Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-389

389. országos ülés 1894. november 2"-én, kedden. 31 Elnöki Kíván valaki szólani? Senkisem? A 218.449 frt megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 73.850 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Üzleti kiadások 375.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): A postatakarékpénztári tanács költségei 2.000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Nyugdíjak 1.300 frt. Elnök l Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző, (olvassa).- Az 1885 : IX. tcz. 7. és 8., illetőleg az 1889 : XXXIV. tcz. 5. §-ai értelmében a tartalékalap képezésére az üzleti fölöslegből 162.301 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevétel 832.900 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa) .• Tengeri hajózás. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 7. czím. Rendes bevételek: V. fejezet, 7. czíni. Kiadás. Tengerészeti igazgatás. Személyi járandóságok 107.848 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 179.420 frt. Elnök: Megszavaztatik, Perczel Béni jegyző (olvassa): Szakoktatás. Személyi járandóságok 24.635 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Dologi kiadások 5.115 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Bevéte] 286.695 frt. Elnök: Megszavaztatik. Perczel Béni jegyző (olvassa): Magyar királyi államvasutak. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 8. czím. Rendes bevételek: V. fejezet, 8. czím. Kiadás. Személyi járandóságok 21,954.500 frt. Papp Elek jegyző : Herman Ottó! Herman Ottó: T. képviselőház! Megvallom, hogy bizonyos fokig restelkedve folyamodom a szóhoz, a midőn most, a helyzetre való tekintetből tisztán és kizárólagosan egy helyi kérdéssel vagyok bátor a t. ház figyelmét igénybe venni és fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a helyzet megkövetelte volna azt, hogy mindenekelőtt tisztáztassék minden, hogy az az aggodalom, a mely a kedélyeket, egyáltalán nemcsak itt e házban, hanem az országban is elfoglalja, így vagy amúgy eloszlattassék. - , De ha már így vagyunk, bátor vagyok a t. kereskedelemügyi miniszter tír figyelmét égy tisztán helyi érdekű kérdésre felhívni, és pedig nem azért, hogy — a mint mondani szokás — hazabeszéljek, hanem mert a legilletékesebb körök és maga a hatóság is felkért arra, hogy egy bizonyos helyen meglevő anomália megszűntetésére közreműködjem. Ez pedig nem más, mint Miskolczon, az úgynevezett gömöri indóháznál uralkodó állapot, a melynek körülményei és viszonyai most már tarthatatlanokká váltak. E felszólalásom nemcsak felkérésen múlt, hanem azon is, hogy nem voltam rest, és megnéztem személyesen a helyszínén az ottani körülményeket. A dolog úgy áll, t. ház, hogy Miskolcz városában az úgynevezett gömöri indóházban oly nagy a személyforgalom, hogy ez, nagy átlagban beszélve, naponként 120—250 személyre tehető. Ezt a nagy forgalmat összesen öt tisztviselő intézi, a kik egy nem nagyobb, mint kilencz négyszögméter területű helyiségben működnek, ide szorul tehát a személyforgalom ellátása, a pénztár kezelése, a távírda, a személybiztonság tekintetében való intézkedés. Máskülönben az indóház maga is oly kicsiny, hogy néha az ott megjelenő utasoknak még csak azt sem adhatja meg, a mire első sorban igényt tarthatnának, tudniillik, hogy a vonat megindulásáig esős időben valahová be tudjanak menekülni. A forgalom akkora, hogy vannak hónapok, a melyekben 7000 ember fordult meg az indóházban; másfelől ott kereszteződik a forgalom a nagy indóház felé, ott van a nagy kaszárnya, ott vannak a raktárak, szóval itt a nagy zsúfoltság lehetetlenné teszi azt, hogy ott egyáltalában az intézkedések olyan simán folyjanak le, mint a mily simán le kellene folyni ok oly közlekedésnél, a melynél a személybiztosságra első sorban figyelni kell, s hol e tekintetben az összes helyi viszonyok nem nyújtják a szükséges alapot. Én, t. ház, arra kérem a miniszter urat, hogy miután e tekintetben! értesüléseim szerint a tervek már készen vannak, és csak — mint nekem mondták — bizonyos pénzügyi akadályok állanak a megoldás útjában, méltóztassék odatörekedni, hogy tekintettel ezen forgalmi pontnak rendkívül nagy fontosságára, ez az ügy mégis dűlőre vezettessék, és ezek a valóban tarthatatlan állapotok megszűnjenek. Ez, t. ház, vonatkozik a helyi kérdésre. De miután már felszólaltam, és nem akarok tisztán helyi viszonyoknál maradni, legyen szabad egész rövidséggel a miniszter úrnak figyelmét még a következőkre is felhívnom, a mi azután már valósággal közérdek is. (Halljuk! Halljuk!) A ki sokat utazik, különösen külföldön, az látni fogja, hogy a vasútaknái a személyfor-