Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-405
105. országos ülés 1894. deczesüber 17-én, hétfőn. 409 a vámhitelezési eljárás mellett behozott búza kérdése, a másik a tőzsdére vonatkozólag tett megjegyzések. Az ezekre nézve felhozottak komplikálnák Ítéletünk megalkotását a miniszter úr programmját illetőleg. Á mi az úgynevezett kartellmalmok kérdését illeti, figyelemmel kisérve azon fejtegetéseket, a melyeket Apponyi Albert t. képviselőtársam részéről hallottunk, én sem a kartellínaimoknak, s egyáltalában a hazai malomiparnak sorsát, sem pedig a hazai takarékpénztárakét, azok után, a miket t. képviselőtársam mondott ezekre nézve, nem merném az 8 kezébe letenni. Mert t. képviselőtársam igen szépen fejtette ki azt, hogy ezeknek a malmoknak igen szép hivatásuk volt addig, a meddig lisztkivitelünket megteremtették; a takarékpénztárak nemes missziót töltöttek be, a míg a magán uzsorát kiirtották, de azután hozzá tette, hogy most már sem az egyiknek, sem a másiknak nincs hivatása, sorsuk teljesen közönbös előttünk, pusztulhatnak. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Márkus József: Nem azt mondta! Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Gajári Ödön előadó : A vidéki takarékpénztárakkal szemben még irgalmas volt, azoknak örököseit meg is jelölte a hitelszövetkezetekben ; a malmokkal még ennyit sem törődött, nekik még örököst sem predesztinált. Én ebben a közgazdasági emanáezióban — hogy enyhe szót használjak - bizonyos könnyíívérűséget látok; mert például habár nekem is meggyőződésem, hogy a hitel és egyáltalán a közgazdasági élet terén a dolgok természetes fejlődését tekintve, a jövő a szövetkezeti rendszeré, mégsem mernék ma teljesen szemet hunyni a még csak létesítendő és nálunk a kezdet nehézségeire utalt szövetkezeti rendszer kedvéért azon hivatottság előtt, a melyet a vidéki takarékpénztárak a hitelügy terén már is beigazoltak. (Helyeslés jobbfelöl) T. képviselőtársam úgy beszél minden vidéki takarékpénztárról kivétel nélkül, mintha azok az általuk kiszorított magánuzsorások helyét foglalták volna el. Márkus „József: Nem azt mondta!* Gajári Ödön előadó: Kérem t. képviselőtársamat, vegyen kezébe akármilyen közgazdasági évkönyvet, meg fogja találni benne, hogy az ország majdnem minden nagyobb vidéki városában van ma oly részvénytársúlati formára alapított pénzintézetünk, mely úgy a betéti tőkét, mint azok kezelését és kamatoztatását, vala* mint a hiteligények kielégítését illetőleg van oly kuláns, ha nem kulánsabb, mint volt a hazai takarékpénztár 35—40 év előtt, pedig ezt az intézetet akkor nem meggyalázni, hanem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXL KÖTET. minden irányban támogatni volt hazafias kötelesség. (Ügy van! jobhfclól.) És az a pár száz nyomorult milliócska, a mely e vidéki takarékpénztárakban könnyen hozzáférhet^' elhelyezést é* gyümölesözést keres, és az a töke, a mely ott mint részvénytőke kamatozik, nem is oly csekély része a nemzeti vagyonnak, hogysem azért, mert e takarékpénztárak egyáltalában osztalékra dolgoznak, azokra haragudni kellene. De im-y látszik, t. képviselőtársam az osz talékra haragszik, ezért a malmoknak sem tudja megbocsátani, hogy az utóbbi években azoknak egyike-másika még osztalékra dolgozott. Igen, mert. könnyű a mostani viszonyok közt azt mondani a. magyar gazdának: nézd, a vidéki takarékpénztárnak 5—6—7, sőt 8°/o ot is keU fizetni, . . . PolÓnyi Géza: Tizenkét százalékot! Gajári Ödön előadó : . . . talán kivételesen 12°/ 0-ot is ;és ezzel szemben állítani, hogy: nézd, a londoni nyilt piaczon pedig a váltó ára i 1 /8°/ Q1 igen könnyít azt mondani a magyaigazdának, és elégedetlenséget kelteni fel benne: lásd, te alig tudsz túladni a búzádon, potom áron kell elvesztegetned, az a malom pedig, mely azt megveszi tőled, fel őrli és kiviszi, 10— 25 százalék dividendát ad. Bujanovics Sándor: Csak őröljön, de ne hozzon be.^s nyerjen akár 50 százalékot! Gajári Ödön előadó: A malomkérdést egyáltalában nem szabad a dividenda szempontjából megítélni. Ennek is volna jogosultsága akkor, ha bebizonyíttatnék, hogy e malmok nem technikai berendezésük tökéletességénél, nem üzleti élelmességüknél fogva, hanem azért jutnak e clividendához, mert a hazai gazdaközönséget károsítják. Foglalkozva e malomkérdéssel, én elismerem, t. ház, hogy minél inkább tért veszít búzánk kiviteli képessége a külföldi piaczokon, minél inkább arra leszünk utalva, hogy azt előbb ide benn lisztté fel őröltessük, annál függőbb helyzetbe jut mezőgazdaságunk exportra dolgozó malmainkkal szemben. Azt- is konczedálom, hogy abban az esetben, ha semmi kiviteli feleslegünk nincs, ha mindazt a terményt, a mit produkálunk, ide benn elhasználjuk, annak következtében, mert a malmok egyúttal a lisztelárúsítás közvetítői is, ők az árak alakulására bizonyos befolyással vannak. Épen ezen okból kifolyólag nem tudnék belenyugodni oly helyzetbe, melynél fogva a malmok oly előnyös állapotba jutnának, hogy^egyrészt a termények árait, másrészt produktumaiknak, a lisztnek árát ők_ diktálhatnák De hát ez mindaddig, a míg kiviteli feleslegünk van, — pedig ma még van — be nemkövetkezhetik, mert a malmoknak nem 52
