Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
40S. országos ülés 1894. deczember IT-én, liétiou. 413 tüntették fel. Pedig mit állított fel, mint tételt, a miniszter úr programmja? (Halljuk l Halljuk !) A túltermelés idézi elő a mezőgazdasági válságot; ezzel a túltermeléssel Szemben nekünk szintén igyekezni kell mentől többet, minél olcsóbban termeim; igyekeznünk kell azon, hogy az értékesítési viszonyok tekintetéből mi hátrább ne álljunk, mint mások. Hát nem tiszta, nem átlátszó programm ez? És azon eszközök, melyeket ezen czél elérésére a t. miniszter úr kijelölt, nincsenek-e egymással öntudatos harmóniában lévő koreláezióban ? (Tetszés jobbfélől.) A t. képviselő urak azután szembeállították ezen programm egyik-másik részét, és ezen szembeállítással igyekeztek hézagokat föltüntetni, de elismeréssel ezen programmot egyáltalában nem illették. De ha nem illethették is elismeréssel, általában véve nem támadták meg. Csak két ilyen megtámadásra emlékszem: Apponyi Albert és Károlyi Sándor t. képviselő urak részéről. Bocsánatot kérek, a harmadik a szövetségben Polónyi Géza t. képviselő úr volt. (Derültség jobbfélől.) Megtámadták a miniszter úr programmját azért, mert a t. miniszter úr szerintük nem fektetett elég súlyt az öntözésre és az öntözési eljárás azonnali behozatalára, és mert kilátásba helyezte az agrár-bank létesítését. A mi az öntözési eljárást illeti, én úgy tudom, hogy ez benne van a miniszteri programúiban. Azt is konezedálom. hogy az Alföldnek egy részében igazán lukrativ és intenzív mezőgazdaság az öntözési eljárás bevezetése nélkül alig képzelhető. Azonban a t. miniszter úr felemlített egy másik dolgot" is; azt, hogy nekünk a közelebbi tíz esztendő alatt folyószabályozásokra, ármentesítés] és árvédelmi munkálatokra csak államilag mintegy ötven millió forint befektetést kell létesítenünk. Tehát épen azon Alföldnek érdekében, melynek érdekében kell a folyószabályozásokat is nagyrészt végrehajtanunk, nagyon kívánatosnak tartom, hogy előbb a folyószabályozást, ármentesítést és árvédekezést hozzuk teljesen tisztába, m azután forduljunk a csatornázáshoz, mint harmadlagos eszközhöz. De egyáltalában nem bírom megérteni azután azt a támadást, a mit gr. Apponyi Albert, gr. Károlyi Sándor és Polónyi Géza t. képviselő urak a t. miniszter űr ellen intéztek, az agrárbank létesítésének terve miatt? Hiszen az egész vita folyamán nem egyszer hallottuk azt: könnyű a miniszter úrnak a mezőgazdaság intenzivitását ajánlani, és azt akarni, hogy a magyar gazda gépekre eszközöljön költséges beruházásokat, de hát miből? A t. miniszter űr rámutatott arra, hogy gondoskodott pénzforrások megnyitásáról is, és akkor a t. képviselő urak azt mondják, nekünk idegen pénz nem kell, nekünk nem keli más pénz,. csak az, a mi szövetkezeti úton állítható elő. De hát kérdem én, hogyan fogják ugyanazon mezőgazdák szövetkezetéből előállítani azt a pénzt, melyre a mezőgazdáknak általában sokkal nagyobb mennyiségben van szükségük, mint a mennyivel egyáltalában rendelkezik? Én azt hiszem, hogy e mögött bizonyos előszeretet rejtőzködik a gr. Károlyi Sándor • képviselő úr által létesített szövetkezetek dédelgetése iránt. Elismerem, hogy Károlyi Sándor képviselő úrnak nagy érdemei vannak a hitelszövetkezetek létesítése körűi; de mégis bizonyos szűk látkörííséget kell látnom abban, hogy ha a hitelszövetkezeteket attól féltjük, ha azoknak még egy új pénzforrásuk van, a honnan meríthetnek. Hiszen, ha drága lesz az a külföldi pénz, mindig módjukban áll a hitelszövetkezeteknek nem venni igénybe. Azután, a mint az erre nézve közzétett ujsägközleményekből is látható, ezt az agrár-bankot a t. miniszter úr nem úgy tervezi, mint a hitelszövetkezetek központi intézetét. Azokkal a hitelszövetkezetekkel, melyeket gróf Károlyi Sándor úr alapított, egyáltalában semmiféle szorosabb nexust létesíteni nem kivan. Én előttem tehát legalább is bizonyos magyarázatra szorul az az animozitás, melylyel ezen agrárbank létesítésénél itt a képviselőházban beszéltek. Polónyi Géza t. képviselő úrtól még értem, a ki a részvénytársaságoknál elhelyezett 212 millióra, úgyszólván bebizonyítja, hogy ezzel uzsorát űznek, mert abból ezer milliót forgat nak, és a ki azt mondja, hogy nincs itt Magyarországon szükség külföldi tőkére. Maradjon meg a külföldi tőke magának. Ha olyanok mondják ezt, a kiknek ily kezdetleges pénzügyi fogalmaik vannak, a kik megengedik magoknak még azt is, hogy a záloglevél kibocsátásával foglalkozó hazai pénzintézeteket nyíltan sztigmatizáiják és bűnfenyítő eljárás alá kerülő manipulácziókkal gyanúsítsák, ha •— mondom — ilyenek tárna nak egy külföldi pénzcsoport ellen, mely olcsó kölcsönt akar a magyar mezőgazdaságnak juttatni, azt még meg bírom érteni. De miként jut ehhez a szövetséghez gr. Károlyi Sándor és gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, azt én magamnak megfejteni nem tudom. Azzal a kéréssel fejezem be szavaimat, t. ház, hogy ne legyenek bizalmatlansággal a t. miniszter úr programmja iránt, és az abban mezőgazdaságunknak nyújtott orvosszer iránt csak azért, mert az agrár-vignetta nincsen rajta. Hiszen a külső czifraság belső tartalom híján egyáltalán nem segít e bajokon épen úgy, mint a mezőgazdasági bajokon nem segítenek a tetszetős jelszavak, a melyek mögött pedig — és az ellenkezőről ma sem mernék jót állani —
