Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

399. országos ülés 18M. deczember 10-én, hétfőn. 283 lennek és illojálisnak nevezték el, a melyben a magyar kormánynyal szembe állíttatott a közös kormányok okossága, meggondoltsága és lojalitása és az, hogy ezen irányzatok támogatására nemcsak hogy nem szolgált, hanem annak épen ellenkezőjét teszi. Ezek összessége csak arról tehet tanúságot, hogy a külügyminiszter űr tulaj donképen csak arra fekteti a fősúlyt, hogy ő Magyarországot olyan ügyekben és kéidésekben képviselje, a melyek az ő nézetével és meggyőződésével összeegyeznek ; olyanokban, a melyekben ő semlegesnek nyilatkoztatja magát, akár érdeklik Magyarországot, akár nem, azokban képviselni az országot sem jogának, sem feladatának nem tartja. Hát én azt tudom, (Zaj. Elnök csenget.) hogy akkor, a mikor az egész közvélemény fel van izgatva, a mikor tulajdonképen nem arról van szó, hogy a helyzetnek objektív alapjait keressük, akkor azokat az urakat, a kik a hatalom birtokában vannak, akkor a házat meglehetős hidegen hagyja, (Halljuk! Ralijuk! Zaj.) hogyha oly egyének cselekedeteiről van szó, a kik a hatalom birtokában még benn vannak. Olyan egyéneket provokálni nem szeretünk, azokat nem szerencsés dolog provokálni, sem azoknak, a kik még a hatalom birtokában vannak, sem azoknak, a kik abba bele akarnak jutni, mert ágy ítélik meg mindannyian a helyzetet, hogy tulajdonképen az, a ki képes volt eddig a politikai helyzeten uralkodni, és pedig nemcsak Magyarországon, hanem az egész monarchiában, az a végeldöntésnél is uralkodhatik. Ennek én, hogy ez be ne következhessek, csak egy módját ismerem, ez pedig az: a helyzet valódi voltának feltárása. A helyzet valódi volta pedig az, hogy tulajdon képen a válságnak nem az alkotmányos megoldása kerestetik, hanem kerestetik a forma, mely az alkotmányos megoldáshoz hasonlít. Mert vagy találkozik a korona helyeslésével azon irányzat, a melyet a miniszterelnök úr megjelölt, azon szabadelvű irányzat, mely Magyarországot idáig vezette, és akkor nincsen szükség rendszerváltozásra; ha ezen eset áll fenn, akkor a bizalmi kérdésnek fölvetése nem felfelé, hanem lefelé szükséges. Ha pedig ezen helyzet nem áll, ha tulajdonképen csak kibontakozási módot méltóztatnak keresni, melylyel a régi rendszer czége alatt új rendszert csempésznének be, a mely a régi emberek elejtésével új, talán gyenge'bb emberek háta mögé terelné ugyanazon férfiakat, a kik ezen urak előtt ülnek, akkor ez, uraim, csak ismétlése azon állapotnak, melyet minden válságnál láttunk, mely az alkotmány helyreállítása óta bekövetkezett. Ez a legegészségtelenebb állapot; mert nemcsak a lényeget teljesen nélkülözi, hanem megtévesztvén magát a nemzetet, annak bizalmát ingatja meg az alkotmányosságban. Ha, t. ház, ezt a mostani válságot is úgy méltóztatnak elintézni akarni, hogy az uralom, a pártok megtartassanak, és csak a személyek, ha szükséges, változzanak, akkor ez nem egyéb, mint egyszerű játék az alkotmánynyal. Hanem ha beismeri azt az egész ház, mint a hogy az valósággal van, hogy itt komoly válságos helyzetben van a monarchia, ha elismeri annak szükségét, hogy mindazon faktorok, a kik a szabadelvű eszméknek őszinte hívei, a szabadelvű eszmék mellett kitartsanak, a mely szabadelvű eszméknek igen helyesen egyedül igért jövőt a t. miniszterelnök úr, ha ezen eszméknek győzelemre hozatalánál nem képeznek ring-et a hatalom megtartásáért, hanem megnyitják a sorompókat, és azt mondják, hogy mindazok, a kik a szabadelvű eszméknek hívei, ha egyik-másik kérdésben differálnak is, a nélkül, hogy megaláztassanak, vagy tekintélyük alább szállíttassák, összeállva az igazi, a valóságos, az ország javára szolgáló szabadelvű irányzat mellett foglaljanak állást, (Úgyvan! a jobboldalon.) azt biztosítani igyekezzenek, és a személyes harczokról letéve, vigyék át a dolgot az elvek és eszmék harczának terére, a minek a nemzet mindig javát látta, mert, ha ezen eszmebarcz helyett azon gyűlölködések és személyi harczok, melyek évek óta dúlnak a parlamentben, tovább is tártaiak, s áldozatul esnek a legszebb és legszükségesebb reformeszmék, akkor, ha ezt mondják, t. ház, őszinte hívei leszünk a szabadelvű eszméknek. Ne keressük abban eg}onás gyengítését, hogy ellenségeinket támogassuk, hogy azok leverhessék előbb az egyiket, azután a másikat, hanem gyűjtsük az erőt arra, hogy egymást támogatva, ellenfeleinket legyőzzük. (Helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház, őszinte és tiszta meggyőződésemnek adok kifejezést, midőn azt mondom, hogy ez hitem szerint azon utolsó napok egyike, melyekben a nemzet szabadelvű férfiainak az ország sorsa kezében van. Ha ezen napok alatt, saját magukat megbecsülve, a nemzet valódi érdekét megfontolva, fogják a válság megoldását siettetni, s annak minden oldalról való felderítését előidézni, és a helyzet tisztázásához hozzájárulni; ha ezt teszik, meggyőződésem szerint a nemzetnek tesznek nagy és jó szolgálatot. Ha pedig ez elmúlasztatik, a legközelebbi idők komoly tanulsága fogja megmutatni, hogy azok, a kik a magyar közélet férfiainak visszavonására építették terveiket, nem csalódtak, és a mint századokkal ezelőtt a magyar faj visszavonására építeni lehetett, lehet építeni a mai előhaladott korban is. 36*