Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-398
398. országos ülés 1894. deczeinber 7-én, pénteken. 259 be ne ismerje, első kötelességének annak kellene lennie, hogy lehetővé tétessék, hogy a magyar nemzet ezen óriási terheket valami úton-módon elviselhesse, mert valameddig a közös vámterület feunáíl és az osztrák ipárczikkek a mi piaczunkon védelemben részesülnek, mindaddig a magyar gazdaközönségnek érdekei is, tehát a magyar búza is, úgy a helybeli, mint az osztrák piaczokon szintén védelemben részesüljön. En azt hiszem, hogy ennyit a méltányosság és igazságosság szempontjából legalább is megkövetelhetünk. S minthogy én a kormány részéről ezt teljesítve nem látom, nem fogadhatom el a költségvetést. (Helyeslés a hal és szélsőbalon. Az elnöki széket h. Bánffy Dezső elnök foglalja el.) Papp Elek jegyző: B. Andreánszky Gábor ! B. Andreánszky Gábor: T. képviselő ház! (Halljuk! Halljuk!) Kellemetlen gazdasági állapotok léteznek, mondjuk válság, a mit a t. földmívelésügyi miniszter úr programmbeszédében is elismert. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy mielőtt tőle teljesen eltérőn a gazdasági válságunkról nyilatkoznám, röviden egy néhány megjegyzést tegyek a t. miniszter urnak a programrabeszédjére. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszter úr ezen programmbeszéde folyamán olyan alapigazságokat hangoztat a miniszteri székből, mint a milyeneket mi boldogult b. Kemény Gábor ideje óta a felnőttek oktatásáról arról a helyről nem hallottunk. Továbbá adott a t. miniszter úr jó tanácsokat is a tudatlan gazdaközönségnek. Azt hiszem, t. ház, hogy a gazdaközönség egy véleményen van velem, ha azt mondom, hogy a miniszter urat azon német közmondás alapján: »Ein Löffel voll That ist mehr werth als ein Schäffel voll Ráth", mi arra figyelmeztessük, hogy ő nem tanácsadásra van hivatva, hanem tettre. (Űgy van! a baloldalon) És ő ezt némely irányban homályosan kilátásba is helyezte. De a mibea teljesen egyet nem érthetek vele, az két dolog. Az egyik az, hogy a t. miniszter úr az általa is hallatlan alacsonyaknak elismert terményárakkal szemben a gazdaközönséget egyházpolitikai, felekezetnélkfíli és szabadelvű álláspontja daczára keresztény megadásra inti, és azt hiszi, hogy ezzel e téren miniszteri kötelességének tökéletesen eleget tett. De másodszor, hogy ő kijelentette, hogy az elődei által szélesen kitaposott úton kissé drágább csizmával tovább fog haladni, tovább fog haladni azon az úton, mely a válság felé vezet. T. ház! Én rendszerváltoztatást követelek, mert én azt találom, hogy nem lehet egyedüli feladata egy ország földmívelésügyi minisztériumának az, hogy egy országos grájzleráj legyen, melyben kezdve a telivér ménlótól egész a selyemhernyó petéig, az állatvilág minden terményét, továbbá növényt és magot megszerezhet, a ki protekcziós csillagzat alatt született. Én a földmívelésügyi minisztériumban a földmívelési érdekek erős védbástyáját keresem, a mely megvédje az ország érdekeit úgy a külföldi káros konjekturák, mint a belföld pénz&gyminiszterének rideg, a földrnívelés minden boldogulását elfojtó fiskálizmusa, és a börze túlkapásaival szemben. Én a magam részéről a válság egyik főokát a földrnívelés általános elszegényedésében, a gazdálkodáshoz szükséges üzleti tőkék teljes hiányában, és a földbirtok nagyban való eladósodásában keresem és találom. (Igás! Űgy van! a baloldalon.) Mindenekelőtt, t. ház, például az alacsony árakkal szemben a földrnívelés, a földbirtokosok semmi ellenállást nem tudnak kifejteni. A mint megterem a búzája, a pénzügyi kényszer készteti azonnal a vásáron megjelenni, s azon túl az árúnak nem ő többé az ura, hanem a kereskedő, vagy inkább a gabona-tőzsde, a mely a maga kénye-kedve szerint szabja meg az árakat; s a gazdának nem lévén ellenállási képessége, kénytelen azon a kényszeráron odaadni búzáját. (Igás! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Makfalvay Géza t. barátom statisztikai kimutatásokat közölt, a melyek szerint az egész világ össz-búzatermelése 14 millió hektoliter, a mi azou nagy mennyiséghez képest nem oly rettenetes nagy, hogy ha a gazdaközönség világszerte elég erős volna, vissza tudná tartani készleteit. Hiszen ha mi nem is járhatunk úgy ei, mint például — valahol olvastam, gondolom igaz is — a kínaiak eljárnak a selyem-hernyók petéivei, hogy tudniillik az összes termelők az év bizonyos napján öszzejönnek, s egészen pontosan, nem oly felületesen, mint a mi statisztikusaink, meghatározzák a termésnek összességét, levonják abból a szükségletet, s azután a többit elégetik, A búzánál ezt nem lehet tenni, sőt azt mondom, égbekiáltó bíín volna ezt tenni, hogy mindaddig, mig egy éhező ember van a világon, . . . Mindazonáltal ez útmutatásul szolgál a gazdákra nézve. Azonkívül^ tisztelt ház, e szegénység még egy más dolgot is eredményez. Az elszegényedés folytán minden nap kisebb és kisebb a fogyasztók közönsége az intenzivebb gazdálkodási termékeknek, úgymint a húsnak, vajnak, tojásnak s iíyféle czikkeknek, s ezeknél a czikkeknél bármely pillanatban sokkal könnyebben áll elő a túltermelés, mint példáxíl a búzánál, amelyet talán el is lehet tenni. (Halljuk! Halljuk/) Okozza pedig az elszegé33*
