Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

22 888. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. alakban a külföldre. Ha ez igaz, t. ház, akkor talán némi elnézésben és kedvezményben volna részesítendő az ekképen kikészítés alá kerfílt termény; de még akkor sem szabad ennek behozatalát olyannyira könnyíteni, hogy ez a magyar búza értékének lenyomására szolgálhasson. Mert, t ház, méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy addig, a inig például a magyar búza az Alföldről vagy az ország más tájáról egész 81 krajczárig terjedő szállítási költséggel jut ide Budapestre, a román és szerb búza a részére nyújtott tarifa-kedvezmény folytán egész 34 krajczárig nyer kedvezményes szállítást, ha ez egyszerre, bizonyos nagyobb quantumban hozatik be. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Nemcsak aromán, hanem a magyar is! Sima Ferencz: Bocsánatot kérek, t. ház, mi szállítunk az Alföldről ide Budapestre búzát, mert a mi kereskedelmünk nem a külföldre, hanem feltétlenül ide Budapestre, mint a központra gravitál. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: De nincs vize! Sima Ferencz: És ha veszem például, nem Zimonyt, a mely 300, közel 400 kilométernyire van mint határállomás, hanem Szentest, mely csak 180 kilométernyire van Budapesttől: onnan 55 krajezárba kerül a szállítás. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Vízi állomás! Sima Ferencz: Azt kérdem már most, t. ház, megengedhető-e, hogy első sorban is a román búza vámmentesen jöjjön be; itt elhelyeztessék és feldolgoztassák a magyar búza árának lenyomására és rovására, és azonkívül nemcsak ebben a kedvezményben részesüljön, hanem külön szállításnál, közel 50°/o kedvezményben részesüljön a magyar terménynyel szemben, vagyis az export-malmosoktól eltekintve, azzal a magyar földbirtokos, kereskedő és iparososztálylyal szemben, a mely a magyar államvasutakat fentartja, és az azzal járó óriási terheket viseli, az a román és az a szerb gazda 50°/o-nyi tarifális kedvezményben részesüljön? Ez, t. ház, egyáltalán megengedhetetlen, (Úgy van! a szélsőbalon.) megengedhetetlen a román és szerb búzának vámmentes behozatala is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A törvény maga ugyan, annak helyes és elfogadható magyarázata mellett ezt a kedvezményt teljesen ki is zárja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja ugyanis az 1882: XXVI. tcz. 10. szakaszának 2-ik kikezdése: (Olvassa.) »01y árúk és tárgyak, melyek kikészítés, kijavítás, vagy feldolgozás végett hozatnak be a vámterületre oly feltétel alatt, hogy a kikészített, kijavított, vagy megmunkált árúk és tárgyak isméti kivitele a pénzügyi hatóság által előre meghatározott idő alatt történjék, és hogy a behozott és ismét kivitt árúk azonossága« — ezt jól méltóztassék megfigyelni — »biztosítható legyen.« — Már most, t. ház, ezzel szemben maga a miniszterelnök úr az általános vita során Polónyi t. képviselőtársam beszédére reflektálván azt mondotta, hogy: hogyan konstatáljam én az árú azonosságát a gabonánál, vagy ha más termény alakjában jelentkezik? Legyünk tisztába azzal, hogy a kikészítési eljáráshoz a miniszter pénzügyőrt nem alkalmazhat, hogy a lisztnek a behozott búzából történt kikészítését, azonosságát igazolhassa. Ha tehát, t. ház, maga a miniszterelnök úr, de meg vagyok győződve, hogy egyáltalán mindenki, a ki e tekintetben csak kevés figyelmet fordít e kérdésre, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy annak igazolása, hogy vájjon azon terményből, búzából készült liszt, mily mennyiségben marad meg abban az első minőségű lisztben, a mely kivitelre kerül, nem lehetséges, és ennek azonossága nem bizonyítható, akkor igen természetes dolog, hogy e kedvezmény a búzára nem is adható. Mert más iparkikészítés alá került nyersterménynél, például a gyapjúnál, vasnál igazolható, hogy az abból készült, és ahhoz nem is szükséges nagy ellenőrzés, de a lisztnél ez abszohite nem ellenőrizhető, tehát természetes, hogy a törvény helyes magyarázata és alkalmazása mellett a román és szerb búzának vámmentesség, de egyáltalában tarifakedvezmény nem is adható. Azt gondolom, hogy a miniszter úr, a ki egyáltalában nem érzéketlen a tárczájához fűződő nagy közgazdasági érdekek iránt, meggyőződhetik arról, hogy a román búzából az első qualitásii lisztre csak 5°/o esik, tehát akkor első sorban is feltétlenül elesik az exportra dolgozó malmok érdekében hangoztatott azou állítás, hogy a lisztből 25— 30°/o kerül a külföldi piaczra. Minthogy pedig a kedvezmény épen e czímen és ezen arányok szerint nyújtóik az exportmalmoknak, természetes, hogy e kedvezménynek vagy le kell szállnia egész 5°/o arányáig, vagy pedig a magyar mezőgazda érdekében annak teljesen és feltétlenül el kell esnie. Mert mikor jogosult az, hogy egy idegen termény behozatalára vámmentesség és tarifakedvezmény adassék? Akkor, ha annak behozatala közszükség szempontjából elútasíthatatlan, mert ez esetben á belfogyasztás és belszükséglet csak így nyer teljes kielégítést. A magyar búzatermés átlag azonban kielégíti nemcsak a magyarországi fogyasztási igényeket, hanem kielégíthetné az egész monarchia fogyasztási igényét, sőt még akkor is némi termésfeleslegünk vau. Ily körülmények közt megengedhetetlennek tartom, hogy idegen termék bármiféle kedvezményben részesüljön. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Én abban a hitben vagyok, hogy