Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
388. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. 25 sem Németország az azonosság kimutatását nem követeli. De nem követelik másutt se! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez egy nagy közgazdasági elv, a melylyel tisztába kell jönni. Ez egy, a nemzetgazdaságban kifejlődött elv, mely lehetővé teszi a nyersterményeknek árúkká való átdolgozását, a mely abból indul ki, hogy én megengedem annak a nyersterménynek a behozatalát, minthogy Agy sem akadályozhattam meg annak kivitelét a külföldre, illetőleg átmenetelét; megengedem tehát annak behozatalát, de igyekezem azt itt feldolgozni, finomítani, s így megkapom legalább azt a hasznot, hogy a munkásaimat foglalkoztathatom és keresetet adhatok nekik. Ez tehát egy, a viszonyok ég tapasztalatok alapján kifejlődött közgazdasági elv alkalmazása, a melyet megtalálunk minden vámrendszerben, melyet alkalmaznak minden országban. Bujanovics Sándor : Hát a hosszú hitel ? Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Az egészen más! Én most az azonosság kimutatásáról szólottam oly értelemben, mint az itt egyik másik oldalról követeltetett. Egéezen más a hitelezés körül követett vagy követendő eljárás; hogy például az az idő, a melyre a vám köteleztetik, hosszú vagy rövid legyen-e, adassék-e prolongáczió vagy sem. De ez utóvégre is az adminisztráczió feladata, mert ez oly inlézkedés, a melyet mindig a létező viszonyok igényeihez lehet alkalmazni. E tekintetben, úgy a mint a miniszterelnök úr már kijelentette, a mely kijelentés az én hozzájárulásommal is történt, bizonyos korlátozó intézkedések már eddig is tétettek, és nem látok abban nehézséget, hogy a mennyiben a létező viszonyok indokolttá teszik, a hitelezés tekintetében bizonyos mértékig korlátozó eljárás is követtessék. (Helyeslés balfélöl.) Ezek konstatálására kívántam szorítkozni, Nem tehetem azonban, hogy egy ellenmondásra rá ne mutassak, a mely Endrey Gyula t. képviselőtársam felszólalásában, de mindazok eljárásában is van, a kik kereskedelmi politikánk eredményeit károsoknak állítják, vagy legalább kicsinylik egyfelől, s másfelől mégis konstatálják azt, hogy közgazdasági termcdésünkben általában elértünk odáig, hogy gabonakivitelünkben nem szorulunk a külföldre, hanem képesek vagyunk magunk által termelt gabonát a monarchia területén elfogyasztani. Hát van ebben bizonyos ellentmondás, t. ház. (Halljuk! Hall juk!) Mert, ha csakugyan eljut egy ország odáig, hogy első és legnagyobb nyersterményét nem kénytelen külföldre kivinni, hanem képes maga elfogyasztani, — itt a monarchia terűletét értve, — mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a népesség annyira szaporodott, jóléte annyira j KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXI. KÖTET. emelkedett, hogy fogyasztása sokkai nagyobb lett. (Egy hang a szélsőbalon: Az emberszám szaporodott! A gyomomövekedett!) Az emberszám eaielkedett s azzal a fogyasztási képesség növekedett, növekedett annyira, hogy képesek vagyunk azon produktumot, a melyet eddig nem bírtunk felhasználni vagy feldolgozni, most képesek vagyunk itthon, saját területünkön elfogyasztani. Kétségtelen, hogy az, hogy odáig jutottunk, egy bizonyos közgazdasági fejlődés mellett bizonyíték. Ezzel szemben másfelől ismét tagadni a közgazdasági fejlődést, és azt mondani, hogy kereskedelmi politikánk egyáltalában minden fejlődést tönkre tett: ismétlem, ellentmondás. Hiszen ha már csak odáig jutottunk is el, hogy fogyasztási képességünk annyira emelkedett, hogy produktumainkat magunk vagyunk képesek felhasználni, ez talán mégsem bizonyíték eddig követett kereskedelmi politikánk helytelensége mellett. (Helyeslés jóbbfelöl.) Áttérek, t. ház, Endrey Gyula t. képviselő úrnak a déli vasútra vonatkozó megjegyzésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy aggályai vannak a déli vasát átvételére vonatkozólag, s nem óhajtaná, hogy oly végzetes financziál s hiba követtessék el, mint a milyen az osztrák-magyar államvasút-társaság magyar vonalának átvételénél elkövettetett. T. ház! Nem ismerhetem el, hogy azon vasút átvételénél nevezetes financziális hiba követtetett volna el. Az eredmények ezt egyáltalában nem igazolják, sőt ellenkezőleg azt mutatják, hogy ama vonalaknak megváltása nagyon helyes volt. A mi a déli vasútat illeti, ha rákerül a sor, (Halljuk! Halljuk!) a t. háznak lesz módjában ezzel behatóbban foglalkozni, és ma csak annyit jelentek ki, hogy igenis a tárgyalások folynak abban az irányban, hogy a déli vasát magyar vonala állami üzembe vétessék. E tárgyalásokba belementem azért, mert abban a véleményben vagyok, hogy a magyar közgazdasági érdekek szempontjából és nevezetesen egy mgy vidéknek, az egész Dumin-tálnak közgazdasági fejlődése érdekében (Altalános helyeslés.) indokolt, hogy e vonalak is az államvasúti hálózatba a lehetőségig beolvasztassanak. (Általános helyeslés.) De másfelől természetesen álláspontom az is, hogy általában (Halljuk! Halljuk!) neui látok indokot fenforogni arra nézve, hogy e vonalakat drágán fizessük meg. (Által mos helyeslés.) A közúti hálózatra nézve is (Halljuk! Halljuk!) tett a t. képviselő úr néhány megjegyzést, nevezetesen azt, hogy kívánatosnak tartotta volna, hogy az a tervezet, a melyet a költségvetéssel bemutattam, mintegy végleg megállapíttassék. Én jeleztem a költségvetés indo4