Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

401. országos ülés 1894. decaenil»er 12-én, szerdán. 299 elviselhetetlenebbek, mint az ország egyéb foglalkozású polgáraira. Ezen azután sem a társulati, sem az egyleti tevékenység nem segíthet. Ezután, ha a gazda panaszkodik arról, hogy idegen ország termékei az állam tulajdonát képező eszközökkel olcsóbban szállíttatnak, és más tarifa mellett, mint Magyarország terményei; ha panaszkodik arról, hogy a kis embernek kevés gabonája nem azon útiköltséggel szállíttatik, mint a nagy szállítóé, (Igás! Úgy van! bal/elől.) ha panaszkodik arról, hogy ennek folytán a vidék piaeza és a vidéki termelők kénytelen-kelletlenül belehajtatnak a nagy szállító jármába, és az általa diktált árakat kénytelenek elfogadni: ezen nem segíthet sem az egyleti tevékenység, sem maga a gazda. Ha panaszkodunk arról, hogy az állam által kötött kereskedelmi szerződések a magyar gazdaság érdekeinek nem megfelelők, és hogy azok megkötésénél a mi mezőgazdasági érdekeink nincsenek képviselve, ezen szintén nem segíthet a gazda maga ; mindezt a kormánytól, és első sorban a földmívelési minisztériumtól várta volna a magyar gazdaközönség, és méltán követelheti, hogy azok a szerződések, melyek megköttettek, és a mzlyekben bizonyos előnyök mégis biztosíthattak a magyar mezőgazdaság javára és védelmére legalább ezek szigorú végrehajtására legyen a földmívelési miniszternek gondja. Ez nem történt, és látjuk beözönleni az idegen búzát, melynek árpusztító hatása ellen mit tehet a magyar gazda magában, hiszen ezen és ilyen dolgokban való intézkedést csakugyan a kormánytól kell várnia. (Halljuk.' Halljuk!) Hogy ily esetekben mennyire tehetetlen az egyes ember, talán eléggé bizonyíthatja az a tény is, hogy legújabban ismét egy új gabona-invázió fenyegeti egy más oldalról, a melyről még eddig nem is tapasztaltuk a konkurrencziát. A múlt hét elején Budapestre érkezett orosz lapok egy közleményt hoztak, melyben ismertetik az orosz államvasút igazgatóságának egy intézkedését, a melyben elrendeltetik, hogy a Volga mentéről az osztrák határ felé irányított búzaküldemények ala rinfuza szállíttassanak az eredetileg megállapított viteldíj 35°/o-ának elengedésével oly módon, hogy a vasútakra beraktározott orosz búza tulajdonosai az osztrák piaczokon érvényes áraknak 75°/o-át kapják féleszteudore előre. Ez után kevés nappal a Magyar Hírlapban ezeket olvastam: (Olvassa.) »Az orosz kormány felhatalmazta az orosz vasutakat arra, hogy az osztrák-magyar vámterületre menő gabnaküldeményekre készpénzbeli előlegeket adjanak, és meghagyta nekik, hogy a forgalmat minden lehető eszközzel fejleszteni igyekezzenek. Ennek következtében az orosz délkeleti vasutak igazgatósága egyik megbízottját küldte Budapestre, a ki több bankkal is tárgyait a végből, hogy valamelyik bank a vasúttársaság képviseletében vállalja magára az oroszországi küldemények eladását, a melyekre a vasút előleget adott. Minthogy azonban e feladatra egyik budapesti pénzintézet sem vállalkozott, az orosz vasutak megbízottja összeköttetésbe lépett több bécsi pénzintézettel, a melyek megfelelő díj ellenében gondoskodni fognak az orosz gabona eladásáról Magyarországon és Ausztriában, és egyéb tekintetben is segítségére lesznek azon oroszországi gabonakereskedőknek. Az illető béc*i bankok máris megtették a kellő lépéseket, hogy az Oroszországból érkező gabonaküldeményeket olcsón beraktározhassák, és a gabonamennyiségek eladására előkészületeket tettek «. Még továbbra is folytathatnám, t. ház. Mindezek azonban oly dolgok, melyek ellen a gazdaközönség maga, mint társadalmi osztály, nem védekezhati'v, és ha azután indítunk egy mozgalmat, melynek hivatása és czélja, hogy a kormány figyelmét ezen visszásságokból eredő nyomorúságokra felhívják, akkor azt mondják, hogy agráriusok vagyunk, és irigységgel támadunk a közgazdaság más tényezőire csak azért, hogy elvonjuk tőlük az általuk eddig élvezett jólétet. Hát, t. ház, én ezt az inszinuácziót szó nélkül nem hagyhatom. (Helyeslés balfelöl.) Meg vagyok győződve, hogyha a minisztérium szigorúan végrehajtja azon törvényeket, melyek már eddig is hozattak, és ha a minisztérium s a törvényhozás a további intézkedésekben a gazdaközönség iránt csak méltányos lesz is, és egyebet, mint méltányosságot mi nem is követelünk: úgy mi meg leszünk elégedve, s szívesen vállaljuk magunkra a munka többi részét. Mi nem fogunk sem a többi társadalmi osztályok ellen törni, sem izgatni azért, hogy elérhessünk oly hasznokat, a melyeket azok eddigelé legális módon élveztek. Ez az, a mit elmondandónak tartottam; egyébiránt a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bartók Lajos jegyző: Gr. Apponyi Albert! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! A ház ezen oldaláról több elvbarátom által elmondottak után nem lehet szándékom, hogy a földmívelési tárcza tárgyalása alkalmából részletkérdésekre kiterjeszkedjem. A miért szükségesnek láttam felszólalni, ez az, hogy még mindig nem látom egészen tisztába hozottnak, és kellőleg megállapítottnak a földmívelési kérdések helyét, a mi közéletünket domináló összes kérdések, szóval a mi egész politikai életünk organizmu38*