Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

388. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. 25 sem Németország az azonosság kimutatását nem követeli. De nem követelik másutt se! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ez egy nagy közgazdasági elv, a melylyel tisztába kell jönni. Ez egy, a nemzetgazdaságban kifejlődött elv, mely lehetővé teszi a nyersterményeknek árúkká való átdol­gozását, a mely abból indul ki, hogy én meg­engedem annak a nyersterménynek a behoza­talát, minthogy Agy sem akadályozhattam meg annak kivitelét a külföldre, illetőleg átmenetelét; megengedem tehát annak behozatalát, de igye­kezem azt itt feldolgozni, finomítani, s így meg­kapom legalább azt a hasznot, hogy a mun­kásaimat foglalkoztathatom és keresetet adhatok nekik. Ez tehát egy, a viszonyok ég tapasztalatok alapján kifejlődött közgazdasági elv alkalmazása, a melyet megtalálunk minden vámrendszerben, melyet alkalmaznak minden országban. Bujanovics Sándor : Hát a hosszú hitel ? Lukács Béla kereskedelemügyi minisz­ter: Az egészen más! Én most az azonosság kimutatásáról szólottam oly értelemben, mint az itt egyik másik oldalról követeltetett. Egéezen más a hitelezés körül követett vagy követendő eljárás; hogy például az az idő, a melyre a vám köteleztetik, hosszú vagy rövid legyen-e, adassék-e prolongáczió vagy sem. De ez utó­végre is az adminisztráczió feladata, mert ez oly inlézkedés, a melyet mindig a létező viszo­nyok igényeihez lehet alkalmazni. E tekintetben, úgy a mint a miniszterelnök úr már kijelentette, a mely kijelentés az én hozzájárulásommal is történt, bizonyos korlátozó intézkedések már ed­dig is tétettek, és nem látok abban nehézséget, hogy a mennyiben a létező viszonyok indokolttá teszik, a hitelezés tekintetében bizonyos mérté­kig korlátozó eljárás is követtessék. (Helyeslés balfélöl.) Ezek konstatálására kívántam szorítkozni, Nem tehetem azonban, hogy egy ellenmondásra rá ne mutassak, a mely Endrey Gyula t. kép­viselőtársam felszólalásában, de mindazok eljá­rásában is van, a kik kereskedelmi politikánk eredményeit károsoknak állítják, vagy legalább kicsinylik egyfelől, s másfelől mégis konstatál­ják azt, hogy közgazdasági termcdésünkben álta­lában elértünk odáig, hogy gabonakivitelünk­ben nem szorulunk a külföldre, hanem képesek vagyunk magunk által termelt gabonát a mon­archia területén elfogyasztani. Hát van ebben bizonyos ellentmondás, t. ház. (Halljuk! Hall juk!) Mert, ha csakugyan eljut egy ország odáig, hogy első és legnagyobb nyersterményét nem kénytelen külföldre kivinni, hanem képes maga elfogyasztani, — itt a monarchia terűletét értve, — mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a népesség annyira szaporodott, jóléte annyira j KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXI. KÖTET. emelkedett, hogy fogyasztása sokkai nagyobb lett. (Egy hang a szélsőbalon: Az emberszám szapo­rodott! A gyomomövekedett!) Az emberszám eaiel­kedett s azzal a fogyasztási képesség növekedett, növekedett annyira, hogy képesek vagyunk azon produktumot, a melyet eddig nem bírtunk fel­használni vagy feldolgozni, most képesek va­gyunk itthon, saját területünkön elfogyasztani. Kétségtelen, hogy az, hogy odáig jutottunk, egy bizonyos közgazdasági fejlődés mellett bizo­nyíték. Ezzel szemben másfelől ismét tagadni a közgazdasági fejlődést, és azt mondani, hogy kereskedelmi politikánk egyáltalában minden fejlődést tönkre tett: ismétlem, ellentmondás. Hiszen ha már csak odáig jutottunk is el, hogy fogyasztási képességünk annyira emelkedett, hogy produktumainkat magunk vagyunk képe­sek felhasználni, ez talán mégsem bizonyíték eddig követett kereskedelmi politikánk helyte­lensége mellett. (Helyeslés jóbbfelöl.) Áttérek, t. ház, Endrey Gyula t. képviselő úrnak a déli vasútra vonatkozó megjegyzésére. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy aggályai vannak a déli vasát átvéte­lére vonatkozólag, s nem óhajtaná, hogy oly végzetes financziál s hiba követtessék el, mint a milyen az osztrák-magyar államvasút-társaság magyar vonalának átvételénél elkövettetett. T. ház! Nem ismerhetem el, hogy azon vasút átvételénél nevezetes financziális hiba kö­vettetett volna el. Az eredmények ezt egyáltalá­ban nem igazolják, sőt ellenkezőleg azt mutat­ják, hogy ama vonalaknak megváltása nagyon helyes volt. A mi a déli vasútat illeti, ha rákerül a sor, (Halljuk! Halljuk!) a t. háznak lesz módjá­ban ezzel behatóbban foglalkozni, és ma csak annyit jelentek ki, hogy igenis a tárgyalások folynak abban az irányban, hogy a déli vasát magyar vonala állami üzembe vétessék. E tár­gyalásokba belementem azért, mert abban a véle­ményben vagyok, hogy a magyar közgazdasági érdekek szempontjából és nevezetesen egy mgy vidéknek, az egész Dumin-tálnak közgazdasági fejlődése érdekében (Altalános helyeslés.) indokolt, hogy e vonalak is az államvasúti hálózatba a lehetőségig beolvasztassanak. (Általános helyeslés.) De másfelől természetesen álláspontom az is, hogy általában (Halljuk! Halljuk!) neui lá­tok indokot fenforogni arra nézve, hogy e vo­nalakat drágán fizessük meg. (Által mos he­lyeslés.) A közúti hálózatra nézve is (Halljuk! Hall­juk!) tett a t. képviselő úr néhány megjegy­zést, nevezetesen azt, hogy kívánatosnak tar­totta volna, hogy az a tervezet, a melyet a költségvetéssel bemutattam, mintegy végleg meg­állapíttassék. Én jeleztem a költségvetés indo­4

Next

/
Thumbnails
Contents