulajdonképen az osztályellentétek felkutatása, hogy azon kizárólagosság megett, a melylyel nem tulaj donképen a mezőgazdasági, hanem egyes osztályok számára keresnek elsőrangú tekinteteket, kicsillanik nem egyszer a szűk felekezetesség gyűlöletes szelleme, a mely ott rejtőzik. (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon. Derültség a jobboldalon.) És én, t. ház, igaz őszinte sajnálattal látom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamat ismét egy új jelszó mellett. (Mozgás a baloldalon.) Eszembe jut, hogy milyen szép beszédeket hallottunk a t. képviselő úrtól, mikor azt hangoztatta itt a házban, hogy nekünk az ipart kell fejlesztenünk. Gr. Apponyi Albert: Most is azt mondom ! Gajári Ödön előadó: E czélból a külföldi tőke beözönlését, mint tőkeszegény országnak, meg kell könnyítenünk. A t. képviselő úr azon időben, mert ez a vámszerződés megújításakor történt, semmiféle súlyt nem helyezett a mezőgazdasági érdekekre, a melyek istápolásának lehetőségére a vám utján, és a vám közösséggel mi rámutattunk. De akkor az iparfejlesztés volt a jelszó, most pedig a t. képviselő úr semmibe sem veszi a mezőgazdaságunkkal összefüggő legjelentékenyebb iparunkat,'^ melylyel talán az egész világon e'sők vagyunk, és hallunk tőle ékes dithirambokat a külföldi tőke beözönlése ellen, és annak megakadályozására, hogy a külföldi tőke nálunk gyümölcsöztessék. (Zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások balfelöl. Épen az ellenkezőt mondotta !) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Gajári Ödön előadó: T. képviselőtársam akkor gyönyörű beszédeket mondott, és igen éles színekkel tűntette fel annak szükségét, hogy nekünk állami költségvetésünkből a deficzitet el kell tüntetnünk, és ma, hogy ez megtörtént, úgy látom, haragszik azért, hogy ez bekövetkezett. (Élénk ellenmondás és derültség a baloldalon.) Mert csak a haragvó ember engedheti meg magának azt, hogy teljesen értelmetlen és üres jelszavakat dobjon a komoly vitába. (Élénk ellenmonäások a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőtársaim társadalmi deficzitjének pedig nyugodtan szemébe mosolyog ezen ország egészséges fejlődése, és ezen egészséges fejlődégnek minden jelensége. (Úgy van.' jobbfélöl.) Ajánlom a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Gróf Apponyi Albert képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása czímén kivan szólani! (Halljuk! Halljuk/) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén akartam szót kérni, de — megvallom — ezen szándékomban majdnem megingatott engem a komolyságnak azon foka, a mely a t. előadó úr végszavaiban nyilvánul, és a mely a vitatkozást csaknem dehetetlenné teszi. (Úgy van! a baloldalon.) De hát nem is vitatkozás czéljából kérek szót, meri; erre a házszabályok nekem jogot nem adnak, hanem bizonyos ténybeli tévedéseknek, idézeteknek és nekem tulajdonított állítások rektifikálására. (Halljuk! Halljuk!) És ha, t. ház, mindazt rektifikálni akarnám, a miben a t. képviselő úr nekem olyat tulajdonított, a mihez még csak hasonlót sem mondottam, akkor egész minapi beszédemet kellene a háznak újra elmondanom. (Úgy van balfelöl!) Hát csak kóstolóul akarom a t. képviselő úr legmerészebb félremagyarázását a t. háznak bemutatni. A t. képviselő úr azt módja, hogy én az idegen tőkének Magyarországba való bevonása ellen tiltakoztam. Hát, t. ház, ennek én épen az ellenkezőjét mondottam. (Ügy van! a baloldalon.) A kik az én beszédem elmondásakor jelen voltak, emlékezhetnek arra, hogy én nyiltan elismertem, hogy Magyarországnak idegen tőkére szüksége van. (Úgy van! a baloldalon.) Polónyi Géza t. képviselőtársam még közbeszólt, és ezen felfogásom ellen tiltakozott. Erre én azt feleltem neki, hogy felfogásom szerint igenis szükség van reá. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Mi az, a mi ellen én tiltakoztam ? (Zaj.) Az ellen tiltakoztam, hogy a mezőgazdasági hitelügy rendezésében a vezérszerep, a vezetés, (Ügy van! a baloldalon.) egy idegen tőkéből, és részben idegen tőkepénzeseknek kezelése alatt álló nyerészkedési vállalatra bizassék. (Úgy van! balfelöl.) Én tehát az idegen tőke ellen nemcsak hogy nem akartam gátat emelni, de egy függetlenségi képviselőtársammal egyenesen polemizálva, hangsúlyoztam annak szükségességét, és most a t. előadó úr mégis azt imputálja nekem, hogy én érzékenyen tiltakoztam az idegen tőke bevonása ellen. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én azelőtt az iparpártoiást helyeztem előtérbe, és a mezőgazdaság bajaival semmitsem foglalkoztam. Bocsánatot kérek, t. ház, attól a percztől kezdve, a melyben a védvámos áramlat diadalmaskodott,
