Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-401
401. országos ülés 1894. deczember 12-én, szerdán. 307 volt ugyan olyan is, a mely semmi osztalékot sem fizetett. Polónyi Géza: Nyeresége azért volt! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Szóval (Halljuk! Halljuk!) egészen alaptalan dolog a mi nagy malmainkat — hogy német kifejezéssel éljek — »notleidend« állapotban feltüntetni akarni a ház előtt. És a midőn Tisza István t. képviselőtársam a malmok kérdésével foglalkozva azon sajátságos formulát állítja föl,^ hogy nagymalmainknak érdekében azokat az áldozatokat lehet követelni, a melyekre okvetetlen szükségük van, hogy fennállásuk biztosíttassák, akkor én ezen tétel konstruálása felett nem fojthatom el csodálkozásomat. (Igás! Úgy van! a hal' és szélső baloldalon.) Azért csodálkozom ezen tétel felállítása felett, mert épen azon oldalról ered, a mely a maga közgazdasági politikájával a legridegebben ragaszkodik különben a laisser fairé, laisser passer orthodoxiájához. (Igás! Úgy van! balfelöl.) Valahányszor valamely szorongatott helyzetben lévő közgazdasági ág számára védelmet, valahányszor a kis, az elnyomott, a gyenge számára támogatást, oltalmat kérünk, (Úgy van! Úgy van! bálfelől.) akkor eimek a közgazdasági orthodoxiának a tanaival találkozunk, és ezek nevében tapasztalunk visszautasítást azon a czímen, hogy boldoguljon mindenki a mint tud; de ha a milliomosok nagy dividendáinak megőrzéséről van szó, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) akkor mindig az a jelszó hangzik fel: annyit kell nekik adni, a mennyi az ő fennállásukra szükséges. (Élénk tetszés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ugron Zoltán: Szégyeljék magukat! Szalay Imre: Láttuk a malmokat a mostani cantpagneban is! Gr. Apponyi Albert: Én ezt^ a formulát nem fogadom el, t. képviselőház. Én egyenlő mértékkel mérek mindenkinek. Minden gazdasági tényezőt (Halljuk! Halljuk!) azon támogatás tekintetében, melyet igénybe vehet, két szempontból mérlegelek. (Halljuk! Halljuk!) Először, hogy mily fontossággal bír Magyarország egész közgazdasági és társadalmi életére, másodszor, hogy mily mértékben van rászonilva a külső támogatásra, mert önönmagán segíteni nem tud. De az ezen elvekre fektetett segítségnek is van egy át nem léphető korlátja, és ez a törvény. Már pedig, t. képviselőház, ha valami világos, ha valami úgy lett bebizonyítva, hogy ahhoz a kétségnek még csak árnyéka sem fér, ez az, hogy az őrlési engedély alapján élvezett kedvezmény azon kiterjedésben, a melyben ma használják, a fennálló törvénynyel ellenkezik. (Igaz! Úgy van! bálfelől.) Azt mondja a t. miniszter úr egy régibb beszédében, hogy nem ellenőrizhető az, vájjon azon gabona, a melyet a malmok kikészítés végett használnak fel, hogy vájjon az van-e benne abban a lisztben, a melyet kivisznek. Ugron Zoltán: Financzot kell oda állítani! Gr. Apponyi Albert: Ellenőrizhető e, nem-e, a felett vitába most nem bocsátkozom; de a t. miniszterelnök úr nagyon enyhén formulázta a tételt, hogy nem ellenőrizhető, nem bizonyítható be, vájjon ugyan azt a gabonát exportálják-e liszt alakjában, vagy mást. Nem úgy áll a dolog, t. ház. Sokkal több, az van bebizonyítva, hogy nem ugyanazt a gabonát exportálják; ellenőrizhető az, hogy más gabonából készült lisztet exportálnak; be van bizonyítva; ha kételkednek benne, itt van a kezemben a molnárok egyesületének a képviselőházhoz beterjesztett beadványa, a melyben szakszerűen kiszámítják, hogy oly liszt pedig, a mely a világpiaczokon megállhat, mely exportképes, a román gabonából vagy épen nem, vagy legfeljebb azon gabonamennyiség 10%-áig készülhet, a kiviteli kedvezményt pedig élvezik 70% erejéig. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalonJ Tehát itt nem forog fenn kétely; nem kétséges a törvényesség, de be van bizonyítva a törvényellenesség, (Igaz ! Úgy van! Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon,) úgy, hogy már ezen szempontból is minden habozás nélkül teljes szívvel és lélekkel csatlakozom Ivánka Oszkár t. barátomnak e részben benyújtott határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, a molnárok egyesületének ezen beadványa még mást is bizonyít, (Halljuk! Halljuk!) bizonyítja nem csak azt, hogy az őrlési engedélyek kérdésében a törvényesség tekintetében mi képviselünk igaz álláspontot, hanem azt is bizonyítja, hogy mi nem állunk ellentétben az ipar érdekeivel, midőn a gazdák érdekeit megvédjük. Igenis ellentétben állunk egyes iparos vállalkozók érdekeivel, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) de a malomipar nagy zömével nemcsak ellentétben nem állunk, hanem a malomipar nagy zöme egyenesen ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint a gazdák (Igaz! Úgy van! bálfelől) s épen úgy látja a maga romlását ezen törvénytelen őrlési privilégiumban, mint a hogy károsítását látja a gazda. (Élénk, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És itt ismét Tisza István t. képviselő úr fejtegetéseire kell visszatérnem, a ki nekünk azt mondja, hogy ne teremtsünk ellentéteket a mezőgazdaság és az ipar érdekei között, örüljünk minden füstölgő kéménynek, melyet ipartelepen gyújtanak. Igen is, t. ház, aláírom azt egész kiterjedésében, csak a hangsúlyozásban 39*
