Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

306 401. országos ttlés 1864. deezember 12-én, szerdán. Először látom, hogy az egész világon, Amerikában, Angliában, Németországban, a hol a közgazdasági felvilágosúltságban nincs hiány, igen tekintélyes társadalmi tényezők, mély belátással biró egyének, és pedig nemcsak mezőgazdák, hanem kereskedők is, sőt kereskedelmi kamarák abban az irányban foglalják össze felszólalásaikat, hogy ennek az üzérkedésnek természetes tendencziája a gabonaárak leszorítása. (Igaz.'Úgy van! jobb felől.) Ha tehát látom, hogy ez világszerte, hozzáértő, komoly emberek nézete, és hogy ez alapon a világ legfelvilágosúltabb és legszabadabb országaiban törvényhozási akcziót akarnak megindítani, akkor én ennek a tételnek plauzibilitása, vagy legalább valószínűsége előtt el nem zárkózhatom. Másodszor, különösen nálunk vannak egyes körülmények, a melyek arra a következtetésre engednek jutni, hogy minden valószínűség szerint és legtöbb esetben a baisse-párt erősebb lesz, mint a hausse-párt. E tekintetben üzleti körökből vettem azt az informácziót, hogy a mi malmaink, melyeknek természetes hivatása az volna, hogy búzát vásároljanak, és lisztet adjanak el, spekulatív irányzattal sokszor igen nagy mértékben szerepelnek, mint gabona-eladók, (Igaz! Űgy van! a szélsőbal- és baloldalon.) és hogy a román búzából felhalmozott készleteik nem annyira a kikészítési eljárásra szolgálnak, mint inkább fedezetet képeznek ezen spekulatív eladási üzleteknél. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak meggondolni, hogy ebből mi következik? Én csupán a t. ház és az illetékes köröknek konsziderácziója alá bocsátom ezt a körülményt. A malmoknak nem mindig az az érdeke, hogy a búza ára leszálljon; akkor, mikor ők kész árúkat eladni készülnek, inkább az az érdekük, hogy a búza ára emelkedjék, mert azzal paralell emelkedik a liszt ára is. De abban a pillanatban, a melyben ők mint vevők szerepeinek, nekik érdekük, hogy a búza ára lemenjen; ez a pillanat pedig az, melyben Magyarország az ő geográfiai fekvésének és egáljának előnyeit élvezi: a termelést és cséplést közvetlenül követő idő. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi megelőzzük a világot kész árúval; ez egyik előnyünk. Horánszky Nándor: Európában! Gr. Apponyi Albert: Igen, Európában megelőzzük a világot a kész árúval. Hogyha pedig épen abban a pillanatban, mely a magyar gazdára tapasztalás szerint az eladásra nézve a legkedvezőbb, legfőbb vevőink kezében egy hatalmas eszköz van, a melylyel az árakat lenyomhatják, akkor igen közel esik a gyanú, hogy azt fel is fogják használni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) En ezt — mint mondám — csak az illetékes körök konsziderácziója alá bocsátom. Megvallom, annyi adatom nincs, hogy erre nézve végleges ítéletet mondhassak, de a dolognak plauzibilitása oly nagy, hogy ez az egy momentum is megerősíti azt az általánosan elterjedt felfogást, hogy a gabona-üzérkedésnek|terén a baisse-párt, a gabonaárak lenyomására irányuló tendenezia az erősebb hogy tehát ezen üzérkedés egészben véve egyik tényezője a gabonaárak lenyomásának nemcsak nálunk, de másutt is; de nálunk talán nagyobb mértékben, mint másutt, mert minálunk a gazdaközönség kevésbbé képes magát tájékozni az üzérkedés terén, mint más nyugati országok gazdaközönsége, kevésbbé képes magát azon túlhatalmas erő ellenében megvédeni, melynek érdekében áll vagy mindig, vagy bizonyos időpontokban a gabonaárakban mesterséges baisse-t előidézni. Itt eljutottam az ärképződésre befolyást gyakorló azon másik tényezőhöz, melyről itt mindenki beszél a t. földmívelési miniszter úr kivételével, tudniillik az őrlési engedélyekhez, és a nagy malmok által ezen a téren élvezett, szerintem is törvénytelen és jogtalan előnyhöz. A nagy malomiparra] épúgy állunk, mint a vidéki pénzintézetekkel. Azok a vidéki pénzintézetek jelenlegi szervezetükben is, mint már mondám, az országban egy nagy értéket képviseltek egy bizonyos időben ;• most már kevésbbé. A nagy malomiparnak fontossága közgazdaságunkra ma máiszintén nem az, a mi azelőtt volt, midőn termésük nagyobb részével az exportra voltak utalva. Nem mondom, hogy a nagy malmok nem birának mais bizonyos fontossággal, dehogy ma a magyar közgazdaság egész organizmusát véve az ő érdekük az összes magyar mezőgazdasági termelési érdekkel szemben, ha ezzel összeütközik, méltánylandó és megvédendő tényezője legyen a mezőgazdasági termelés rovására is, azt egyenesen tagadom. (Igaz! Űgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem a gazda elfogultsága ; én nem nézem Magyarországot a gazda szempontján át, én a magyar gazdát nézem Magyarország szempontján át, (Helyeslés balfelől.) a nemzeti összérdekek szempontján át, és így egészen neutrális álláspontra helyezkedve azt kell mondanom: Ma már senki elfogulatlanig nem állíthatja, hogy annak az export-szolgálatnak, a melyet a nagymalmok teljesítenek, ma még oly fontossága volna, hogy azt még a mezőgazdasági termelés rovására is dédelgetni általános közgazdasági szempontból jogosult lehetne. (Helyeslés a baloldalon.) Annyival is inkább, mert ne beszéljünk arról, hogy ezeknek a nagy vállalatoknak megmentéséről van szó. Hiszen az utolsó kimutatások szerint még igém szép osztalékot fizettek: az egyik 25°/o-ot, a másik 12°/o-ot, egy harmadik 10°/o-ot, volt olyan, a mely csak 5°/o-ot