Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
388. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. 19 körűitekinteni a világ minden részében, ha az egyes néposztályoknak, melyek súlyos bajokkal küzdenek, megvan az a törvényes fórumuk, hol vágyaikat, óhajaikat előadhatják, hol elpanaszolhatják bajaikat törvényes alapon, az igen jó. levezetője annak az izgalomnak, mely, ha törvényes alapot nem kap arra, hogy véleményét, követelését előadja, esetleg a titkos izgatások, bujtogatások és forradalmi tendenczíák terére lép. (Igaz! Úgy van! a haló 1 'dalon.) Ez okból én nagyon meggondolandónak tartom azt az eszmét, vájjon nem látjuk-e elérkezettnek idejét annak, hogy a munkások valami formában szintén képviseltessenek a kereskedelmi és iparkamarákban. Ha mi alkalmat nyújtunk a munkásoknak arra, hogy ők is képviselve legyenek, hogy legyen orgánumuk, mely a kamara üléseiben, s ezen Úton a kormánynál óhajtásaikat, kívánalmaikat kifejezze, ha van törvényes fórumuk, hol a munkások a t. kormányt egyes konkrét kérdésekben informálhatják, ezzel határozottan hozzájárulunk ahhoz, hogy azoknak a titkos izgatásoknak bizonyos mérvig eleje vétessék. (Helyeslés a baloldalon) Végül legyen szabad röviden még visszatérnem a munkáskérdésre annál inkább, mert úgy hallom, hogy a múltkori költségvetési vita alkalmával tartott beszédemben tett egyik állításomat bizonyos mérvig tagadták. Én az állítottam, hogy nálunk és a külföldön a munkaadók bizony hébe-korban visszaélnek az ő helyzetük szuperiorííásával, és bizony néha kizsarolják, kihasználják a jogosnál nagyobb mérvben az ő munkásaikat. Legyen szabad megmagyaráznom, hogy én miképen értettem azt, és hogy egy-két konkrét példával rámutassak, mennyire visszaélnek a munkások inferioris helyzetével. (Halljuk ! Halljuk !) Legyen szabad első sorban is azon vállalkozó urak eljárására utalnom, a kik munkásaikat elég jó napibér mellett fogadják ugyan fel, de azután a helyett, hogy készpénzzel, Wekerlebankóval fizetnék őket, úgynevezett Jancsi-bankókkal fizetik. (Egy hang a jobboldalon: Mi az ?) Az egy eheque, a melynek értéke csak épen a vállalkozó urak kantinjában van, minélfogva azokkal a munkások ugyanazon vállalkozó boltjából kénytelenek vásárolni, a kik őket azzal kifizették. Minthogy pedig konkurrenezia nincs, természetesen igen drágán, és bizony akárhányszor rosszul lesznek kiszolgálva. Azt hiszem, ez is egy oly neme a visszaélésnek, a mit megtűrnünk nem volna szabad. (Igás! Úgy van .' a szélső baloldalon) A t. kereskedelmi miniszter úrnak és a kormánynak van policziális hatalma arra, hogy ily visszaéléseket megakadályozzon. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Gr. Bethlen András volt földmívelésiigyi miniszter meg isá találta annak egy más módját, hogy miképen lehet ily esetekben az illetőkkel elbánni. Kijelentette, hogy azt, a ki helytelen üzérkedést csinál, megbélyegzi a nyilvánosság előtt, mint miniszter. Azt hiszem, ez elég is volna arra a miniszter úr részéről is, hogy a t. vállalkozók elszokjanak az ilyen visszaélésektől. (Úgy van ! balfelöl.) Aztán, t. ház, nem visszaélés-e a tőke hatalmával az, a mit a nyáron olvastam, hogy majd lejönnek Bécsből, vagy nem tudom honnan, ide a fővárosba nagy tőkepénzesek, a kik bérbe akarnak venni 30—40—50 körúti házat oly ezélból, hogy a kiállítás tartamára óriási mérvben felsrófolják a lakbéreket? Hiszen még azok, a kik az első és második emeleten bérelnek, majd csak megfizetik azt a pluszt is, hanem hogy azok, a kik kis udvari lakásokban, vagy a negyedik emeleten egy-két kis udvari szo ás lakásban laknak, hogyan fogják a lakbért megfizetni tudni, ha az 50—100°/o-kal fel lesz srófolva, azt aztán nem tudom. Elismerem, hogy ezzel a büntető-törvénykönyvbe ütköző cselekedetet nem követnek el, de hogy ez mégis a pénz hatalmával való visszaélés, azt józanul nem tagadhatja senki. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Emlékeztetem a t. képviselő urakat egy más esetre, a mi a nyáron történt; értem az asztalosok sztrájkját és bérharczát. Elismerem, hogy az asztalosok határozottan túlsókat követeltek a munkaadóktól, de követelésük egy részét mindenki, az egész sajtó is, egyhangúlag jogosnak ismerte el. És mivel feleltek a munkaadók az asztalosoknak ? Nem azzal, hogy komolyan argumentáltak volna, vagy a munkásoknak adott válaszokat komoly indokkal támogatták volna, hanem a munkaadó urak. a kik között elsőrangú kormánypárti kapaczitások vaunak, a kik velem együtt sohasem hangoztatták a külön vámterületet, hanem azon véleményben voltak, a melyen én most is vagyok, hogy a közös vámterület mellett teljesen boldogulhat az ország, a munkásokkal szemben azt mondották, hogy ők szívesen megadnának mindent, de hát forduljanak a törvényhozáshoz, mert a míg Ausztriával közös vámterületen állunk, addig nem segíthetnek rajtuk. (Derültség a szélsőbalon. Zaj a jobboldalon.) A választásoknál a közös vámterűlet mellett korteskedni, a munkásokkal szemben pedig a külön vámterületért lelkesedni: az én nézetem szerint a visszaélés egy neme. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezekkel akartam indokolni múltkori állításomat, s az indokolás, azt hiszem, sikerűit is. Rakovszky Géza: Ki mondotta? 3*
