Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

16 388. országos ülés 1894. kezesre lesz szükségünk. Már most ha mindezen adatokat így egybeállítom, arra a következtetésre jutok, bogy legalább is kétséges, vájjon a zóna díjszabásnak azon pénzügyi sikere tényleg megvan-e, a melyről a lapok ismételten írtak. De ha azt látjuk, hogy egyrészt óriási kiadásokkal állunk állandóan szemben, s látjuk másrészt, legalább ez az én véleményem, hogy a bevételek emelkedése ezzel arányban nem áll: akkor mégis csak arra a gondolatra jut az ember, hogy ezen díjszabást, melynek alapelveit távol áll tőlem legkevésbbé is megtámadni akarni, részleteiben bizonyos fokig okvetlenül átalakítani, reformálni kell. Különben maga a t. miniszter úr is elismerte ezt, ha jól emlékezem, már azon beszédében, melyet a kereskedelmi minisztérium átvétele alkalmával mondott; már ott is utalt arra, és előre látta azt, hogy a zónadíjszabáson, alaprendszerének fentartása mellett, bizonyos irányokban igen is szükséges lesz némi módosításokat tenni. Különben ezt már is megtette a t. miniszter úr egyes esetekben; ott van például az, hogy a XIV. vonalszakasznál beszűntette azt a kedvezményt, hogy az út megszakítható, a mi az államvasutaknak pénzügyileg határozottan előnyére fog szolgálni. De különben is látom, t. ház, — nehogy túlsoká maradjak ezen kérdésnél, — hogy a szomszédos forgalomra nézve a t. miniszter úr is azon nyomon jár, a melyet már igen sokan szellőztettek, tudniillik belátja, hogy azt a szomszédos forgalmat fentartani, úgy a mint ma van, nem lehet, hanem azt lehetőleg egészen új és a távolsági forgalomtól elütő más rendszer szerint kellene szervezni. De van még egy más kérdés, a melyet én igen fontosnak tartok, és ez az, vájjon a mai díjtételek mellett van-e egyáltalán jogosultsága annak, hogy három vastíti osztály tartassák fenn, mert én a hár m vasúti osztály fentartását csak úgy tudom értelmezni, ha azt mondom: egy lehetőleg igen olcsó osztályt állítok fel a nép részére, a mely kevesebb súlyt fektet a kényelemre, mint arra, hogy olcsón utazzék, azután egy harmadik osztályt — első osztályunkat értem — ezen két, közgazdaságilag igen fontos vasúti osztályozáson felül, mint luxus osztályt azok számára, kik kevesebbet adnak arra, hogy olcsón, mint arra, hogy kényelmesen utazzanak. Magyarországon, igaz, hogy olcsón, de határozottan kényelmetlenül utazunk az első osztályban, mert bizony megesik az emberrel, hogy egy háromszakaszos kupéba ötöt-hatot ültetnek be, a mint ez nemrég velem is megtörtént. Azt hiszem, teljesen méltányos kívánság, hogy az első osztályt — ha egyáltalában fenn akarják tartani, a mint nézetem szerint fenn kell tartani — luxus-osztálylyá, vagyis kényeinovember 26-án, hétfőn. messe tegyék; oda harmadosztályú utasokat, ha másutt el nem helyezhetők, be ne ereszszenek, de ezt azután az igen t. utasok által meg is fizettessék az által, hogy az első osztályban egyáltalán és különösen a gyorsvonaton az eddigi kis differencziától eltérőleg jóval magasabb díjat fizettessünk. De a zónadíjszabásnak a részletekben sok oly hiánya van, melyet pótolni kell. Hogy csak egy példát említsek, ha én a győr-gráczi vonal egyik állomásáról, például Szent-Gotthárdról, postavonattal utazom Győrbe, onnan pedig Budapestre a gyorsvonattal, akkor a dolog természete szerint vennék egy jegyet Szombathelyről Győrig a postavonatra, és onnan Budapestig a gyorsvonatra. De kérem, ha ezt teszem, akkor ráfizetek; az állomási tisztviselő már Szombathelyen vagy Szent-Gotthárdon figyelmeztet is arra, hogy tessék gyorsvonati jegyet váltani a postavonalrészre is, mert ez olcsóbb, mintha postavonati jegyet válrok. Ez oly anomália, melyet mindenesetre reparálni szükséges. És a mint ez ott így vau, vannak más ily kérdések, a melyek, azt hiszem, hogy miután a zónadíjszabásra nézve már vannak bizonyos tapasztalataink, konszideráczió alá veendők. Már a múlt évben, midőn még a t. ház túlsó oldaláról szóltam a kereskedelmi tárcza költségvetéséhez, azon óhajomnak és reményemnek adtam kifejezést, vajha a viczinális vasutak segélyezésére minél előbb nagyobb összeget hozna javaslatba a t. kormány. Akkor az idő előhaladottsága miatt nem reflektálhattam e kérdésre részletesebben; legyen szabad tehát a helyi érdekli vasutak ügyeivel lehetőleg röviden most foglalkoznom. En a helyi érdekű vasutak kérdését emineas országos érdekű kérdésnek tartom, a mennyiben egy-egy vidék egész fellendülése, úgyszólván jó vagy balsorsa egy-egy ily kisebb rendű vasúttal áll gyakran összeköttetésben. Helyi vasúti hálózatunk minél nagyobb mérvben való fejlesztése oly fontos kérdés, hogy talán érdemes a t. háznak pár perezet ennek szentelni. (Halljuk! Halljuk!) Ha a teljes egyenjogúság elvi alapjából indulva ki, vizsgáljuk vasútépítkezéslink rendszerét, akkor, theoreticze véve a dolgot, kénytelenek volnánk beismerni, hogy tulajdonkép a,z állam egyes vidékekkel szemben mostohán, igazságtalanul jár el, mert míg oly vonalakat, a melyekre állami szempontból szüksége volt, tisztán állami költségen állított elő, a nélkül, hogy az érdekeltség csak egy garassal is hozzájárult volna a vasút költségéhez, addig más vidékeken, a melyeken az államnak tulajdonkép nagyobb zsebérdeke nincs a vasút létesítésénél, egyszerűen egy kis alamizsnával támogatja az illető vas-