Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

ű)g 3SS. országos ülés 1894. november 20-án, hétfőn. kolásábao, hogy miért mutatom be a közúti hálózat jövendő tervezetét, a melyet az eddig folytatott beható tanulmányok alapján elkészíttettem. Nem azért mutattam azt be, hogy az egy véglegesen megállapított tervezetnek tekintessék. S ehhez ragaszkodom most is, mert nem tartom czélszerűnek azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy egy közúti hálózat előzetesen, mondjuk, 10 évre, véglegesen megállapíttassék. Ez lehetetlen. Hisz láttuk azt, hogy készíttettek különféle vasúti tervek és közúti tervezetek, e házban is bemutattattak, és néhány év múlva, a viszonyok változása, fejlődése arra kényszerítette a kormányt ós az illető tényezőket, hogy módosításokat eszközöljenek, vagy túltegyék magukat a tervezeteken. E tervek bemutatásával csak az volt, a szándékom, hogy tájékozást nyújtsak a törvényhozásnak s az illetékes tényezőknek, tájékozást nyújtsak minden egyes képviselőnek, hogy ime, a tanulmányoknak ez az eredményük, hogy ebben a keretben szándékozik a miniszter egyes konkrét javaslatokat tenni, megjegyezvén, hogy ezek a konkrét javaslatok az illető költségvetések tárgyalása alkalmával vagy más alkalommal mindig a törvényhozás elhatározása alá fognak terjesztetni. A t. képviselő úr azt is kifogásolta, hogy az alföldi transzverzális út miért vezettetik úgy, amint az tervezve van; azt mondja, hogy ez a lehető leggörbébb út, és kérdi, hogy talán stratégiai szempontok indokolják ez út irányát? Stratégiai indokokról, t. képviselő úr, itt egyáltalában nincsen szó, s annak, hogy ez az út nem nyílegyenes vonalban vezettetik, egyszerű oka az, hogy én annak idején, midőn előterjesztettem az erre vonatkozó javaslatot, nem egy nemzetközi útvonalat terveztem, mely a legrövidebb útirányt kövesse, hanem oly utat, a mely minél több községet kössön össze, és a czél el lesz érve, mert ezen úthálózat körülbelül 45 alföldi községet fog összekötni. (He lyeslés.) Hogy ennek az érdekében természetesen kissé görbén kell mennie az útnak, magától értetik. Az Adriára vonatkozólag felvetett kérdésre csak azt vagyok bátor megemlíteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy úgy ennél, mint egyáltalán a tengeri hajózási vállalatoknál a kormány figyelemmel van arra, hogy az állami nyelv, méltóságának megfelelően érvényesüljön E tekintetben konkrét kérdés merülvén fel, annak idején konstatáltam, hogy az Adriának 117 alkalmazottja közül 103 volt magyar állampolgár, megjegyzem azonban, hogy ezek között igen sok volt olyan, a ki magyarul nem tud, s- ez igen természetes, mert hiszen ezeknek nagy része a tengerpartról való. Egyébként konstatálom azt is, hogy a tengeri szolgálatban a magyarok egyáltalán nem mellőztetnek, sőt mindig súlyt helyezünk a magyar honpolgárok alkalmazására, és hogy e tekintetben igyekszünk a viszonyokon javítani, azt mutatja azt is, hogy a költségvetésbe épen az Adria közreműködése mellett ösztöndíjak vannak felvéve a tengerészeti akadémiánál abból a czélból, hogy magyar ifjak kiképeztessenek, a kik azután a tengeri szolgálatra léphetnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Még csak egy kérdésre kívánok reflektálni, a melyre úgy Endrey, mint gróf Batthyány t. képviselő urak utaltak, tudniillik az általam előterjesztett hajózási törvényjavaslatot illetőleg. (Halljuk !) Az mondatott, hogy várták a nyáron e javaslatot, de Bécsben nem engedték meg az előterjesztését stb. Legyen szabad megjegyeznem, hogy a most bemutatott törvényjavaslat tulajdonképen ugyanaz, a mely a nyáron már készen volt; egyáltalán nem volt és nincs szó arról, hogy e javaslat előterjesztését itt vagy amott nem engedték volna meg; egyszerűen az forgott fenn, hogy a tárgyalások nehézkességénél és a dolog- természeténél fogva az országgyűlés együttlételének csak legvégső stádiumában terjeszthettem e törvényjavaslatot ő Felsége elé. Természetes, hogy az országgyűlést a nyári szünet közeledtével csupán e javaslat előtérj eszthetése miatt tovább együtt tartani nem lehetett; de a között, a mi akkor volt kontemplálva, és a között, a mi most a t. képviselőház, előtt fekszik, egyáltalán nincs az a különbség, a melyet a t. képviselő úr sejtetni akar. (Helyeslés jobbfelöl) r És engedjen meg a t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk !) ha kijelentem, hogy ilyen törvényjavaslatot, illetve annak tartalmát úgy jellemezni, hogy az nem egyéb, mint tőzsdemanőver, nem tekinthetem komoly bírálatnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Az én nézetem szerint a törvényjavaslat, melyet szerencsém volt bemutatni, lehetővé teszi azt, hogy létesíttessék egy jelentékeny, a mi viszonyainknak megfelelő tőkével ellátott önálló magyar hajózási vállalat, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) lehetővé teszi azt, hogy ezen hajózási vállalat nagy közgazdasági érdekeknek szolgáljon, (Élénk helyeslés jőbbfelől.) és szolgáljon az államnak nagyobb megterhelése nélkül. Nem akarok most ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni, mert legközelebb a t. háznak módjában lesz azzal behatóbban foglalkoznia; de ismételten kívánom azt hangsúlyozni, hogy az oly bírálat, mely ezen törvényjavaslatot, illetőleg az abban kontemplált alkotást oly könnyedén tőzsde-manővernek állítja oda, sem nem tárgyi-