Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
.388. országos ülés 1891. noTember 26'áu, hétfőn. 21 magyar búza árának a lenyomására, A kérdésnek ez a része azonban csak a földmívelésügyi miniszter űr tárczájánál nyerhet kellő méltatást. Itt a dolog másik részéről van szó, arról, a mi feltétlenül ipari és kereskedelmi érdekeket érint, és ez az, hogy a román és szerb búzának ez a kedvezmény azon czímen adatik, mert a kivitelre dolgozó malmaink csakis ezen búzák segítségével tehetik a magyar lisztet exportképessé, tehát ezen exportképesség érdekében van szükség arra, hogy e búza Magyarországra behozassák, tehát a kivitelre dolgozó malmaink versenyképessége érdekében nyujtatik a malmoknak a vámmentességi kedvezmény. Én, t. ház, arra kívánom a t. miniszter úr figyelmét felhívni, hogy igyekezzék lehetőleg elfogulatlan és igazi szakértők latján meggyőződést szerezni az iránt, hogy igenis, a román és a szerb búza egyáltalában nemcsak hogy nem hat ki a magyar búzának, illetőleg lisztnek exportképes minőségére, de feltétlenül annak qualitására határozott hátránynyal van. Azonban ennél a kérdésnél különösen és kiválólag az bir fontosságai, hogy tulaj donképeu nem is megy ki Magyarországból liszt alakjában a román búza, mert ebből a búza hitványságánál annyira elenyésző csekélység jut a magyar lisztbe, hogy azt abszolúte számba se lehet venni. Hogy a ^ miniszter urat ebben a kérdésben azért informálhatom helyesen, mert magam is gőzmalommal birok, és mint ilyen saját főmoliiáraimmal megpróbáltattam és tanulmány tárgyává tétettem . . . (Herman Ottó fejével tagadólag int) Ne csóválja a fejét a t. képviselő ixr, mert ha a pókokkal alaposan nem foglalkoznék, akkor nem tudna tudományos könyvet írni, de épen azért tud, mert már régen alaposan foglalkozik a tudomány ezen ágával. Ezen kiváló tudósságánál fogva is engedjen meg képviselő úr, ha egyszer malomkérdésről van szó, én bizonyára nem fogok tanácsot kérni a t. képviselő úrtól. Hát, t. ház, mondom, hogy a román búzanak, tartalmatlan tulajdonságánál fogva, finomabb őrlésre, illetőleg nullás lisztre legfölebb csak 5°/o-a használható, úgy, hogy 100 métermázsa román búzából, hogyha kitűnő cmalítású, csupán csak 5°/o nullás vagy egyes minőségű liszt nyerhető. Ebből, t. ház, mi a konklúzió? Az, hogy mivel mi exportlisztünket csak nullás és egyes minőségű alakjában viszszük a külföldi piaezra, természetes dolog, hogyha a román búzából és csakis kitűnő minőségűből maximum 5°/o esik ezen lisztre, akkor a többi 95—97°/o mind ide benn marad Magyarországon. És innen van az, hogy például itt Budapesten kenyér, vagy bármiféle sütemény egy jelentékeny része román búzából készül, s ezt a szakértő, ha arra a kenyérre, mely román búzából készült, ráteszi kezét, azt mindjárt megérzi, mert ez nyirkos és tartalmatlan. Tehát hogyha a román biízának behozatalánál az exportra dolgozó malmok részére az a kedvezmény adatik, hogy ezek vámmentesen kerülnek ide be, és mint beszédem későbbi folyamán rá fogok mutatni, külön tarifakedvezménynyel, ez csak akkor volna a t. miniszter iir által adott engedély alapján megengedhető, és akkor volna szabad ezt fentartani, hogyha tényleg legalább az a 25—26°/o, a mi az exportra dolgozó malmok állítása szerint a román búzából kivitelre kerül, csakugyan a külföldi piaezokra jutna, és nem maradna benn abból nem 75, hanem 95—96%. T. ház! Abban a véleményben egyáltalán nem vagyok, hogy a román búzával vegyített magyar búzából készített liszt versenyképessége az által koczkáztatva volna, — a mint már ebben a házban is hallottam hangoztatni, — hogy a magyar búza a sokkal silányabb román búzával kevertetik. Ezt azért nem vagyok hajlandó konczedálni, mert a mint rámutaltam, a román búzából oly csekély százalék esik a magyar lisztre, hogy ez a magyar liszt versenyképességét abszolúte nem csökkentheti, s a kik ezzel bővebben és alaposan foglalkoznak, könnyen meggyőződést szerezhetnek róla, hogy a román biíza behozatala lisztünk külföldi versenyképessége tekintetében szóba sem jöhet. Egészen más azonban, t. képviselőház, a dolog másik oldala, nevezetesen az, hogy ezek a nagy iparmalmok 4 forintos búzát kapnak itt Budapesten a vámmentesség által, és így l,500.000métermázsa búza esik az itt Budapesten feldolgozott 7 — 8 millió métermázsa búza terhére. Már azt csak nem fogja tagadni, t. ház, senkisem, hogy az az l x /2 millió métermázsa búza az itt feldolgozás alá került 7—8 millió métermázsa búzának egy negyedrészét képezvén, arra a legnagyobb mértékben lenyomó hatással nem volna?! (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Bátor vagyok tehát azt kérdezni, t. ház, hogy helyes, egészséges, és a parlament részéről támogatásban részesíthető kereskedelmi politika-e az, bogy akkor, mikor Magyarországnak még mindig némi felesleg-terméke van: akkor mi itt Magyarországon értéktelen, nyomorult román lisztből készült kenyeret együnk, és azt, t. ház, együk azon az áron, a melyen mi tiszta magyar búzánk lisztjéből készült kenyeret kaphatnánk. Ezt a politikát, t. ház, ebből a szempontból bírálva, a kereskedelmi miniszter urnak fentartani nem szabad, hanem meggyőződést kell szereznie arról, hogy vájjon igazuk vau-e azoknak a malmoknak, melyek azt állítják, — és egy előttem fekvő bromrben is bebizonyítani igyekeznek — hogy a román búzából 25°/o megy ki liszt
