Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-399

272 399. országos ülés 1894. deczember 10-én, hétfőn. Bálijuk!) Az államháztartás vezetésére vonatkozó időleges pénzügyi felhatalmazás, mint azt a t. előadó úr is igen helyesen jegyezte meg, parlamenti gyakorlatunk, de a dolog természete szerint is általunk mindenkor bizalmi természetű kérdésnek tekintetett. Annak, hogy mi a t. kormány politikája iránt bizalommal nem viseltetünk, több alkalommal kifejezést adtunk. Kifejezést adtunk legközelebb a költségvetés általános tárgyalása alkalmával is, a mikor egyszersmind felsoroltuk azon okokat, a mely okokon a bizalmatlanságunk nyukszik. Azon idő óta, t. ház, a bizalmatlanság okai nem csökkentek, a politikai helyzetben pedig csak annyi változás történt, hogy az rosszabbra fordult, (Halljuk! Halljuk!) a mennyiben az a zűrzavar, az a tanácstalanság, a mely előtt hetek óta állunk, befolyást gyakorol magára az állami tekintélyre is, a melynek pedig erkölcsi sziiárdságáa a közügyeknek minden időben és a legválságosabb viszonyok közt is nyugodniok kellene. Ezen zűrzavar kinyomata, nyilvánvaló jelensége, t. ház, az az állandó krizis, a melyet látunk, a mely napról-napra akutabbá válik, és a mely minden vonatkozásában, tehát azon vonatkozásában is,melyben az a tárgyalás alatt 1 evő^örvényjavaslathozáll, méltó megfigyelést érdemel. Nem tartom ugyanis a parlamentarizmus szempontjából rendjén való dolognak, hogy egy olyan fontos törvényjavaslatot, mint a minő a ház asztalán fekszik, egy olyan kormány nyutson be, a mely kormánynak helyzete bizonytalan, vagy talán abban az irányban, hogy az ország ügyeit tovább vezetni nem fogja, ma már bizonyos is, mert én úgy vélekedem, t. ház, hogy a mely kormánynak állása meg van ingatva, a mely kormány érzi vagy tudja, azt, hogy helyzete válságos, annak szerintem csak egy kötelessége lehet, és ez az, hogy az államügyek rendes vezetésén kívül állását tisztázza, és a helyzetet felderítse. És miért, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Egyszerűen azért, mert sem ő, sem a törvényhozás iiy viszonyok közt nem tudja és nem tudhatja, hogy az a felhatalmazás, mely aliáztól kéretik, miféle politikai irány érdekében fog felhasználtatni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. kormány felelősséggel tartozik azért, a mit ő tesz, azért, a mit a háznak ajánl; de azért, a mi a jövőben történni fog, a mi egy bizonytalan kormányhelyzettel szemben a fejleményeknek természetes következményét képezheti, felelősséggel nem tartozik, és,azért nem vezetheti, nem viheti be a házat sem olyan alkotásoknak esélyeibe, a melyeknek tényezői, ezéljai és felelőssége ismeretlenek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kérdés, a miként ma a helyzetet Magyarországon minden gondolkodó ember látja és ismeri, akként van felállítva, hogy a t. kormány az ország elébe lép egy fontos törvényjavaslattal és azt kéri a háztól, hogy szavazzátok meg ezt a javaslatot, de azt, hogy kinek és mire, nem tudom! Kőrösi Sándor: Szavazzátok meg az országnak ! Horánszky Nándor: így áll a kérdés, t. ház! Egyik t. képviselőtársam azt monda, hogy : »Szavazzátok meg az országnak.« Igaza van tényleg, mert a költségvetési törvényjavaslat megszavazása is ki lehet téve oly esélyeknek, hogy a dolgok normális fejlődése, viszonya és folyása mellett megszavaz a ház egy költségvetési törvényt, de azt nem tudja, hogy a bekövetkezhető esélyek folytán kik fogják azt kezelni, kik fogják azt végrehajtani. De nagy különbség van a dolog normális folyása és a mai helyzet között, és ez abban áll, hogy mig azon törvényt megszavazza a»törvényhozás a dolgok normális folyása mellett, addig megszavazza ezen törvényt, tudva azt, hogy kormánykrizis van, a melynek esélyei s fejlődése tehát bizonytalan. A tudva és a nem tudva való megszavazás között fekszik szerintem a különbség, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) és a súlypont a mai helyzetben azon nyugszik, hogy a jövő fejleményei ismeretlenek, épen azon krizis folytán, a mely feuforog. Ezen szempontból van utalva az egész ház, a többség úgy, mint a kisebbség arra, hogy mielőtt ilyen törvényt megszavazna, a helyzetet és a kormánynak állását, a kormány állásának szilárdságát vagy nem szilárdságát ismerje. Hogy pedig ez a parlamentarizmus lényegének meg nem felel, azt úgy gondolom bővebben fejtegetnem felesleges. Fokozza a bizalmatlanságot, t. ház, mindaz, a mi legközelebb Magyarország közéletében történt, nem szándékozom ezzel bővebben foglalkozni, de egyet minden gondolkozó politikus előtt kijelenthetek, és ez az, hogy az, a mi történik, minden guverneraentális, és minden állami tekintélynek rovására s megrongálására megy. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Zaj.) A t. kormány körültekintő., . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor: .... megfontoltabb eljárással, mindazt,- a mi már hetek óta történik, kikerülhette volna, de azzal, hogy ezt nem tette, vagy tenni nem tudta, egyformán rászolgált azon bizalmatlanságra, a melynek alapján mi a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot meg nem szavazhatjuk. (Úgy van! balfelől.) Én nem követem előttem szólott t. barátomat abban, hogy a helyzet vizsgálásába bővebben beleboesájtkozzam; több körülménynek a tényezők működésének, és a közélet jelenben fluktuáló alakulásainak összes alkatelemeivel kel-