Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-398

398. országos ülés 1894. deczemljer 7-én, pénteken. 243 azok mesterkélt és dédelgetett kinövései között. Itt van érdekellentét. (Igaz! Úgy van! a bal­és szélsőbalon.) Vagy az talán az osztályérdek egyoldalú felkarolása, midőn a mezőgazdák a maguk ré­széről az ő külön gazdasági érdekeiknek meg­felelő olyatén törvényes intézkedéseket köve­telnek, mint a minők az ipar és kereskede­lem érdekében már létesíttettek, vagy ha hasonló érdekképviselet létesítését kívánják? Ki vádolta az iparos és kereskedelmi osz­tályt osztályérdekek egyoldalú felkarolásával azért, mert iparkodott a maga érdekében külön közegeket létesíteni; az ipar és kereske­delmi kamarák megalkotásával? Hát akkor talán a gazdákat sem lehet ily váddal illetni. Azért hát, midőn a gazdaközöaség hasonlóra törekszik, vájjon akkor osztályliarczot akar-e vívni, s meg akarja-e támadni az ipar és kereskedelem érde­keit? Hiszen a gazdák épen saját érdekükben törekszenek az ipar és kereskedelem érdekeinek előmozdítására, a midőn a kisipart a nagyipar elnyomása, a kistökét a nagytőke túlhatalma alól akarják emanczipálni és felszabadítani. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hiszen tudjuk azt nagyon jól, hogy nagy fogyasztó közönséget a mezőgazdaság terményei­nek a kisipar teremt, és nem a nagyipari vál­lalatok; ezek csak egy kis szíík körre szorított fogyasztó közönséget eredményeznek. Épen ezért nálunk a mezőgazdaság érdekében a kisipar és a kistőke érdekeit kell megvédeni a nagy­ipar és nagytőke elnyomása ellen, és nem meg­fordítva, a mit nálunk még mindig tapasztalunk, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) mert az állam jóléte nem az egyeseknek csak kis körére szorítkozó anyagi prosperálás, hanem a kis exisztencziák minél nagyobb számának, még pe­dig ágy az ipar, a kereskedelem, mint a mező­gazdaság terén való anyagi fölvirágoztatása ál­tal mozdíttatik elő, az általános jólét nem egy kis kör jólététől, hanem sokaknak, a tömegeknek jólététől függ. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Okos közgazdasági politikának oda kell törekedni, hogy a nagy vagyon és a prole­tariátus kiáltó ellentéte minél kisebb körre szo­rítkozzék, hogy a közgazdasági foglalkozások összeségében egy bizonyos anyagi jólét meg­szerezhetésének föltételei minél általánosabban biztosíttassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­balon.) Egy ilyen egészséges gazdasági politikában s akezióban rejlik az általános jólétnek kulcsa, s ezzel az állam erejének s intézményei szilárd­ságának biztosítása, és a szocziális bajok s túl­zások legbiztosabb korlátja s ellenszere is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) S ép azért nézetem szerint a mezőgazdasági válságos álla­pot elhárításánál is elsősorban a kis- és közép­birtokos érdekeit kell istápolni, mit pedig itt annál könnyebben lehet tenni, mert csakugyan a mezőgazdaság terén a nagy- és kis- s közép­birtok érdekei egymással épen nem állanak ellentétben. Miként ily érdekellentétek és érdekütközé­sek a közgazdaság más ágaiban, például az ipar, vagy a kereskedelem terén esetleg előfordul­hatnak*, ellenkezőleg minden intézkedés, mely a kis- és középbirtokos javára szolgál, egyszers­mind a nagybirtokos javára is fog szolgálni. A különbség a kettő között csak abbau áll, hogy a nagyobb birtokos a válságos időket is könnyebben kitarthatja, átélheti, míg a kis- 8 középbirtokos ma már az állam támogató fellé­pése nélkül nagyon könnyen elvérezhetik. (Igaz! Úgy van ! a hal- és szélsőbalon.) Még meg akarom jegyezni, hogy már csak az is igazolja, hogy midőn mi a gazdaközönség érde­keit karoljuk fel, nem osztályérdeket karolunk fel, hogy az ország lakosságának túlnyomó része, több mint tíz millió, a földmívelésből él, tehát mi­dőn az ország lakossága túlnyomó részének anyagi jólétét akarjak támogatni, akkor bizo­nyára nem egy osztály jólétét, nem egy osztály érdekeit törekszünk, hanem az országét felka­rolni és előmozdítani. Es itt kénytelen vagyok ismét kitérni Tisza István t. képviselőtársamnak tegnapi fel­szólalására, aki a magyar középosztályt az anyagi érdekek terén is oly nagylelkű áldozatkész­ségre szólította fel, mint a minőt a jogok meg­osztása terén gyakorolt, a hol a nagylelkűség helyén volt, de ez a nagylelkűség, a mely ez osztály anyagi létét alapjába.! támadná meg, mely feláldozná nemcsak e középosztálynak magának egyeseit, hanem a nemzetnek egy erős, fentartó elemét, nem lenne hazafias áldozat, hanem hazafiatlan könnyelműség lenne. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Sokat lehetne mondani a részletekre nézve is, (Halljuk! Halljuk!), hogy mikép eszközölhető a mezőgazdaság bajainak orvoslása; azonban előttem, nálam sokkal szakavatottabb képviselő­társaim a részletek fejtegetéseiben oly széles mederbe ereszkedtek bele, hogy korlátoltabb szakismereteim folytán is megelégedhetem e tekintetben egy-két megjegyzéssel. Sok oldalról hangoztatták, t. ház, mint a magyar mezőgazdaság bajai orvoslásának egyik arkanumát, az intenzívebb gazdálkodásnak beho­zatalát, egyúttal a gazdasági ágaknak bizonyos feleserélését és változtatását. Én az intenzív gazdálkodás jelentőségét nem kicsinylem, hanem mindenesetre különösnek tartom azt, ha azok részéről indul ki a tanács, a kik a mezőgazdaság bajainak forrását a túlprodukczióban keresik, — 31*

Next

/
Thumbnails
Contents