Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

399. országos ülés 1894. deczember 10-én, hétfőn. 273 lene ismerősnek lennem, hogy ezt a tudat biztonságával tárgyalhassam vagy kezelhessem, és azért ez idő szerint a helyzet bővebb vizsgálásába nen bocsájtkozom, hanem csupán csak azt jelentem ki, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az általam felhozott indokoknál fogva, sem a magam, sem t. elvbarátaim részéről el nem fogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Papp Elek jegyző: Péchy Tamás! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Péchy Tamás: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Az előadó úr azzal vésette be a szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyalását, hogy arra tulajdonképen az államháztartásnak zavartalan folytatása szempontjából van szükség; jelezte azonban azt is, hogy a parlamentáris felfogás szerint ezt sokan bizalmi kérdésnek tekintik, s ezen tekintetből bírálják is azt meg. Habár én, mint régi tagja ezen parlamentnek, az ilyen forma vitákhoz hozzá vagyok is szokva, mert csaknem minden évben a körül forgott a kérdés, hogy zavartalan folytatást vagy bizalmat jelent-e ez a törvényjavaslat, még akkor is, midőn a legnormálisabb állapotban volt az ország és a ház, mégis nagyon természetesnek találom, hogy a kérdést most is felretik, mikor — fájdalom — meg kell vallani, hogy az egész ország a legabnormisabbhelyzetben van.(Hélyeslésabaloldalon.) Rám nézve, t. ház, tökéletesen mindegy, akármilyen szempontból itéli is meg valaki e kérdést, a kérdésben dönteni kell, és én magam és elvbarátaim részéről nem késem kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Meg kell azonban vallanom, hogy épen azoknak, a kik a kormánypártból, vagy legalább legnagyobb részben onnan léptek ki, igen nehéz a helyzetük, mikor ilyen fontos kérdésben kény telének bizalmukat teljesen megtagadni épen azoktól, a kikkel egy darab ideig együtt voltak, és én érzem is ennek súlyát, s azt hiszem, érzik társaim is. De a nélkül, hogy társaimat e részben nézeteikről megkérdeztem volna, csak a magam vélekedését jelzem erre vonatkozólag, azt hiszem, hogy a mit mondani fogok, teljesen tisztába hozza azt, hogy én másképen nem is cselekedhetem. (Halljuk! Halljuk!) Midőn az egyházpolitikai kérdés legelőször még nem is e házban, hanem csak künn a folyosókon és a klubbokban felvettetett, azonnal és rögtön, minden gondolkozás nélkül (Élénk derültség jobbfelöl.) azon meggyőződésemnek adtam kifejezést, hogy ezt így minden előkészület nélkül fölvetni nem szabad, mert ez a kérdés az egész országot fel fogja kavarni, barátot baráttól. KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXL KÖTET. párttagot párttagtól fog elválasztani, s fel fogja zavarni az egész társadalom nyugalmát, pedig nekünk erre most az előrehaladás szempontjából igen nagy szükségünk van. (Helyeslés balfelöl.) Mondhatom ezt gondolkozás nélkül, mert én e kérdéssel évtizedeken keresztül foglalkoztam, tehát készen voltim annál inkább, mert én nem könyvekből és idegen törvényekből szoktam megitélni Magyarországot, (Helyeslés balfelöl.) hanem megítélem ezt az országot künn az életből, a hol felnőttem. (Helyeslés balfelöl) Ismertem tehát a nép gondolkodását, és azt hiszem, ezt ma máitöbben is ismerik. Nekem még az is irreveláns, hogy megtörtént e a szentesítés, vagy nem, mert ennem azért elleneztem az egyházpolitikai javaslatokat, mer hittem, hogy azoknak szentesítése után csend lesz az országban, mert ha azt hittem volna, akkor nem is elleneztem volna azokat; de azon meggyőződésben voltam és vagyok, hogy akkor lesz a háború, mikor a szentesítés után végrehajtatik a törvény. (Helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, eddig még a vitáktól is tartózkodtam, hogy azt ne gondolja valaki, hogy éa talán az izgatás terére akarok lépni. Az élet hozza magával, az az ezer esztendő, melyet Magyarország más alapon töltött el eddig, és mely most egyszerre felfordíttatik, hogy e kérdés nem csillapulhat le oly könnyen, mint az urak gondolják. (Helyeslés balfelöl.) Ezért voltam én annyira a javaslatok elle.i, és azt hiszem, nem fog >k t-ívedui, ha állítom, hogy kénytelen lesz mindenki elismerni, hogy jól ismertem ezt az országot. Nagyon természetes tehát, hogy reám a szentesítés leérkezése sem tesz különbséget arra vonatkozólag, hogy a kormány iránt kisebb vagy nagyobb bizalommal viseltessem. Én részemről nem lehetek bizalommal a kormány iránt, mint akkor is kijelentettem, attól a percztől fogva, a mely perczben minden előzetes előkészület nélkül, a nélkül, hogy a kormány azt a kérdést tisztázta volna, hogy mit, és mennyiben kíván megváltoztatni a vallások és állam közötti viszonyra vonatkozólag a régiekből, hanem csak az elméletek után indulva, egészen eseményi tökélyt és elválasztást kíván az állam és egyhez között, a mire ez csak az első lépés, mert itt Magyarországon, ha azt valaki keresztül akarja vinni, még rengeteg sok minden most létező érdeket és viszonyt kell fenekestül felforgatnia, hogy ha azt akarja valaki, hogy azon állapotok álljanak elő, melyeket a liberalizmus, mint eszményi tökélyt az állam és egyház közt felállítani kíván. Ezt pedig nem lesznek az urak képesek megtenni, mert nem lesznek képesek megállani azon kérdésnél, a mely mellett most megállapodtak, mert kénytelenek azt tovább fejleszteni, különben az is veszélyeztetve lesz, a mi eddig volt. 35