Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-388
J g 389. országos ülés 1894. hogy melyek voltak azok az okok, a melyek a miniszter urat arra birták, hogy a Dunagőzhajózási társulattal ne a békés megoldás útját hanem azzal szemben foglal állást, és más irányban jutott eredményre, a melynek vége, mint a nyári eseményekből tudjuk, bizonyos meg alázás-forma volt. Én úgy vagyok értesülve, meg is említettem ezt egy pár hirlapi czikkben, a melyek tudtommal megczáfolva nem lettek, hogy a miniszter úr a Dunagőzhajózási társulattal tárgyalásokat folytatott, sőt már annyira jutott, hogy a szerződés megkötése csak napok kérdése volt. Ezen tárgyalásoknál állítólag olyan megállapodások jöttek létre, a melyek alapján a Dunagőzhajózási társaság hajlandó lett volna egy teljesen önálló magyar gőzhajózási társulatot alapítani, a tarifa-fenhatóságot a magyar kormánynak megadni, saját hajóparkjának egy részét átadni és e mellett a tőke felemelése által íVjabb hajók beszerzését lehetővé tenni, hm ezen megoldást, ha a tarifa-fenhatóságot a társaság tényleg átadta volna a kormánynak, egyszóval, ha a kormány ugyanazt a vezetést és befolyást megkapta volna, a melyet az új társasággal szemben biztosított magának, sokkal előnyösebbnek tartottam volna. Utóvégre is, hogy az önálló magyar Dunagőzhajózási társulat a »Boden-Credit-Anstalt«, vagy az »Union-Bank« pénzén lesz megcsinálva: ez rám nézve közönyös. Én azt kérdem, hogy a társulat igazán magyar lesz-e, független-e minden külbefolyástól, s úgy szervezetében, mint szolgálatában megfelel-e a magyar érdekeknek? Ha ezt el lehetett volna érni a Dunagőzhajózási társasággal, előnyösebb lett volna, mert így nem kellett volna óriási konkurrencziával küzdeni, és csökkenteni lehetett volna az állami segélyt is. Hogy mennyiben felelnek meg értesüléseim a tényállásnak, nem tudom. Én csak akkor fogok véglegesen állást foglalhatni a javaslattal szemben, ha részletesen fogom ismerni azon indokokat, melyek a kormányt a Dunagőzhajózási szerződéstől visszatartották. Vannak még más ismeretlen x-ek is: azon megállapodások, melyek a két kormány között, azok, melyek az új társulat és a Dunagőzhajózási társulat között, azok, melyek ez utóbbi és az államvasutak között, s azok, melyek a pécsi kőszénbányára nézve jöttek létre. Nem tudom, ha a miniszter úr közzéteheti-e a szerződéseket in extenso ? Ha igen, — úgy tudom, a pénzügyi bizottságnak bemutatta őket, tehát titkot nem képeznek, — nagyon megkönnyítené a tárgyalásokat. így azután, ismerve minden faktort, véglegesen állást foglalhatnánk, míg ma, ha kénytelen volnék az új javaslathoz hozzászólni, legfeljebb egy pár november 20-án, hétfőit. kérdést intézhetnék a miniszter úrhoz. De ha azoknak egész szövegükben való közzététele valamely egyezség miatt lehetetlen volna: kérném, hogy legalább bő kivonat-ban ismertesse őket. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter: Hányszor ismertettem? ! Gr. Batthyány Tivadar: Velünk nem! Én nem vagyok a pénzügyi bizottság tagja, azt pedig ne méltóztassék követelni, hogy minden képviselő úr elmenjen kunyorálni, hogy szabad legyen neki egy okmányba betekintenie. Vagy jogom van a/t látni, akkor méltóztassék közzé bocsátani, vagy nincs, akkor nem fogom kérni. (Heljeslés balfelol.) Még két kérdést kívánok szóba hozni. Az egyik a kereskedelmi kamarák reformja. A miniszter úr már tavaly kilátásba helyezte, hogy erről törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Én magam is szükségesnek tartom e reformot. De kérdem a t. miniszter urat, nem foglalkozott-e azzal oly irányban is, hogy a kereskedelmi kamarákat esetleg közgazdasági kamarákká változtassa át? Tudjuk, hogy a mezőgazdák már régóta, és szerintem joggal követelik, hogy ők is bizonyos érdekképviseletet kapjanak törvényes alapon és az egyszerű magántestííleti kereten felül nagyobb és elismertebb formában. (Helyeslés balfelol.) Egyik megoldását ennek a kérdésnek abban látnám, ha külön mezőgazdasági kamarák létesíttetnének, a másik megoldást pedig abban, hogy a kereskedelmi kamarák átalakíttassanak közgazdasági kamarákká, (Helyeslés a baloldalon.) hol kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági külön osztályok volnának, a mint ma a kamarákban kereskedelmi és ipari osztályok vannak. így meg lenne az az igen helyes kapcsolat, hogy a mezőgazdák, kereskedők és iparosok egy helyen találkozva, plenáris gyűlésekben összejöhetnének, tisztázva az olyan kérdéseket, a milyenek ma is nagy mérvben felizgatják és foglalkoztatják a közvéleményt. (Helyeslés balfelol. Az elnöJci széket b. Bánffy Dezső foglalja el.) Ha a t. miniszter úr a kereskedelmi kamarák reformjával foglalkozik, én az idők jeleiből már a múltkor voltam bátor utalni azon veszélyekre, melyek hazánkat a szocziális forradalom mindinkább terjedő fellépésével szemben fenyegetik; ily viszonyok közt a struczpolitikát, hogy gr. Bethlen András volt miniszter úr egy kedvencz kifejezését használjam, helyednek nem találom. (Helyeslés a baloldalon.) Én azt tartom szükségesnek, hogy, midőn látjuk a veszedelem fellegeit felvonulni a magyar haza horizontján, nézzünk annak szemébe, (Helyeslés a baloldalon.) tegyük meg az ellenintézkedéseket, melyek a baj elhárítására, vagy visszafojtására alkalmasak. Utalok a történelemre. Méltóztassék
