Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-398
256 898. országos ülés 1894. deezember 7-én, pénteken. liszt, 22 kilogramm korpa és 3 kilogramm elporzást veszek. Természetes, hogy miután a román bázá magvakkal van keverve, azért 105 kilogramm román búza felelhet meg csak körülbelül 100 kilogramm magyar búzának, mert a magvak a búzából kitakaríttatnak. De 105 kilogramm román búzából természetesen több korpa lesz, mint 100 kiló magyar búzából, mert a magvak a korpához hozzáőröltetnek. A 105 kilogramm román búzának ára 5 fit 20, 5 frt 46 kr., ebből levonva a 27 kilogramm korpa árát, á 3 x /2 kr., 94V2 krt, világos, hogy a román búzából a nyert 75 kilogramm liszt minden termelési és más, mellékes költségeken kívül az illető malomnak 4 frt 51 krajezárjába kerííl. A jobb megérthetés kedvéért még egyszer bátor leszek ismételni, hogy 105 kilogramm román búzából készült 75 kilogramm liszt a budapesti, vagy aradi, szóval bármely román búzából dolgozó malomnak 4 frt Sl 1 /^ krajezárjába kerül. Már most lássuk ezzel szemben, mennyibe kerül ugyanennyi liszt bármely magyar búzából dolgozó malomnak, például egy brassói malomnak. Tegyük fel, hogy a brassói malom 100 kilogramm búzából szintén 75 kilogramm lisztet s 22 kilogramm kor pát csinál. 22 kilogramm korpa ára per 3 kr., mert itt már a korpa árát fél krajezárral olcsóbban kell vennünk, mert távolabb van Brassó a mi korpakiviteli piaczainktól, a miért a brassói malomnak a 22 kilo korpa csak 66 krt ér, ha már most a korpa árát, a 66 krt a magyar búza vételárából, a 6 frt 50 krból levonjuk, egészen világos, hogy a magyar búzából őrlő malomnak például Brassóba 75 kiló liszthez a nyersanyag 5 frt 84 krajezárjába kerül, vagyis 1 frt 32y2 krral többe kerííl a magyar búzából dolgozó brassói malomnak nyersanyaga, mint a romániai búzából dolgozó budapesti és aradi malmoknak. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy 75 kilogramm lisztnek szállítási díja Budapesttől Brassóig körülbelül 82 kr., Aradtól Brassóig 50 kr., mindjárt világosan áll előttünk, hogy még a budapesti malomnak is helybe Brassóba szállítva, olcsóbba kerííl a román liszt 50y2 krral, az aradi malomnak pedig 82 krral, mint a brassói malomnak helyt, ugyancsak Brassóba magyar búzából. Ezen tényállásból pedig egészen világos, hogy az a nagy előny, melylyel a román búzából dolgozó nagy export-malmok a kisebb vidéki malmokat tönkretehetik, és teszik is, nem a malmok technikai berendezéséből, nagyobb tőkéjéből, intézőinek nagyobb képzettségéből származik, hanem csakis abból a visszaélésből, a melyet a román búzával elkövethetnek. Hogy jogállamban méltányos-e, illő-e egyeseket, mások megbuktatására oly előnyökkel ellátni, annak elbírálását a t. házra bízom. Részemről csak a száraz tények előadására vállalkozom. Tény pedig továbbá az is, hogy mialatt a román búzából dolgozó nagy export-malmok mesébe illő nagy osztalékokat adnak, addig a magyar búzából dolgozó kisebb malmok, csikis jobb jövő reményében tarthatják üzemben malmaikat. Ezen állításom igazolására felhozom, hogy Brassóban egy versenyképes kisebb míímalmot 1800 frtért adtak haszonbérbe, holott berendezési költsége hallomásom szerint 140.000 forintba került. Tegyük fel, hogy a 140.000 forint nagyítás, de az már tény, hog:y a malom mindenesetre 100.000 írtnál többe került. Ebből látható, hogy mialatt a nagymalmok 15 — 2ü°/onyi osztalékot osztanak el maguk közt, mint üzleti eredményt, azalatt a kisebb malmok még csak arra sem képesek, hogy bár a malomrongálás, felhasználás, és kopás költségei megtéríttethessenek, mert azt mindenki beláthatja, hogy egy 100.000 frton felül kerülő malomnak évenkinti rongálása is kétségkívül többet tesz ki az elért bérletnél, 1800 írtnál. Hogy a csak feldolgozás végett behozott román búza, túlnyomó részben a vámterületen belül fogyasztatik eí, és hogy azalatt, míg egyes vidékeken a magyar gazdaközönség gyönyörű szép búzáját, istennek e szép áldását, marhahizíalásra, takarmányozásra kezdi fordítani, azalatt a magyar gazdaközönség nagyrésze román búzából őrölt lisztet fogyaszt, ez tudvalevő dolog. Hiszen nincs talán a világon valami könnyebb dolog, mint. épen ezzel az ismeretes vámmentes román búza-behozatallal visszaélni. Hogy menynyire könnyű ezen búza-behozatallal visszaélni, ennek igazolására legyen szintén szabad egy gyakorlati példát felemlítenem. (Halljuk! balfelől.) Igen természetesen, én nem tudhatom egészen határozottan, hogy ez, vagy az a malom a vámhitellel való visszaélésre mely útat-módot választja; csak annyit tudok, hogy annak igen sok, több és megannyi mind igen kényelmes módja van. Tegyük fel például, hogy N. budapesti gőzmalom behozott Í892. évben 50.000 métermázsa román búzát, és ezt Magyarországon kiőrölte, és mind az utolsó kilóig eladta, a nélkül, hogy abból egyetlenegy kilogramm búza is kiszállíttatott volna. És tegyük fel egyszersmind azt is, hogy 1892-ben Magyarországnak sem több, sem kevesebb termése nem volt, mint a mennyi az egész vámterület szükségletére elég. Ugyancsak N. malom 1893-ban újból behoz 100.000 métermázsa román búzát, azt itt kiőrli s igyekszik abból 35.000 métermázsa őrleményt a vámterület határain túl kivinni s a
