Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-398
398. országos ülés 1894. deczember 7-én, pénteken. 2gg szétosztatik, az osztályok mellőzésével való tárgyalása iránt pedig azon javaslatot teszem, méltóztassék most már hozzájárulni, — különben e tekintetben a pártok vezérférfiaival már szólottam, — hogy az a hétfői ülés napirendjére tűzessék. (Helyeslés.) Méltóztatik hozzájárulni? (Helyeslés.) Ebben méltóztatnak megállapodni; különben intézkedtem, hogy a kiosztás azonnal megtörténjék. Molnár Antal jegyző: Gajári Ödön, a pénzügyi bizottság előadója! Gajári Ödön előadó: T. ház! (Halljuk lHalljuk!) A pénzügyi bizottság jelentését (írom. 759) az 1895-iki állami költségvetés Rendes kiadások, VII. fejezet, 12. czímének első rovatáról van szerencsém tisztelettel beterjeszteni, kérvén, ü °gy a jelentés tárgyalását az illető fejezet kapcsán kitűzni méltóztassék. Elnök: Ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és a napirendre tűzés iránt annak idején leszek bátor javaslatot tenni. Következik a napirend: a földmívelésügyi táreza költségvetésének (írom. 715) tárgyalása. Papp Elek jegyző: Sághy Gyula! (Zaj. Halljuk! Elnök: Csendet kérek, t. ház! Sághy Gyula: T. ház! Azon körülmény, hogy már közülünk, a par excellence jogászok közül is többen késztetve érezzük magunkat a közgazdasági kérdések megvitatásába beleelegyedni, nagyon jellemzi közgazdasági, mezőgazdasági állapotunk nagymérvű hanyatlását, bajainak nagyságát és intenzivitását, mert csakugyan az a körülmény indít bennünket felszólalásra, hogy már nem nézhetjük tovább vérző szívvel, hallgatagon a mezőgazdasági állapotnak azon képét, a melybe azt egy elhibázott közgazdasági politika, évek megfoghatatlan mulasztása juttatta. Annak daczára, hogy a képviselőház nagy többsége, és különösen a kormánypártnak legalább is háromnegyed vagy négyötöd része földbirtokosokból áll, annak daczára, hogy az ellenzék e részben kötelességét mindig híven teljesítette, mert több ízben felpanaszolta a mezőgazdaság bajait, de épen a kormárypárt részéről az nemcsak visszhangra nem talált, hanem rendesen, igen kevés kivétellel, üres padokra. De ugyanezen apathiában leiedzett eddig, vagy legalább a legutóbbi időkig a nemzetnek, és magának a földbirtokos osztálynak is nagy része, az égi gondviseléstől várva a bajok orvoslását. De végre a baj égetővé, a seb sajgóvá válván, általános a kiáltás az állam segítő kezének közbelépése iránt; és remélem, hogy e kiáltás nem fog a pusztában elhangzani, hanem meghallgatásra talál a törvényhozás termében, és a tisztelt túloldalon is 7 mert ütött az utolsó óra, melyet ba elmulasztunk, még ha akarnánk is, félő, hogy nem lesz többé mit megmenteni. És, t. hftz, talán e tekintetben egy jobb fordulatnak legalább kezdetét vélem felfedezhetni abban a körülményben, hogy egyrészről már a t. túloldalon is az eddiginél valamivel nagyobb az érdeklődés, a mi nem ugyan a jelenlétben, mert a mint látjuk, még mindig kevesen szoktak jelen lenni e vitánál, (Felkiáltások jobbfélöl : Tessék hátranézni!) hanem abban mutatkozik, hogy ma már több szónokot küld a küzdtérre, és ha ezt esetleg csak pártpolitikai czélzatból tenné is, hogy tudniillik ő is már egyszer felkarolni látszassák a földmívelés érdekeit, még akkor is van ebben valami haladás. De még inkább van talán azon irányban, hogy míg eddig valahányszor az ellenzéki padokról a földmívelési állapotaink hanyatlása felpanaszoltatok, a túloldalról megszoktuk ezen bajok létezésének tagadását, kétségbevonását, megszoktuk, hogy ezekkel a magyar közgazdaságnak — annak esetleg más téren mutatkozó fejleményeiből indulva ki — állítólagos óriási előrehaladását helyezték szembe. Ma legalább már annyira vagyunk, hogy e bajoknak létezését, sőt egyesek azoknak súlyosabb voltát in elismerik, bár még mindig ellensúlyozza az elismerés ezen előnyét azon szépítgetési törekvés, melylyel még mindig találkozunk a túlold d részéről, de mégis egyikük részéről sem oly nagy mértékben, mint a • tegnap felszólalt Tisza István t. képviselőtársam részéről. Úgy ő, mint Szunyogh Szabolcs t. képviselőtársam is egyebek közt azzal akarják szépítgetni, s a valónál jobbnak tűntetni fel a magyar mezőgazdaság állapotát, hogy azt mondják, hiszen nem lehet valami nagy hanyatlásról szó, mikor a föld értéke és a haszonbérek emelkedtek. Megengedem, hogy a haszonbérek egyes vidékeken emelkedhetnek, de nagyon sporadicze, és ha, vannak is ilyen vidékek, ez csak azon vidékek speeziális viszonyaiban gyökerezhetik, ez az országnak csak igen kevés részeiben fordulhat elő; talán ott Biharmegyében, a hol a t. képviselőtársaim vannak otthon, lehetnek ilyen állapotok, de méltóztassanak szétnézni az ország más részeiben, s még ott is, a hol eddig emelkedőben voltak a haszonbérek, próbálja meg valaki földjét haszonbérbe adni, nem fogja megkapni az előbbi haszonbért. A mi vidékünkön például, a hol előbb haszonbér hat-hét, sőt kis parczellákban nyolcz-tíz forint is volt holdanként, ma már nagyban alig négy öt forintot kapni, s sokszor még az adót is a tulajdonosnak kell ebből fizetnie, a mit pedig előbb rendszerint nem ő fizetett, és kisebb parczellákban ma alig lehet a holdanként! öt-hat forintnál
