Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
408 405. országos ülés 1894. Űeezember 17-én, hétfőn. nem adtam, hogy azzal inszinuáljon, hogy mást mondok, minta mi a meggyőződésem. Ezek alaptalan rámpások, a melyeket határozottan visszautasítok. (Élénk helyeslés jóbbfdől.) Elnök: Az előadó ár kivan szólani. Gajári Ödön előadó : T. ház! Nem igyekszem védekezni azon szemrehányás ellen, a melylye! Ivánka t. képviselő úr illetett. Egyszerűen konstatálom, hogy tévedésből történt az, hogy a szó elébb neki adatott. Azonban ezáltal ő egyáltalán nem veszíthet semmit. Igyekezni togok az általam előadandókban őt többször személyesen is megnevezve, neki módot nyújtani arra, liogy az általam mondottakat még ma refazál hassa. Egyébként a részletes vitánál bő alkalma lesz arra, hogy azokra, a miket ma mondandó leszek, körülményese!! is visszatérhessen. De nem foglalkozom azokkal sem, a miket Péchy Tamás igen t. képviselő ér ma itt a képviselőházban mondott. Számolva a háznak igen érthető türelmetlenségével, (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) csakis a. vita jelentősebb mozzanataira kívánok kiterjeszkedni. . . . Asbóth János: Mentül tovább! Gajári Ödön előadó : ... és azokra nézve, a miket t. képviselőtársam itt kifejtett, bő reflexiókat találhat azon általános megjegyzések fonalán, melyekre visszatérni szerencsés leszek. Azt vélem, t. ház, hogy helyesen itélem meg a lefolyt vita jellegét, ha úgy látom, hogy abban két jelentős momentum domborodik ki. Az egyik az, hogy a t. képviselőház ezen alkalommal első ízben foglalkozik beható tüzetességgel azon válságos mezőgazdasági állapottal, melyet általános szólásformakép mezőgazdasági válságnak szoktunk nevezni. A másik pedig a T. miniszter úr programmja, a mely nemcsak azért, mert a vita elején mondatott el, de azoknál fogva is, melyek abban foglaltatnak, a vitatkozásnak nemcsak bőséges anyagot szolgáltatott, hanem sok tekintetben a vitatkozás irányát is megjelölte. Még a legorthodoxabb agrárizmus sem volt képes megtagadni a t. miniszter úr programmjától azt, hogy a mezőgazdasági válság valódi okait helyesen jelölte meg; hogy mindazok, a miket ezen válság orvosszereiül felhozott' az okszerű mezőgazda által fölismert szükségből folynak. A legnagyobb szemrehányás, a melylyel ez a programúi találkozott, nem azon elvek miatt történt, a melyeket a t. miniszter úr kifejtett, nem azok miatt az intézkedések miatt, melyeket a t. miniszter úr kilátásba helyezett, hanem azért, mert az orthodox agrárizmus kizárólagosságot, a neológ agrárizmus legalább is elsőrendű tekintetbe vételt követelt (Zaj. Elnök csenget.) a mezőgazdasági érdekek számára. Márkus József: Régi nóta! Tessék hozzá tenni még, hogy osztályharcz! Gajári Ödön előadó: Rátérek majd arra is! Abban azonban megegyeztünk mindannyian, hogy a mezőgazdaság súlyos állapotát nem parcziális, a mi hazánkra szorítkozó viszonyok idézték elő. Mondhatni, teljes egyértelműséggel konstatáltuk, hogy annak oka a világpiacz búzaárainak állandó hanyatlása,, és ez az ok tényleg arra az okozatra vezethető vissza, hogy az egyensúly a termelés és fogyasztás között állandóan megbillent. A technika előhaladása, a kifejlett forgalmi eszközök a világ termelési feleslegeket az egyik világrészből a másikba dobálják. Még ott is, a hol momentán valami hiánv áll elő, "mint ez néhány évvel ezelőtt Németországban történt, a feleslegnek olyan tömege tódúlt be, hogy még azon a helyen is időlegesen az áraknak még nagyobb mérvű depresszióját idézte elő, mint rendes körülmények közt. Ilyen viszonyok közepette természetes, hogy a fogyasztás alá nem kerülő feleslegek az áraknak felfelé alakulását állandóan és teljesen meggátolják. Általános emberiségi és kozmopolitikus szempontból ez a tény nem is olyan nagyon megdöbbentő, és igaza van gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak annyiban, hogy bizonyos megnyugvással nézhetjük azt, ha látjuk, hogy a kenyérszükségletre szolgáló termények produkcziójs, szemben a világ népességének növekedésével, igényeinek szaporodásával, oly auynyira * fokozható, mint az a legutóbbi években történt. Hiszen amúgy is elemi erővei látjuk közeledni azt az időt, a mikor a saoeziális kér désekkel a maguk teljes valóságában kell foglalkoznunk, és bizonyos megkönnyebbüléssel nézhetünk eléje, mert látjuk azt is, hogy a szoczislis problémák nagy kérdését annak egyik igen jelentős részlete, a kenyérkérdés komplikálni nem fogja. De másrészt apodiktikus bizonyossággal állítható az is, hogy a lakosság szaporodásával, az ipar fejlődésével, a kultúra emelkedésével a termelés és fogyasztás közötti egyensúly egy bizonyos idő múlva okvetlen helyre fog állani. Azonban szocziálpolitikai böic^eségekkel a magyar gazda sorsán nincs segítve. Madarász József: De a román vámokkal igen! (Derültség a szélsőbalon.) Gajári Ödön előadó: És teljesen indokoltnak kell találnunk azt, hogy e súlyos viszonyok közepette a törvényhozásnál és a kormánynál is támaszt, orvoslást vagy legalább enyhülést keres. A t. miniszter úr programmja ezért bír ma kétszeres fontossággal. Mielőtt azonban én ezen programmal és az erre tett megjegyzésekkel foglalkoznám, kettőt határozottan ki kell választanom, a mi csak inczidentaliter hozatott a vitába. Az egyik
