Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-401
320 ^O!- országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. vagy egy katonakötelezett nem volt képes elfojtani hazafias érzületét, akkor ezen becsületes rendszer alkalmazásával az a katonai becsületbíróság megfosztja a kikémlelt katona kötelezettet katonai rangjától és katonai becsületétől. Hát kérdem, t. ház, melyik becsület áll magasabb nívón, az a polgári becsület-e, mely megvetéssel sajtja és lenézi azon embert, a ki kikémleli a polgárt ég orvul hátba támadja az egyént, vagy az a katonai becsület-e, melylyel össze lehet egyeztetni azt a kémleti rendszert, melyre a polgári becsület csak szégyenérzettel, csak pirulással gondol reá. (Élénk helyeslés a szélső hátoldalon.) Nem akarom tovább folytatni interpelláczióm indokolását, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hanem azt kérdem, hogy ez a t. kormány, mely a szabadelvűaéget hirdeti, mely a nemzeti haladást hangozhatja folytonosan, hogyan képes, s hogyan tudja megegyeztetni ezt a középkori felfogásra valló katona-becsttletbírósági intézményt a magyar alkotmánynyal. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A t. kormány a nemzeti haladásról beszél, és nem látja be azt, hogy egyszer már meg kellene szüntetni ezeket a középkori sötét falakat, melyeket a zsarnokság épített fel; nem látja be, hogy ezen katonai becsületbíróság egyenes kigúnyolá szabadelvű haladásnak, s a nemzeti érzületnek, és hogy ez egy alkotmányos országban fenn nem állhat, és nem tűrhető. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És ép azért, mivel a t. kormány folytonosan haladásról beszél, mivel folytonosan tiltakozik az ellen, hogy itt idegen befolyás uralkodik, vagy uralkodhatnék, kérem a t. kormányt, tartsa kötelességének azt, hogy törölje le a nemzetről azon szégyenfoltot, hogy Magyarországon, ebben az alkotmányos országban, egy polgári tisztviselő idegen befolyás folytán cs. és kir. parancsszóra legyen elitélhető, és törülje el azt a szégyent, hogy Magyarországon egy ilyen becsületbíróság belenyúlhasson a polgári szabadságba, a nemzeti érzületbe, a nemzeti becsületbe. (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) Ez okból a következő interpelláczi ót vagyok bátor intézni a t. kormányhoz: (Olvassa.) »Igaz-e, hogy a 32-ik gyaloghadosztály becsületbírósága az 1894. évi szeptember hó 9-én kelt és a hadügyminiszter által 4.746. szám alatt megerősített ítéletével, rangvesztésre s a katonai becsülettől való megfosztásra ítélte Leipold Lajos cs. és kir. tartalékos tüzérhadnagyot. Igaz-e, hogy ezen ítélet szerint azért volt Leypold Lajos elítélendő, mert Kossuth Lajos temetése alkalmával való részvétele,és azon temetés rendezésében való hivatalosközremüködése egy politikai nézet mellett való tüntetésnek minősíttetett. Száudékozik-e, a t. kormány ezen a nem zeti érzületet s polgári szabadságot kigúnyoló katonai becsííletbírósági ítélettel szemben, úgy a rangvesztésre ítélt Leypold Lajos volt tartalékos hadnagynak, valamint a magyar nemzetnek is, a polgári szabadságon ejtett sérelme az elégtételt 8 mi módon megszerezni ? Össze tudja-e, s miként egyeztetni a t. kormány a folytonosan hangoztatott szabadelvű haladás és nemzeti politikával azt a magyar törvényhozás tudta és hozzájárulása nélkül rendeletileg, tehát nem alkotmányos alapon működő katonai becsííletbírósági intézményt, melynek Ítélete szerint egy magyar polgári tisztviselő idegen befolyás folytán cs, és kir. katonai parancsszóra elitélhető lehet? Szándékozik-e, s mikor a haladás szellemével az alkotmányos felfogással össze nem egyeztethető katonai becsííletbírósági intézményt, s annak Magyarországra kiterjedő hatáskörét megszüntetni, és helyette a modern katonai büntető törvény könyvet megalkotni* ? (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: Kívánja-e a t. ház, hogy az interpelláczió felolvastassák? (Nem!) A t. ház nem kívánja, hogy az inteipelláczió még egyszer felolvastassák. A miniszterelnök úr fog szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. képviselőház! Nem vagyok ugyan azon helyzetben, hogy az eredeti iratok betekintése után szolgálhatnék felvilágosítással. ... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Űgy sem adják oda a magyar kormánynak!) Bizony oda adják azt! (Derültség.) Ugron Gábor: Kuratéla alatt vannak! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: De mégis akkor, t. ház, mikor a hírlapokban ezen esetre vonatkozólag a tényállásnak meg nem felelő valótlan közlemények jelentek meg, és a t. képviselő úr bővebb informáczíó nélkül jónak látta itt azokat reprodukálni, már előzetesen is kénytelen vagyok észrevételeket tenni az ő interpellácziójára, és annak indokolására. (Halljuk! Halljuk!) A mi azokat a nagy fejtegetéseket illeti, hogy a polgári és a katonai becsület között differenczia nincsen, t. képviselő úr, én azt hiszem, hogy e háznak egy tagja sincs, a ki a becsületet ilyenformán osztályozná. (Élénk helyeslés. Nagy zaj a bal és szélsőbalon.) Hogy katonai becsűletbíróságok vannak nemcsak minálunk, hanem minden hadseregben, és hogy azon testületi szellem megóvása végett, mely a katonaságnál mellőzhetetlen, ha hadsereget akarunk, szükség is van ilyen intézményre, ez megint egész természetes dolog. És azért, mert ezt szükségesnek tartom,
