Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

399. országos ülés 1894, deczenrtier iO-én, hétfőn. 277 ezeken a padokon. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő úr még úgy tüntette fel a helyzetet, (Halljuk! Halljuk!) mintha olyan bizonytalan volna az állapot, a mely kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a helyzetet tisztázza, hogy vesse fel a bizalmi kérdést. Helfy Ignácz t. képviselő úr pedig azzal indokolja határozati javaslatát, hogy ne egy láthatatlan kéz buktassa meg Magyarország kormányát, hanem parlamentáris legyen a bukás. (Halljuh! Halljuk! Igaz a szélsőbalon.) Hát legyen meggyőződve a t. képviselő úr, hogy ilyen láthatatlan kéz nem érvényesülhet. Ilyen láthatatlan hatalmak, melyeket senki determinálni, senki megjelölni nem tud, a melyek mindenkor mikor ilyen viszonyok vannak nálunk, mint azelőtt ecseteltem, fel szoktak tűnni a láthatáron, azok közé a ködképek közé tartoznak, a melyek szétfoszlanak az első napsugárra. Ily láthatatlan kezek sem ezt, sem más kormányt megbuktatni nem fognak, hanem a parlamentáris bukás két, erre egyedül jogosult tényező beavatkozása vagy határozata folytán következhetik csak be, és ezen jogosult tényezők egyike ez a t. ház, a másik jogosált tényező pedig a korona.^(Élénk helyeslés. Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) *És én biztosíthatom a t. házat, hogy ha be is következnék bármikor az, hogy én állásomtól megválók, egy politikai kötelességem akkor is lenne: hogy bukásom minden tekintetben parlamentáris legyen. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A mi egyébként ennek a bizalmi kérdésnek felvetését illeti, erre nézve röviden csak az a megjegyzésem, hogy én a t. képviselő urat nem tartom jogosultnak arra, hogy ezt itt felvesse, (Halljuk! Halljuk!) és engem felhívjon ily bizalmi kérdés felvetésére, Annak megítélését, hogy egyáltalán szükségesnek tartjuk-e ezt a kérdést felvetni, és mikor, és mi módon, mindaddig, a míg ennek a háznak többségére támaszkodhatunk, legsajátosabb jogunknak és kötelességünknek ismerjük, (Élénk helyeslés jobbfelől.) és legjobb belátásunk szerint s azon elvek érdeke szerint kell ebben eljárnunk, a mely elvek képviseletére, vállalkoztunk midőn ide ültünk. (Helyeslés jobbról.) Ezek előrebocsájtásával kérem a t. házat, hogy a határozati javaslat mellőzésével a törvényjavaslatot elfogadói méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés [és taps a jobboldalon. Derültség balfelől.) Elnök: Szavai értelmének helyreállítása érdekében kíván szólani Horánszky Nándor képviselő úr. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek! Horánszky Nándor: T. ház! Igen sajnálom, hogy azon páratlan kirohanással szemben,... (Zaj. Elnök csenget.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Horánszky Nándor: ... a mely a t. miniszterelnök úr felszólalásában nyilvánult, a magam részéről épen annak, hogy én e kérdést paezifikusan óhajtottam elintézni, magamnak a zárszó jogát fenn nem tartottam. így a házszabályok nekem ebben a pillanatban nem adnak több jogot, mint annyit, hogy félreértett, félremagyarázott szavaimat helyreigazítsam. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Hivatkozom az egész házra, hogy én egyetlen egy szót sem szólottam, (Nagy zaj. Elnök csenget.) sem a kormány ellenében nem alludáltam oly hibákra, a melyeket ilyenekííl róttam volna fel neki azért, hogy nem szerzett biztosítékot arra, hogy a korona az egyházpolitikai törvényjavaslatokat azonnal szentesítse. Azt gondolom, hogy erről én egy szót sem szóltam, s erre nem is alludáltam. Ha mégis a t. miniszterelnök úr jónak látta ezt az én szavaimba belemagyarázni, vagy nekem ilyent iiuputálni, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) azt nem tudom máskép magyarázni, mint úgy, hogy igyekezett a szenzácziónak azon emanáczióját, a mely a szentesítés indokából az imént nyilvánult, általa félreértett vagy félremagyarázott nyilatkozatomhoz kötni. Van-e ebben tendenczia, nincs-e ebben tendenczia, vagy épen a pillanat sugalta a t. miniszterelnök úrnak, hogy épen az én felszólalásomhoz kösse expektoráczióit, azt én nem tudom; de azt konstatálom, (Zaj. Elnök csenget.) hogy ha ezt tette, tehette volna önmagából, és saját felfogásából kifolyólag, és nem az én nyilatkozatom következtében. Azonban ha már a miniszterelnök úr nekem imputálni jónak látta, és ezt a szempontot szóba hozta, bátor vagyok neki egyet mondani, és ez az, (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) hogy a bajt és hibát én egyéb momentumoknak mostan való fel nem említésén kívül látom egyebek között abban is, hogy a t. miniszterelnök úr felment Bécsbe a koronához sürgetni a ]törvényjavaslatok szentesítését, (Közbeszólások a jobboldalon: Igen! Igen! Nagy zaj a baloldalon.) és a miniszterelnök úr sem pajzszsal, sem pajzsán nem érkezett vissza. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az, t. ház, egyebek között, a mi az állami tekintélynek rongálását jelenti és ez az, a mit én nemcsak a t. kormány tekintélye, hanem az ország érdekében is mélyen sajnálok, (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon. Halljuk! Halljuk !) Molnár Antal jegyző: Horváth Gyula! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Elnök: (Csenget) Csendet kérek! Horváth Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem fogok annak hosszas fejtege-