Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-389

389. országos illés 1894, november 27-én, keüűen. .!.:. Időt, a mint moadám, e tekintetben meg nem jelölhetek, de foglalkozom a kérdéssel, és közgazdasági szempontból, és a forgalmi érdekek szempontjából ezen áthidalás és összeköttetés létesítését — ismétlem — szükségesnek és indo­koltnak tartom, s mihelyt a beruházások sor­rendje meg fogja engedni, igyekezni fogok ebben az irányban is előterjesztést tenni a t, háznak, (Helyeslés jobb felől.) Ebben az értelemben kérem az előirányzott összeg megszavazását. (Helyeslés jőbbfelöl.) Elnök: Maga az összeg meg sem támad ­tatván, azt méltóztatik elfogadni. (Elfogadjuk.) A tételt megszavazottnak jelentem ki. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 4,416.950 forint. Bartók Lajos jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! A magyar államvasutak oly becses kincsét képezik ma az országnak, hogy annak felvirágzása és kellő kifejlesztése mindnyájunknak legfőbb érdeke. Örömmel konstatálhatom, hogy ez intézmény igen szépen virágzik, és máris megfelel mind­azon nagy reményeknek, a melyeket hozzá kö­töttünk, de egyes apróbb bajok természetesen itt is vannak, és bátor vagyok az igen tisztelt miniszter urat figyelmeztetni ezekre, a melyek­nek orvoslása bizonyosan az ő akaratától függ, és reménylem, hogy azokat orvosolni is fogja. A mi az államvasútaknái ma feltétlen szük­ség, ez magának a felépítménynek az átépítése, hogy úgy mondjam, szilárdabbá tétele. Tudjuk, hogy a t. miniszter úr erősebb síneket kontemplál, de a kicserélés nagyon lassan megy, talán lehetne ezt kissé gyorsítani, mert a vonalak egyenlőtlensége bizonyos forgalmi akadályo­kat képez ma, és a biztonságra is károsan hat. Tudom, hogy most e tekintetben nagyobb beru­házásokat kér a t. miniszter úr a törvényhozás­tól ; ezeket készséggel meg is fogjuk adni, mert hisz jövedelmezőbb beruházások az egész bud­getünkbe nem léteznek, mint azok a pénzek, a melyeket a magyar államvasútakba helyezünk el. Szükséges továbbá a műhelyeknek a sza­porítása is, mert a forgalmi eszközök nem tartanak így kellő sort, illetőleg minduntalan előfordulnak oly hiányok, a melyek ma már nem is a forgalmi eszközök csekély számában, hanem abban rejlenek, hogy nem lehetett a forgalmi eszközöket kellőleg javítani. Talán szükséges is lesz bizonyos helyeken a második vágány lerakása, mert eddig meg az államvas­utak legnagyobb része csak egyvágányú, és így forgalmi tekintetben fennakadások fordulnak elő, a melyek a kétvágányú pályáknál sokkal kevésbbé forognak fenn. Én tehát a t. miniszter urat arra kérem, hogy azt a tervezetet, a melyet a magyar állam­E-ÉPVH. NAPLÓ. 1891—97. XXI, KÖTET. vasutak teljes kiépítésére nézve magának csinált, valamivel gyorsabban hajtsa végre, mert ma ott vagyunk, hogy némely tekintetben a foltozások megint új hiányokat okoznak, holott, ha ez az egész vaspálya egyszerre kiépíttetik, és oly karba hozatik, a mely ilyen nagy vállalatnál feltétlenül szükséges, akkor azután előáll egy normális forgalom, és ezt könnyebben lehet azután legyőzni, mint a hogyan ez a mostani magyar államvasutaknál történik. Én rövid felszólalásomat csak azzal fejezem be, hogy a magyar államvasutak felvirágzására nézve mindenben kellő alapot látok már, és konstatálhatom azt, hogy ezen vaspálya úgy az igazgatás, mint az egyes orgánumok tevékeny­sége folytán fényes, talán nem is várt eredményt ért eh De ha már szót kértem, fel kell szólalnom a hivatalnokok és alkalmazottak érdekében is. Annyi bizonyos, t. ház, hogy a magyar állam­vasutak hivatalnokai túlságosan igénybe vannak véve, oly nagy szolgálat követeltetik tőlük, mint semmiféle más iparvállalatnál, és az is bizonyos, hogy a javadalmazások még mindig nem érték el ezen nagy teljesítmények értékét. Különösen az alkalmazottak meglehetős rossz helyzetben vannak, talán azért, mert kevés felszólalás törté­nik érdekükben. Azonban azt tartom, hogy a törvényhozás első kötelessége ép a gyengébbe­ket és azokat pártolni, kik a maguk érdekében keveset tehetnek. Kérem az igen t. miniszter urat, hogy ezek érdekében is minden lehetőt megtenni szíveskedjék. A költségvetési tételt különben szívesen elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólani? Senki­sem. A vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólani. Lukács Béla kereskedelemügyi mi­niszter: Csak néhány felvilágosító megjegy­zést óhajtok tenni azokra, a miket Pázmándy Dénes képviselő úr előadott. A mi a felépítmények megerősítését illeti, ez az államvasutaknál tényleg folyamatban van, mert a jelen budgetben 140 kilométer vonalnak negyvenkét kilogrammos sínekkel való ellátását vettem számításba, Hogy utóvégre az egész ál­lamvasúti hálózatot nem lehet egyszerre, vagy legalább is gyorsabb tempóban átalakítani, ez a pénzügyi helyzetben találja okát, a mennyiben igen jelentékeny összegekről van szó, ha ezeket az átalakításokat gyorsabb tempóban akarnók végrehajtani. Egyébként nemcsak pénzügyi szempontból, de az okszerű takarékosság és kezelés szem­pontjából sem egészen indokolt ezen felépítmé­nyeknek gyorsabb átalakítása, mert az részben zavarja és nehezíti a forgalmat, részben pedig azért sem kívánatos, mert igen nagy mennyi­5

Next

/
Thumbnails
Contents