Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
20 SHS. országos ülés 1894. jiovember 26-án, hétfőn. Hegedüs Sándor: Nem volt képviselő! Gr. Batthyány Tivadar: Ott van az asztalos munkaadók közt mindjárt Thék Endre, a ki tudvalevőleg a Józsefváros egyik kormánypárti kapaczitása. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem képviselő!) Engedelmet kérek, én nem mondtam, hogy képviselő. (Zaj.) Méltóztassanak nekem megengedni, én rövid parlamenti életem alatt mindig igyekeztem tárgyilagos lenni, és soha képviselőtársaimat sem igazul, sem igaztalanul nem támadtam meg, s ha meg akartam volna tenni azt, hogy egyik képviselőtársamra utaljak, tessék elhinni, meg van bennem a férfias bátorság, hogy azt ki is mondjam. (Helyeslés a baloldalon.) Végül, ha már a munkáskérdésről szólok, méltóztassék megengedni, hogy a mint tavaly felhívtam a t. miniszter úr figyelmét azon munkásiakás-rendszerre, a melyet Fitunéban léptettek éj étbe, ma egy más módra hívjam fel a t. kormény figyelmét, mely arra vezet, hogy munkásaink jó, egészséges és olcsó lakáshoz jussanak, mert a munkások jogos kívánalmai kö t, nézetem szerint, a legjogosabb az, hogy legalább egészségesen és olcsón lakhassanak. Múlt évi felszólalásom alkalmával Thaly Kánaán képviselőtársam egy közbeszólásával arra figyelmeztetett, hogy Pozsonyban is épülnek munkáslakások, és felhívott, hogy nézzem meg azokat, mert valóban igen tanulságos az, a mi ott történik. Nem tudom, hogy a miniszter úr ismeri-e e dolgot, azért röviden elmon doni, már azért is, mert ez oly utánzásra méltó példa, hogy megérdemli, hogy itt e házban eiőüozzassék. Török-kanizsai dr. Sehulpe György pozsonyi lakos és a munkások barátja elhatározta, hogy olcsó munká> házakról fog gondoskodni, Pozsony városához fordult segélyért, mert természetesen tőkéjének némi, habár igen csekély kamatoztatását kellett, hogy kívánja, és terve az volt, hogy a munkások olcsó és egészséges lakást kapjanak. A város adott is neki igazán messze menő kedvezményeket, kiépíttetett egy nagy utat a telepig, a kőanyagot a házépítésekhez a város ingyen szolgáltatja, fogyasztási adómentességet ad 25 évre, ezenkívül a gázvilágítást a telephez vezető úton ingyen szolgáltatja s ingyen vezettette a vízvezetéket a telepig, egyszóval a város igen nevezetes áldozatokat hozott, miáltal lehetővé tette, hogy e Schulpe-féle telepen ma egy igen szép, nagy, magas, egészséges, világos szobából, konyhából, padlásból és pinczéből álló lakásért fizetnek 70 forintot. Ezenkívül van a telepen egy kaszinó, olvasóterem, a hol a tulajdonos hetenkint felolvasásokat tartat; van könyvtár; a munkások ingyen kapnak lapokat, azonkívül mosókonyhát, s minden lakáshoz egy kis 50 négyszögméter kertet. Mindezért, mondom, 70 forintot fizetnek, holott máshol a városban 80—90 forintért valami padlásszobát és félkonyhát, vagy sötét pinczeszerfí lakást kapnak. Ez annyira utánzásra és figyelemre méltó példa, hogy én kötelességemnek tartottam felhozni. (Helyeslés a baloldalon.) és a t. miniszter urnak és a t. háznak is figyelmébe ajánlani. Azt hiszem, hogy különösen Budapest főváros tanulhatna Pozsony és Fiume példáján, mert úgy tudom, hogy mig például a t. előadó út* és mások már évek óta fáradoznak azon, hogy itt a munkások olcsó, jó lakásokat kapjanak, addig a főváros valamelyik bizottságának csak legutolsó határozata is az volt, hogy munkáslakásokra egyáltalán nincs nagy szükség. Okúihatnának e példán a többi városok is, és okulhatna maga a társadalom, mert meg vagyok győződve, hogy ha nem veszszük idejekorán elejét, ha viríbus unitis nem törekszünk arra, hogy a szocziális kérdéssel megbirkózzunk, ugyanúgy fogunk járni mint a hogy a nyugati államok járnak, a melyek már teljesen elkéstek attól, hogy a forradalmi tendencziák terjesztését megelőzzék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Midőn ezeket a t. képviselőház figyelmébe ajánlottam volna, zárom szavaimat azzal, hogy a tételt elfogadom. (Helyeslés.) Bartók Lajos jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. képviselőház! A költségvetés általános vitájában, ha jól emlékszem, Polónyi Géza t. képviselőtársam felszólalása után a miniszterelnök úr a kivitelre dolgozó malmoknak nyújtott őrlési és tarifakedvezmény tárgyában már nyilatkozott, s e kérdés akkor, hogy úgy mondjam, tgyedííl agrár szempontból volt a tárgyalás keretébe bevonva. E kérdés azonban meggyőződésem szerint nem pusztán agrárkérdés, mert ez az iparnak és a kereskedelemnek körébe tartozik, és ezért e tárczánál kell azt szakszerű méltatásban és elbírálásban részesítenünk. Meg lévén arról győződve, hogy maga a t. miniszter úr, ha kellő felvilágosítást nyer ebben a kérdésben, igyekezni fog az itt uralkodó kifogásokat és bajokat orvosolni és elenyésztetni, miért is e kérdésben oly irányban kívánom a t. minisztet úr figyelmét felhívni, a melyben az e házban még érintve nem volt. Statisztikai adatokat nem akarok a t. ház elé terjeszteni. Mert általánosan ismert dolog, hogy körülbelül 1.500,000 métermázsa román és szerb bitza az, a mely egy évben, 1892. óta Magyarországba Homániából és Szerbiából vám> mentesen behozatott, és az is ismert dolog, hogy az 1882 : XVI. tez. alapján részesül ez a búza a miniszter úr részéről a vámmentesség és tarifakedvezményben, mi nagy mértékben közrehat a
