Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-401
401. országos ülés 1894. deczemlber 12-én, szerdán. 319 gárok becsületébe. (Élénk helyeslés a sgélsd baloldalon.) T. képviselőház ! Ezen katonai becsűletbírósági ítéletnek indokolása szórói-szóra a következő : Halljuk 1 Halljuk! Olvassa.) »Leypold Lajos hadnagy nemcsak azzal sértette volna meg a tiszti állás becsületét, hogy Kossuth temetése alkalmából a viszonyokkal, és a tiszti állás teljes becsfíletérzetével ellenkező politikai nézetekkel tüntetett. . .« Ugron Gábor: Ostobaság! (Nagy zaj a szélső haloldalon.) BabÓ Emil: (Olvassa.) »...hanem úgyszólván önkéntesen egy ilyen politikai nézeteket valló bizottságba lépett, — mert neki parancsolta a főváros, — midőn minden pillanatban várhatta a próbaszolgálatra bebivó parancs megérkezését. Tehát ez oknál fogva is ilynemű politikai tüntetésektől távol kellett volna magát tartani.« Hát, t. ház, azt kérdem én, mióta lehet akár Magyarországon, akár az egész művelt világ bármely állámában politikai tüntetésszámba venni oly viselkedést, melylyel valaki egy egész nemzet kegyeletében osztozik, ha valaki egy egész nemzet fájdalmában vesz részt? Ha ezt politikai tüntetésnek lehetne venni, ha azt lehetne mondani, hogy politikát űzött az a tai'talékos hadnagy, s ezzel politikai büntettet követett volna el, akkor ugyanezen politikai bűntettet ebben az országban elkövette nem egy, de elkövette több millió ember, magának a t. képviselőháznak tagjai is számosan, a kik ma is tartalékos tisztek, s kik hivatásszerííleg vesznek részt a politikai életben. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz ! Úgy van! Büsskék vagyunk rá! Egy hang a szélső haloldalon : Gr. Andrássy Tivadar vésette a hág küldöttségét! Zaj. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Véleményem szerint nem az a tartalékos hadnagy űzött politikát, nem ő követett el bűnt, hanem politikát űzött azon katonai becsületbíróság, a mely ítéletével belenyúlt a nemzet érzületébe; (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) azon katonai becsületbíróság, a mely ellentétbe merészkedett helyezkedni a nemzet érzületével, felfogásával akkor, a mikor bűnnek bélyegezte a nemzet kegyeletét, a haza.fias, a nemzeti érzületet. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! De egyebeken élesen rí ki ebből a katonai becsűletbírósági Ítéletből is az ily ítéleteknél már megszokott rövidlátás, a judiczium, az ítélőképesség teljes hiánya. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Leypold Lajos a főváros szolgálatában állott, s mint fővárosi tisztviselőnek fölöttes hatósága hagyta meg, hogy a temetés rendezésében, mint rendező vegyen részt. Hát ha így van, azt kérdem, t. ház, micsoda judicziumról, ítélőképességről tesz tanúságot az a katonai becsületbíróság, a mely folyton kötelességtudásról beszél, a mely a kötelességmulasztást megbünteti, s annak ellenére mégis a katonai becsülettől való megfosztással sújtia azt, a ki csak hivatalos kötelességét teljesíti? (Igaz! Úgy van! Zajos helyeslés a szélső haloldalon. Zaj. Halljuk! Halljuk!) Kérdem én, t. ház, mi köze van azon katonai beesűletbíróságnak ahhoz, hogy valaki mikép teljesíti polgári kötelességét, hogy mikép teljesítette Leypold Lajos a reá bízott hivatást, azt a hivatást, azt a ruegbiz itást, mely reá nézve nem lealázó, hanem csak fölemelő, csak felmagasztaló lehetett. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mi, t. ház, a kik a hadsereg fentartói vagyunk, nem vagyunk, nem lehetünk hajlandók, és nem is érezzük magunkat kötelezettnek arra, hogy akár polgári beavatkozásunkat, akár nemzeti érzületünket a közös hadseregnek áldozatul hozzuk. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) Ma különösen, mikor annak a hadseregnek tagja mindenki, a kit ép testtel áldott meg az isteni gondviselés, (Nagy zaj.) s reánk nézve nem is lehet lealázó, hogy annak tagjai vagyunk, mert akkor, a mikor tagjaivá válunk, hazánk és nemzetünk védelmére vállalkoztunk. De megalázóvá válik ez a helyzet abban a pillanatban, a midőn az alárendeltség nem a törvény rendjétől, hanem az önkényi zsarnokságtól függ. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A katonai becsűletbírósági ítélet folytonosan hangoztatja azt a féltékenyen őrzött katonai becsűletet. (Halljuk! Halljuk!) Nekem, t. ház, már sokszor volt alkalmam oly ügyekben részt venni, a hol katonai becsületről volt szó. Azonban megvallom, még ma sem jöttem annak a tudatára, hogy mi különbség van a polgári s katonai becsület -között ? Mert én csak egyet tudok, egyet ismerek, hogy a becsületnek nincsen osztályozása, (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) nem lehet azt mondani, hogy ez becsületes, az becsületesebb, amaz pedig legbecsületesebb, mert én csak egyet ismerek : hogy becsületes valaki, vagy nem becsületes? Es ha valaki a polgári életben nem becsületes, rátehetnek arra akár milyen czifra, aranyos ruhát, azért az a mi polgári felfogásunk szerint azzal becsületessé nem válik soha. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház ! Mi polgárok lenézzük azokat, a kik a kémkedés szerepére vállalkoznak, a katonáknál azonban nem mindig idegenkednek attól, hogy valakinek kikémleljék érzületét, gondolkodását és kikutassák azt, hogy miféle hazafias érzelmekkel van eltelve, s ha egyszer kikutatták, és sikerűit megállapítani azt, hogy valaki