Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

u 388. országos ülés 1894. november 2fl-án, hétfőn. hozatal is. (Egy hang balfelől: De jön visszaélés útján!) Majd rátérek arra a hires visszaélésre. Egyéb nyers termények behozatalában — a minő a cser, csont, fa, gyapjú, hagyma, petróleum — van egy kis fejlődés, de nem valami jelentékeny. Másfelől a mi kivitelünk is emelkedik, és jóval nagyobb azon ezikkek sora,melyeket mi oda kiviszünk, mint a melyeket onnan behozunk. Itt van előttem az államvasutak rendes havi kimutatása, mely az államásokról való forgalmát kitünteti, s melyből kitetszik, hogy például szeptemberben bevittünk Romániába elég jelentékeny mennyiségű ásvány vizet, aszfaltot, ezukrot, czellulozét, fát, gépeket, szenet, vasat, vegyi terményeket, hordót, malátát stb., igen számos czikknél pedig eddigi forgalmunk emelkedett, a mi kétségkívül az egyenlő elbánás követkéz menye. Nem lehet tehát e kérdéseket egyoldalúlag megítélni, hanem vizsgálni kell a mérleg másik oldalát is, s ;iz egész rendezésnek közgazdasági viszonyainkra való hatását kell megítélés tárgyává tenni. Azon, már gyakran hangoztatott váddal szemben, melytyel bizonyára még fogunk találkozni a vita folyamán, hogy tudniillik megkönnyítettük a külföldi államok nyers terményeinek behozatalát, utalok arra a tényre, hogy sem a román, sem az orosz szerződésben egyáltalán kedvezményt nem adtunk, a fennálló díjtételeket le nem szállítottuk, egyszerűen az egyenlő elbánást biztosítottuk egymásnak. A képviselő úr átment egy másik, itt már többször vitatott kérdésre is: az őrlési engedélyre, s ezt is úgy tűntette fel, mint a melynél a kormány igen sok hibát követett el. Törvénysértésnek, visszaélésnek nevezi e kedvezményt s azt mezőgazdasági bajaink egyik okának állítja. Nem akarok e kérdéssel ma behatóan foglalkozni, mert hisz az még előkerül egy másik tárczánál, s fentartom magamnak, hogy ott majd én is jelezzem erre nézve álláspontomat. Röviden csak a következő megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az őrlési kedvezmény, — tudniillik a külföldi gabona vámmentessége az isméti kivitelnek feltétele alatt liszt alakjában, — az nem új, nem az utóbbi évek eredménye. Az, mióta az osztrák-magyar vámrendszer fennáll, sőt mikor még nem volt osztrák-magyar vámrendszer, hanem osztrák, vagy régi vámrendszer, mindig fennállott nemcsak a gabonára, hanem más ezikkekre is. Évtizedeken keresztül alkalmazásban volt nálunk, még pedig ugyanazon alakban, mint ma, és senki részéről kifogás, vagy észrevétel tárgyát nem képezte. Nem lehet tehát arról szó, hogy az utóbbi években lépett volna életbe, (Egy hang lalról: Nem is mondjuk!) hogy valamely irányzatos módosítás, vagy változtatás történt volna rajta. En azon nézetben vagyok, hogy a vámmentes eljárás a kivitelnek feltétele alatt helyes, és fentartandó mindazon árúkra nézve, a melyeknél ez egyáltalában alkalmazható. (Mozgás a hal és szélső baloldalon.) Bujanovics Sándor: Ugy, a mint a törvény mondja! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Azt mondja a t. képviselő úr, úgy, a mint a törvény mondja, vagyis a kivitel azonosságának konstatálása, bizonyítása mellett. E tekintetben is jöjjünk tisztába azzal, hogy itt sem követtetik most más eljárás, mint a minő évtizedek óta követtetett. (Zaj a hal és szélső baloldalon.) Bujanovics Sándor: Annál rosszabb! Asbóth János: Most más kell! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Például a búzánál nem kívántatik annak bizonyítása, hogy a kivitt liszt ugyanabból a métermázsábói őröltetett legyen, a mely behozatott. Az az eljárás, hogy az ily módon nem ellenőriztetik, nem új intézkedés, de — ismétlem — évtizedek előtt fennállott. (Zaj a bal és szélső baloldalon.) Asbóth János : Régi, de tarthatatlan! Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Nemcsak a búzára és a gabonára nézve áll fenn ez az eljárás, hanem egyéb czikkekre' is, nevezetesen, a vasra, gyapjúra és a textil-iparnak hasonló nyers anyagaira is. Ezeknél sem lehet bizonyítani, vagy legalább is szerfelett nagy nehézségekbe ütközik annak bizonyítása, hogy az a kivitt posztó-, vagy appretirozott árú ugyanabból a vámmentesen behozott nyersterményből készölt. Bizonyos ellenőrzési rendszabályok vannak felállítva, a melyek a közgazdasági és pénzügyi érdekeket teljesen védik, de egyébként &z iparnak és kereskedelemnek szabad kezet hagynak. Azt mondja Endrey Gyula t. képviselőtársam, hogy sehol a világon ily visszaélést még nem követtek el, hogy tudniillik az azonosság kimutatásának feltétele nélkül térítik vissza a vámot. Engedelmet kérek, ellenkezőleg sehol a világon az azonosság kimutatását nem követelik. Oit van Németország, ott van Francziaország. Németország és Francziaország nemcsak egyéb czikkekre nézve, de a gabonára nézve is ugyanazt az eljárást alkalmazzák, melyet mi követünk, hogy a gabonának külföldről való vámmentes behozatalát megengedi, illetőleg hitelezi a vámot azon feltétel alatt, hogy az ebből készült liszt a külföldre vitessék ki

? és sem Francziaország,