Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894. deezember 12-én, szerdán. 311 rendkívül kedvezőtlen, és ez az orosz búza elözönlése a közép európai piaczokon. Az orosz búza, a mely mint jeleztem, pudonkint 53 kopek, vagyis 4 forint 35 krajczár, úgy, hogy ezen olesó orosz búza az osztrák-magyar vámhatár egyes állomásain, mint Podvoloczyskäban, vagy sok helyen még Graliczia északi részén is 6 forint 20 krajczárért elvámoltan kapható. Ez olyan állapot, a melylyel szemben természetesen azon vámvédelmi törekvések, a melyeket ki tudunk, vagy ki tudnánk fejteni, teljesen illuzóriusakká tennék igyekezeteinket, hogyha ez a búza ilyen árban tudná magát tartani. (Nagy zaj. Elnök csenget.) De a midőn azt látjuk, hogy az orosz búza ára 4 frt 35 kr. az orosz kiviteli piaczokon; látjuk egyszersmind azt a rendkívül szomorú képét az orosz mezőgazdaságnak, a mely tényleg a válság oly fokán áll, hogy ott az állam kormányzat részéről is a legnagyobb szélsőségekre hajlandók, hogy állami milliókat is áldoznak, hogy megmentsék a mezőgazdaságot. Mindenféle eszközzel törekszenek erre; így az orosz vasutakon a legelképzelhetetlenebb szállítási kedvezmények nyújtatnak. Milliókat adott a kormány, hogy nagy központi elevátorok létesüljenek, a melyek alapján a hitelelőlegezések minden alakjához fordulhatnak. Állami eiőlegképen szintén milliókat adott a kormány a heverő búzakészletekre, és ezt ma visszakapni nem birja. Hát, t. képviselőtársaim, ezek a szomorú képnek azon hátterei, a melyek megmagyarázzák azt, hogy ma az Oroszországban felhalmozott búza és gabonakészletek most rohamosan ily alacsony árakon piaczra dobatnak. Az orosz búza veri az amerikai búzát az összes délnémetországi piaczokon. Az orosz búzának behozatalát Svájczba és a délnémet piaczokra igen előmozdították azon tarifális kedvezmények, melyeket ez irányban a német és osztrák kormányok adni jónak láttak. Az utóbbi ellen tudtommal a magyar kormány sikerrel lépett fel, és legalább az osztrák vasutakon, a mennyire ezekre befolyással birt, ezen tarifális kedvezményeket megszüntették. Mindezeket csak jelzem illusztrácziojáúl annak, hogy mi akármilyen önálló árképződési törekvésekkel is volnánk eltelve, ezeket a 3 frt 50, és 4 frt 35 kros szomszédos búzaárak tisztán illuzóriusakká teszik. (Úgy van! jobbfelöl. Élénk éljenzés és helyeslés

I) Nekünk tehát egészen más módokra kell gondolnunk, és más irányzattal kell számolnunk e kérdés megítélésénél, nem pedig azzal, hogy mi itthon, eltekintve nemzetközi szerződéseinktől, a t. túloldalról jelzett védvámos politika követése mellett tudnánk-e megállni, és oly árt biztosítani, mely gazdáinknak biztos és szebb jövőt ígérhet? Azt hiszem, sőt bizonyos vagyok benne, hogy erre képtelenek volnánk, ezt elérni nem tudnók, még pedig azért nem, mert hiszen ma az osztrák vámhatáron belül az az orosz búza, mint a hogy jeleztem, 6 frt 20 kron kél el, mi pedig idehaza is, Budapesten, 7 frt 30 kr. átlagárt tudtunk 1894ben elérni. (Zaj. Ellenmondások halfelöl. Úgy van! jobbfelöl.) 1894 ben a maximális átlagár, ha januártól méltóztatnak számítani, 7 frt 30 krnak felel meg. Ez tény, ez így van. Már most, hogy minek tulajdoníthatjuk azt, hogy mi a mi búzaárainkat a nyomasztó és tarthatatlan helyzet daczára képesek voltunk magasabb nívón fentartani, mint a világnak előttem felsorolt piaczai, ezt három lényeges körülménynek tulajdonítom. Az első körülmény (Halljuk! Halljuk!) — és ez a legfontosabb, erre a legnagyobb súlyt helyezem — a minőség és piaczra vitt búzánknak oly tisztasági foka, a melylyel az egész világon nem találkozunk. Mert dicséretére legyen mondva a magyar mezőgazdaságnak, az a kiállítás, a melylyel búzánkkal a piaczoti megjelenünk, ritkítja párját és innen magyarázható meg, hogy a magyar búza, magasabb áron kelhet el, a hová még el tud jutni, mint például az amerikai vagy orosz. (Úgy van! Jobbfelöl.) Mert az amerikai gazda elcsépli, nagyolva búzatermését, és szekéren, ömlesztve elviszi az elevátorhoz, és a búza tisztításával nem sokat gondol, így jut az el a piaczokra a fogyasztókhoz. A magyar gazda csépel, szortíroz, rostál, triőröz, és mindent elkövet, hogy mentől tisztább búzája legyen eladó. És ez a fődolog. (Úgy van! Jobbfelöl.) Azért hozom azt elő itt e helyen, mert nem kivánnám csökkenteni a magyar gazdának ezen fáradságos intelligencziáját, nem kivánnám, hogy ezen munkájával felhagyjon, sőt inkább óhajtom, hogy az mentől inkább fentartassék, és hogy jó, tiszta minőségű búzát, kiváló minőségű termést hozzunk a piaczra. (Általános helyeslés.) A másik tényező, a minek tulajdonítom a magyar búzának magasabb árát, határozottan malmainknak kiváló állása. (Helyeslés jobbfelöl.) És itt — bocsánatot kérek — nem érthetek egyet azzal, a mit a t. Apponyi képviselő úr mondott. A magyar malmoknak szerintem, eltérőleg a képviselő úr felfogásától a búzaár képződésére rendkívüli befolyása volt. (Úgy van! jobbfelöl. Zaj, ellenmondások a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ez így van. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Ezt csak akkor lehet megítélni, ha az ember az amerikai mezőgazdaságnak azt a képét látta, melyet nekem volt szerencsém 1879-ben látnom, mikor épen ott a nagy tömegek megindítása következtében arra törekedtek, hogy a búzaárak mentül magasabb nivóra emeltessenek. És akkor mi történt ? Például Minneapolísban magában 14 olyan nagymalmot rendeztek be, mint a minők a budapestiek. Hiszen