Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-401

300 ^°*" országos ülés 1894. deezeniljer 12-én, saerd&n. sában. Innen származnak aztán azok a félremagyarázások, innen származnak azon vádak, melyekkel sajátságos módon illetik azokat, kik a födmívelési érdekeknek erélyesebb felkarolása mellett szót emelnek, (Halljuk! Halljuk!) Az ember már szinte restelli, hogy általános igazságokat kell mindig ismételnie; de kénytelen vele épen ama támadásokkal szemben. Számbavehető tényezőnek, —- a mennyire én tudom — ebben az országban még nem jutott eszébe bizonyos egyoldalú egoizmussal, más gazdasági foglalkozások irányában táplált irigységgel vagy rosszakarattal felkarolni akarni a földmívelési érdekeket Az a szempont, mely a földmívelési érdekeknek helyét a többi érdekek sorozatában megállapítja, az a szempont, mely e tekintetben döntő, szerintem kétféle. Az egyik az a statisztikai tény, hogy Magyarország lakosságának túlnyomó, legnagyobb része, férfi lakosságának 46°/o-a földmívéléssel foglalkozik; tehát ennélfogva a gazdasági foglalkozásnak ezen ága legfontosabb Magyarország közgazdasági organizmusában; hogy a többi ágaknak felvirágzása nagyobb mértékben tételeztetik föl közvetlenül a földinívelés kedvező állapotáról, mint a földmívelés a többinek föllendülésétől, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) ámbár, természetesen, eszeágába sem juthatjózan észszel biró embernek tagadni, hogy a többi közgazdasági, ágnak fölvirágzása a földmívelés érdekeit is előmozdítja, . . . Beőthy Ákos: Ez már úgy van! Gr. Apponyi Albert: ... de nagyobb mértékben függ a hazai ipar föllendülése attól, hogy a földmívelés jó állapotban legyen, mint megfordítva, ezen egyszerű statisztikai fénynél fogva. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ez az; egyik szempont. A másik szempont pedig az, hogy a különböző közgazdasági foglalkozási ágak közt a földmívelés az, a mely talán egész Európában, sőt mondhatom, az egész művelt világban, de leginkább a mi hazánkban a legválságosabb helyzetben van. (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Nagyon természetesen, azt gyógyítja az ember, a mi gyógyításra szorul. Ha valaki tüdőbeteg, hát a tüdejét gyógyítom; de ezzel nem mondom azt, hogy a gyomrára semmi súlyt sem fektetek; de foglalkozom főleg annak az organizmusnak gyógyításával, a mely leginkább teszi, szükségessé hogy vele foglalkozzunk. (Helyeslés balfelöl.) A magyar földmívelés állapota nem méltányolható a nélkül, hogy azt a közgazdasági világáramlatokkal való összefüggésében ne nézzük. így meg kell állapítanunk, hogy a mi bajainkban mi az, a mi az egész világgal közös bajunk, (Úgy van!) és melyik az a különösen súlyosbító köríílmény, a mely Magyarországon a föl dinívelésre nehezedik. Nagyon soká kellene fárasztanom a t. háznak figyelmét, a mit tenni nem szándékozom, (Halljuk! Halljuk!) ha kimerítően akarnám jellemezni azokat a közgazdasági világáramlatokat, a melyekből a mezőgazdaságnak jelenlegi helyzete nagyrészben származik; csak néhány vonással tehetem azt, az adatokkal való igazolást el kell hagynom; különben nem hiszem, hogy ezen a téren sok ellenmondással fognék találkozni; ha igen, hiszen lesz a mi tanácskozásainknak folyamán akárhányszor alkalom ezekre visszatérni. Egészben véve, igen érdekes proczesszus az, a mely a világgazdaságban mutatkozik. A nemzetgazdasági tudomány kétségtelenül úgy a maga elméleteinek megállapításában, mint abban a befolyásban, a melyet a törvényhozásoknak és kormányoknak a működésére gyakorol, bizonyos egyoldalúságban szenved. Az emberi jólétre két szempont mérvadó: a termelésnek mennyisége és a termelt javaknak helyes megoszlása. A közgazdasági tudomány és ennek befolyása alatt a közgazdasági politika is, egy bizonyos egyoldalúsággal a termelési quantumnak az emelésére fektette a súlyt, és a javak megoszlásának kérdésére, a mit grosso modo parlando társadalmi kérdésnek lehet nevezni, kevesebb súlyt fektetett. Ez most megbőszülj a magát magának a termelésnek a terén is, mert hiszen többé-kevésbbé beteg a termelésnek minden ága. A termelési, a kereskedelmi válságok gyakoriabbak és pusztítóbbak, mint valaha, és ennek egyszerű oka az, hogy a modern technikának a vívmányai a termelés fokozását — legalább az ipari termelésnek a fokozását — majdnem a végtelenig tették lehetővé. A mezőgazdasági termelés fokozásának meg van a maga természetes határa a művelés alá vehető földmenynyiségeknek területében, de ez a határ még távolról sincsen elérve, úgy, hogy gyakorlati szempontból a termelés fokozásának a lehetősége a mezőgazdasági téren is még érvényestíl, és fog érvényesülni hosszú időn át; de az ipari termelés terén áll az, hogy a modern technikának és vívmányainak befolyása alatt körülbelül nincsen annak határa, hogy mily mértékig lehet fokozni a termelést. A termelési képesség ezen fokozásával a fogyasztási képesség lépést nem tartott, és innen van azután, hogy a vagyonmegoszlás problémájának elhanyagolása magánál a termelésnél boszúlta meg magát; innen van az, hogy a jövő közgazdasági politikája elválaszthatatlan a társadalmi politikától, még a legridegebben vett termelési érdeknek szempontjából is ; mert az összes beteg termelési ágaknak