Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-398

240 398. orazágoí ülés 1894. deczember 7-én, pénteken. magasabb haszonbért elérni. Ez tehát nem emelkedés, hanem hanyatlás. A földbirtok értékének emelkedése sem kétségtelen bizonyítéka a jólét emelkedésének, Az csak akkor volna bizonyíték, ha egyúttal a föld jövedelmezősége is emelkednék; már pedig látjuk a gazdák nyomorúságos helyzetéből, hogy a földbirtok jövedelmezősége nem emelkedik. A földbirtok értékének emelkedése más tényezők által idéztetik elő. Egyik tényező erre az is, hogy a magyar földmíves ragaszkodik földjéhez. A másik fontosahb tényező a kamatláb alászállása. A tőke, ha nagy spekuláeziókba nem bocsátkozik, az alacsonyabb kamatláb mellett inkább a földbirtokhoz fordul. A földérték emelkedésének egyik főoka tehát a kamatláb sülyedésének, a pénz értékének nevezetes csökkenése. (Úgy van! balfelöl.) Szunyogh Szabolcs t. képviselőtársam az agrárérdekek apostolainak azt vágja a szemükbe, hogy e mozgalom egyik főorganumáhan Hock János és Tibád Antal t. képviselőtársaim is, a kiknek különben elismeri kiváló képzettségét más téren, írnak mezőgazdasági szakczikkeket. De hiszen ez csak azt mutatja, t. ház, hogy a bajok már oly súlyosak, hogy oly kiváló egyének is hozzá szólnak a mezőgazdaság kérdéseihez, a kik különben más téren működnek; de a kik kiváló intelligencziájuknál fogva ezen kérdésekhez is képesek hozzászólni, és hogy élénken érzik ezen bajok orvoslásának szükségét. De hát mi mit szóljunk a t. kormánypárt azon eljárásához, mely szerint pártjának egyik, különben kiváló, de eddig az agrár-kérdésekkel ex asse nem foglalkozó tagját ülteti a földmívelési táreza előadói székébe? (Derültség balfelöl.) Ez semmi esetre sem azt mutatja, hogy a t. túloldal valami nagyfokú érzékkel birna ezen kérdések jelentősége iránt. T. ház! Részemről a gazdasági kérdések megbeszélésénél nem akarok szürke theoriák egyoldalú álláspontjából kiindulni, hanem magának a gazdasági életnek természetszerű törvényeiből és annak nálunk kifejlődött állapotából. Én készséggel elismerem, hogy a gazdasági élet hármas tényezői: a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem összhangzatos együttműködésétől és egymás érdekeinek kölcsönös támogatásától függ mindenütt a világon a közgazdaság egészséges fejlődése, az általános jólét, és az anyagi visszonyok felvirágzása. Ezen tényezők egyensúlyának elérése, és ha megzavartatott, helyreállítása kell, hogy képezze az egészséges közgazdasági politikának és akcziónak kiinduló pontját és végczélját. Csakhogy ez az egyensúly nem érthető, s nem képzelhető sehol a világon akkép, hogy ezen három tényező mindenütt teljesen egyenlő faktorkép szerepeljen a közgazdasági életben, hanem a különböző közgazdasági viszonyokhoz, s az egyes államok különböző individuális közgazdasági helyzetéhez képest egyik államban az egyiknek, a másik államban a másiknakjuta domináló szerep és irányitó feladat. Az egyik államban az ipar, a másikban a kereskedelem, a harmadikban a mezőgazdaság a predomináló, és kell, hogy irányt szabjon a másik két tényező működésének, s alapját képezze az összes közgazdasági tényezők fejlődésének s működési menetének. Nem szorul bizonyításra, mert kétségtelen igazságú tényt képez, hogy hazánk egész közgazdaságának, anyagi prosperálásának alapját a mezőgazdaság képezi, hiszen eminenter agrikultur állam vagyunk; s ép ezért maga az iparnak s kereskedelemnek is, ha azok úgy saját prosperálásuk, mint a gazdasági tényezők egészséges és összhangzatos fejlődésének természetszerű törvényeit követni akarják, erre kell támaszkodniuk, ennek fejlődését kell előmozdítaniok. Nálunk csak az az ipar, csak az a kereskedelem bírhat gazdasági életünkben erős gyökerekkel, s igazi pezsgő életerővel, a mely a mezőgazdaságból táplálkozik, s annak érdekeit szolgálja. Tehát gazdasági életünk súlypontja kétségtelenül a mezőgazdaság. S ez nem egyoldalú agrárizmus, hanem a gazdasági élet egészséges alakulatának természetszerű követelménye; s akár az ipar, akár a kereskedelem érdekeinek a mezőgazdaság rovására, s attól teljesen független egyoldalú ápolása nálunk a közgazdasági egyensúly fölforgatására, s ezzel az általános anyagi jólét megrontására vezet. (Helyeslés balfelöl.) Ezen alapnak elhagyásával magának az iparnak s kereskedelemnek egyes látszólag virágzó s terebélyes fejleményei is csak gyenge üvegházi növények lesznek, melyeket egy ridegebb szellő könnyen letarol s tönkre silányít. As az ipar, az a kereskedelem, mely a mezőgazdaság rovására s egyenesen annak érdekei ellen irányzottan mesterséges úton fejíesztetik és ápoltatik, mint az nálunk nem egy irányban hibásan eszközöltetett, mint nem természetszerű gazdasági fejlemény, csak ideig óráig prosperálhat, de maradandó alkotásnak nem fog beválni. Az az egyoldalú merkantil rendszer, határtalan szabad verseny a maga kinövéseiben, mondhatnám, az a szabad kizsákmányolási rendszer, a mely ma gazdasági életünkben dominál, s az állam közgazdasági akcziójában folytonos támogatásra talál, főokozój általános gazdasági jólét, s ezzel a mezőgazdasági helyzet folytonos rosszabbodásának s hanyatlásának is. Azzal az egyoldalúsággal, a mely minden gazdasági tényezőt a nagyipar vagy egyes nagy-