Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
405. országos ülés 1894. deczcmber 17-éu, hétfőn. 411 a t. képviselő úr nyújtott. Elfogadom, hogy nekünk egyáltalában, mint ő folytonosan hangsúlyozza, nincs búzakiviteli feleslegünk, és hogy mi — értve mindig a vámterületet — elfogyasztjuk mind azt a búzát, a mit termelünk. Nohát ebben az esetben mi az, t. képviselő úr, a mi előáll azáltal, hogy a malmok ellenőrzés nélkül elegyítik a lisztet, és esetleg a magyar búzalisztet szállítják ki? Mi ezen eljárás tűrésével megengedjük a malmoknak, hogy azok métermázsánkint 1 forint 50 krajczár kiviteli prémiumhoz jussanak lisztjük után. Ez a prémium még nagyobb, ha számításba veszszük, hogy az egy métermázsa behozott búzával szemben csakis 70 kilót tartoznak kiszállítani5 de ebben az esetben miféle helyzet áll be? Mi fizetjük meg ezt az í forint 50 "krajczár prémiumot. Nem. Egy konjunkturális előnyt adunk a malmoknak, a melyek ennek ellenértéke fejében tartoznak teljes üzemképességüket kihasználni. A teljes üzemképesség kihasználása pedig a mi érdekünk. És e mellett egyáltalában érthetetlen az, hogy a t. képviselő úr azt mondja: nekünk búzafeleslegünk nincs, de a malmoknak az a manipulácziója, hogy a liszteket ellenőrzés nélkül keverik, és a magyar búza lisztjét szállítván ki, a román búza lisztje benmarad: árt a magyar búzának! Pedig nyilvánvaló, hisz a t. képviselő úr is rámutatott, hogy, miután nulla lisztet szállítanak ki, a mi a legfinomabb búzából is csak 20°/o mennyiségben állítható elő, minden métermázsa behozott román búza fejében hazai malmaink négy métermázsát kötelesek felőrölni, hogy a vámfizetés kötelezettsége alól meneküljenek. E kettő egy lélegzetre érthetetlen. Ez mutatja tarthatatlanságát azon szemrehányásoknak, melyekkel a kormány eddigi magatartását illetik, és melyekkel szemben áll először az a körülmény, hogy a magyar búza ára a budapesti piaczon még mindig nagyobb, mint a külföldi piaczokon, másfelől az, hogy a malmok részéről eddig követett eljárás nem árthatott a magyar búza értékének. Sőt merem állítani, hogy a vámhitelezési rendszabályok szigorítása időlegesen hasznára is van a magyar búza értékének. S ezt be is bizonyítom. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő úr, s mindnyájan tudjuk, hogy a malmok az idei campagne alatt annyi búzát hozták be, hogy ez idő szerint 800.000 métermázsa kivitellel tartozásban vannak. Az az alternatíva áll tehát előttük, hogy vagy kiviszik a vámhitelezésnek megfelelő lisztmennyiséget, vagy megfizetik a behozott búza utáni vámot. Azt hiszem, a képviselő úr nem fogja tagadni, hogy a malmok, semhogy a vámot meg kelljen fizetniök, minden erőfeszítést meg fognak tenni, hogy kivihessék a lisztet. Már most a t. képviselő úr által is konczedált elv szerint ahhoz, hogy 800.000 métermázsának megfelelő lisztmennyiséget kivihessenek, körülbelül 3,500.000 métermázsa magyar báza feldolgozása szükséges. A malmok tehát azon kényszerhelyzetben vannak, hogy be kell szerezniök e 3,500.000 métermázsát, és fel kell dolgozniuk, mert különben meg kell fizetniök a behozott búza utáni vámot. Ez annak biztosítéka, hogy az a disparitás, mely a mi búzánk javára eddig fennállt, jövőre is meglesz, és egyelőre búzaáraink nem fognak leszállani a világpiacz húzaárainak nívójára. Azt hiszem, t. ház, sikerült ezzel kimutatnom, hogy a vámhitelezési eljárással behozott búza ügyében az azonossági, a törvényességi kérdés nem elsődleges szempontok; a főszempont a lisztexport kérdése, mely a legszorosabban összefügg mezőgazdaságunk érdekeivel. Mert ha megszűnik a lisztexport, a malmok nem fogják igénybe vehetni a fiumei refakcziákat, és igaz, hogy nem fog bejöhetni semmiféle román búza, de ha a malmok kedvezőtlen viszonyoknál fogva redukcziókra lesznek kényszerítve, ez nemcsak rájuk lesz súlyos csapás, hanem a háza árában kifejezett még súlyo • sabb csapás lesz mezőgazdaságunkra. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Szerettem volna tüzetesen foglalkozni ama teljesen téves megjegyzésekkel is, melyekkel a t. ház egyes tagjai a tőzsdét illették. (Halljuk! Halljuk!) De azt hiszem, visszatérhetünk a kérdés tüzetesb megbeszélésére akkor, midőn a tőzsdeadót fogjuk megvitatni Egyelőre csak annyit, hogy elismerem én is, hogy vannak — még pedig nem is szórványosan — oly jelenségek, melyek indokolttá teszik, hogy a hívatlan elemek merész tőzsdejátéka ellen korlátozó intézkedések tétessenek. Elismerem, hogy Eosenberg t. barátom erre vonatkozó ideája egyik módja a kérdés megoldásának. Tartok azonban tőle, hogy egyoldalú tiltó rendszabályokkal a játékszenvedély nem korlátozható. A játékszenvedély leleményessége megkerül minden tiltó rendszabályt és viszont aggályos dolog ezután az, hogy vájjon a leplezett formában jelentkező játék nem veszélyesebb-e, mint a midőn megfelelő jogi védelemben is részesülhet. Azt azonban Polónyi Géza t. képviselőtársamnak konczedálnom kell, és magam is abban a meggyőződésben vagyok, hogy a tőzsdének -azon disskreczionális hatalmánál fogva, melylyel bir, önmagának kötelessége gondoskodnia arról, hogy köréből kizárja a hívatlan elemeket, és kizárja egyúttal azon üzérkedéseket is, melyek nagyon alkalmasak lehetnek arra, hogy a hazai tőzsdének eddig méltán kiérdemelt jó hírnevét diszkreditálják. Még csak egyet jegyzek meg arra vonatkozólag, hogy a tőzsdének állandóan az Mi e-