Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

gjQ 401. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. Magyarországon is nagy válságot képvisel. A német szocziál-politikusoknak , a saját helyzetüket mérlegelve, a mezőgazdasági válság kérdésében náluk igazuk lehet, de Magyarországon ezen felfogásnak még csak jogosultságát sem szeretném, ha elismernők, mert nekünk a mezőgazdasági alapot intakté kell fentartanunk, mert csak ezen az alapon lehet életképesen fejlesztenünk a magyar közgazdaságot minden külön tendencziák és dédelgetések nélkül. Igen, t. ház, súlyos a helyzet, és ezen súlyos helyzetben van egy kérdés, a legnagyobb kérdés, mely a magyar mezőgazdaság minden tagját legélénkebben foglalkoztatja, a búzakérdés. Mert az bizonyos, hogy egyoldalúan majdnem hosszú éveken át a magtermelésre alapított gazdasági helyzetünk sem egy kézcsapással meg nem másítható, sem oly politikai irányzatnak ki nem tehető, mely tulajdonképen az egész gazdasági életnek hazánkban egy teljesen új alapot akarna nyújtani. De a tisztelt képviselő úr — gróf Apponyi — abban téved, mintha Magyarországon az állattenyésztésre való intenzivebb áttérés ellentétet idézne elő a gazdálkodásban, hiszen ez nem képezhet ellentétet a magtermeléssel szemben, sőt azzal karöltve haladván, az utóbbit gyarapítja. Nem lehet tehát mintegy azt mondani, hogy szüntettessék meg a magtermelés, és egyoldalú állattenyésztésre alapíttassák a gazdálkodás. Ez nem volna helyes földmívelésügyi politika. És épen, mert ez úgy van, és a helyes gazdálkodási arány fejlesztése és fentartása kívánatos, a magtermelés súlyos helyzete rendkívül irányadó a mezőgazdasági kérdések terén, és önkéntelenül fel kell, hogy vettessék bármely oldalról e házban is magtermelésünk jövőjének kérdése. Magam is, mint gyakorlati mezőgazda, fel kell hogy vessem önmagam előtt is e kérdést: mi lesz a jövendőben, és hol fogunk megállani? Láthat-e a magyar gazda a magtermeléshez jövőben is oly intenzitással mint eddig, mit kell tennie, hogy hitelképességét fentarthassa és biztosíthassa ? (Ugy van! Úgy van !) Ez, t. ház, — bocsánatot kérek, ha előadásomban talán kissé tovább megyek, — oly probléma, melyet az eddigi felszólalások daczára sem lehet egészen tisztázottnak tekinteni. Itt a világ-gazdasági átalakulások, a világtermelés hatásának azon momentumaihoz kell visszatérni, melyek a rohamos termelés következtében azt a rohamos árdepressziót előidézték, melyet az utolsó tizenöt év statisztikája felmutat. Hiszen ha csak néhány adatot látunk, t. ház, melyek a különböző forgalmú piaczokon a gabona értékének képét feltűntetik, egész más világítást nyer a kérdés. így például Hamburgban a búzaárak 1879-ben 27*77 márkás, vagyis az aranyázsió akkori állása szerint 12 forint 66 krajczárt, 1894-ben 5 forint 88 krajczár a búza ára, Berlinben 1879-ben 19*78 márka, vagyis 11 forint 50 krajczár volt 3/23 SLYSí, 94-ben 8 forint 25 krajczár; Münchenben 1879-ben 12 forint 46 krajczár volt az ár, 1894-ben 9 forint 12 krajczár, Antverpenben 1884 ben 9 forint 36 krajczár volt az ár, 1893-ban 7 forint 38 krajczár; Londonban a belföldi búza ára 1884-ben 9 forint 72 krajczár, az orosz búzáé 9 forint 35 krajczár, a kaliforniai 10 forint 30 krajczár. 1893-ban 7 forint 52 krajczár volt a belföldi búza ára, az orosz 7 forint 52 krajczár, és itt megjelent a laplatai búza, mely 1891-től kezdve dominálta ott a piaczot és ennek ára 7 forint 4 krajczár volt. Newyorkban 1892-ben 7 forint 82 krajczár, 1894-ben 5 forint 70krajczárazár. Oroszországban Odesszában 1894-ben a múlt hónapban 4 forint 35 krajczár, Brailában 3 forint 40 és 3 forint 50 krajczár között mozgott az ár. Hát ezek véghetetlenül szomorú kilátásokat nyújtanak a jövőre, és ha a magyar mezőgazdának csak az volna a kilátása, hogy tényleg ezen orosz vagy román eredményre juthat, valóban azt kellene mondani, hogy a tönk szélére ért. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A midőn azonban a kérdést vizsgáljuk, vissza kell térnünk kissé a múltra. Még a múltban is, a mikor mi még a vámhatáron kívül nagyobb mennyiségű búza kivitelére voltunk utalva, 1879. és 1882. évek között az amerikai búzának Európába való beözönlése mily rendkívüli nyomást gyakoroltak ! Mindinkább összeszorult az a kör, a melyre nézve mi, hogy úgy mondjam, azt a kiviteli határt elérhettük, hol a két irányzat egymással versenyezni tudott, versenyezni nem abból a czélból, mintha kívánatos lett volna, hogy mi minél több búzát vigyünk ki és, ezzel versenyezzünk, hanem abból a czélból, hogy áraink ezen verseny folytán miként alakúihatnak. Mert mindaddig, míg mi csak egy kilogramm búzát a vámhatáron túl kiviszünk, búzánk árának a képződésére határozottan a világpiacz árai lesznek befolyással. Az a kör tehát, tisztelt ház, —- hiszen már tavalyi felszólalásomban voltam bátor ezt jelezni, — ma már annyira visszaszorult, hogy körülbelül a következő német városok által határolható: Wesel Köln, Strassburg, Mühlhausen, Stuttgart, Würzburg, Chemnitz, Drezda. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy már Drezdáig, tehát majdnem a vámhatárig eljutott e búzaárnak hatása, úgy, hogy ez ránk nézve sem maradhat, természetesen, visszahatás nélkül. De ezzel szemben egy sokkal nagyobb hatást és nyomást érezünk, mely reánk nézve