Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-398
398. országos ülés 1894. deczemljer 7-én, pénteken. 243 azok mesterkélt és dédelgetett kinövései között. Itt van érdekellentét. (Igaz! Úgy van! a balés szélsőbalon.) Vagy az talán az osztályérdek egyoldalú felkarolása, midőn a mezőgazdák a maguk részéről az ő külön gazdasági érdekeiknek megfelelő olyatén törvényes intézkedéseket követelnek, mint a minők az ipar és kereskedelem érdekében már létesíttettek, vagy ha hasonló érdekképviselet létesítését kívánják? Ki vádolta az iparos és kereskedelmi osztályt osztályérdekek egyoldalú felkarolásával azért, mert iparkodott a maga érdekében külön közegeket létesíteni; az ipar és kereskedelmi kamarák megalkotásával? Hát akkor talán a gazdákat sem lehet ily váddal illetni. Azért hát, midőn a gazdaközöaség hasonlóra törekszik, vájjon akkor osztályliarczot akar-e vívni, s meg akarja-e támadni az ipar és kereskedelem érdekeit? Hiszen a gazdák épen saját érdekükben törekszenek az ipar és kereskedelem érdekeinek előmozdítására, a midőn a kisipart a nagyipar elnyomása, a kistökét a nagytőke túlhatalma alól akarják emanczipálni és felszabadítani. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Hiszen tudjuk azt nagyon jól, hogy nagy fogyasztó közönséget a mezőgazdaság terményeinek a kisipar teremt, és nem a nagyipari vállalatok; ezek csak egy kis szíík körre szorított fogyasztó közönséget eredményeznek. Épen ezért nálunk a mezőgazdaság érdekében a kisipar és a kistőke érdekeit kell megvédeni a nagyipar és nagytőke elnyomása ellen, és nem megfordítva, a mit nálunk még mindig tapasztalunk, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) mert az állam jóléte nem az egyeseknek csak kis körére szorítkozó anyagi prosperálás, hanem a kis exisztencziák minél nagyobb számának, még pedig ágy az ipar, a kereskedelem, mint a mezőgazdaság terén való anyagi fölvirágoztatása által mozdíttatik elő, az általános jólét nem egy kis kör jólététől, hanem sokaknak, a tömegeknek jólététől függ. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Okos közgazdasági politikának oda kell törekedni, hogy a nagy vagyon és a proletariátus kiáltó ellentéte minél kisebb körre szorítkozzék, hogy a közgazdasági foglalkozások összeségében egy bizonyos anyagi jólét megszerezhetésének föltételei minél általánosabban biztosíttassanak. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Egy ilyen egészséges gazdasági politikában s akezióban rejlik az általános jólétnek kulcsa, s ezzel az állam erejének s intézményei szilárdságának biztosítása, és a szocziális bajok s túlzások legbiztosabb korlátja s ellenszere is. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) S ép azért nézetem szerint a mezőgazdasági válságos állapot elhárításánál is elsősorban a kis- és középbirtokos érdekeit kell istápolni, mit pedig itt annál könnyebben lehet tenni, mert csakugyan a mezőgazdaság terén a nagy- és kis- s középbirtok érdekei egymással épen nem állanak ellentétben. Miként ily érdekellentétek és érdekütközések a közgazdaság más ágaiban, például az ipar, vagy a kereskedelem terén esetleg előfordulhatnak*, ellenkezőleg minden intézkedés, mely a kis- és középbirtokos javára szolgál, egyszersmind a nagybirtokos javára is fog szolgálni. A különbség a kettő között csak abbau áll, hogy a nagyobb birtokos a válságos időket is könnyebben kitarthatja, átélheti, míg a kis- 8 középbirtokos ma már az állam támogató fellépése nélkül nagyon könnyen elvérezhetik. (Igaz! Úgy van ! a hal- és szélsőbalon.) Még meg akarom jegyezni, hogy már csak az is igazolja, hogy midőn mi a gazdaközönség érdekeit karoljuk fel, nem osztályérdeket karolunk fel, hogy az ország lakosságának túlnyomó része, több mint tíz millió, a földmívelésből él, tehát midőn az ország lakossága túlnyomó részének anyagi jólétét akarjak támogatni, akkor bizonyára nem egy osztály jólétét, nem egy osztály érdekeit törekszünk, hanem az országét felkarolni és előmozdítani. Es itt kénytelen vagyok ismét kitérni Tisza István t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalására, aki a magyar középosztályt az anyagi érdekek terén is oly nagylelkű áldozatkészségre szólította fel, mint a minőt a jogok megosztása terén gyakorolt, a hol a nagylelkűség helyén volt, de ez a nagylelkűség, a mely ez osztály anyagi létét alapjába.! támadná meg, mely feláldozná nemcsak e középosztálynak magának egyeseit, hanem a nemzetnek egy erős, fentartó elemét, nem lenne hazafias áldozat, hanem hazafiatlan könnyelműség lenne. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Sokat lehetne mondani a részletekre nézve is, (Halljuk! Halljuk!), hogy mikép eszközölhető a mezőgazdaság bajainak orvoslása; azonban előttem, nálam sokkal szakavatottabb képviselőtársaim a részletek fejtegetéseiben oly széles mederbe ereszkedtek bele, hogy korlátoltabb szakismereteim folytán is megelégedhetem e tekintetben egy-két megjegyzéssel. Sok oldalról hangoztatták, t. ház, mint a magyar mezőgazdaság bajai orvoslásának egyik arkanumát, az intenzívebb gazdálkodásnak behozatalát, egyúttal a gazdasági ágaknak bizonyos feleserélését és változtatását. Én az intenzív gazdálkodás jelentőségét nem kicsinylem, hanem mindenesetre különösnek tartom azt, ha azok részéről indul ki a tanács, a kik a mezőgazdaság bajainak forrását a túlprodukczióban keresik, — 31*
