Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

388, országos ülés 1894. november 36-án, hétfőn. Jg ez idő szerint nem tud. (Zaj a szélső baloldalon.) Ezen honpolgároknak ép oly joguk van e hazában megélhetni, mint nekünk magyaroknak. (Helyeslés a jobboldalon.) Kérdem a t. képviselő urat, hogy az a horvát tengerparti szülött, a ki horvát vidéken, horvát iskolában neveltetik és horvát ajkú, de a mellett magyar honpolgár tengerész, holt tanúit volna meg magyarul? Erre én a t. képviselő úr szíves válaszát kérem, mert tudtommal Horvátországban az illető nem tanúihat meg magyarul. (Zaj a szélső baloldalon.) Vannak azután tengerészeink, a kik Fiumében nevelkedtek. Méltóztassék lefáradni a t. képviselő úrnak Fiúméba és megnézni a fiumei tengerészeti tanodában, a fiumei állami tanodában legújabban nevelkedett fiumei olasz ajkú ifjakat, s meg fog győződni arról, hogy azok többékevésbbé (Halljuk! Halljuk!) bizonyos fokig mind

j ismerik a magyar állam nyelvét. (Egy hang a szélső báloldalon: Milyen az ügyvitel ?) Rosenberg Gyula: Az Adriánál magyar! Gr. Batthyány Tivadar: De a t. képviselő úr különösen azt szeretné, hogy magyar ajkú ifjak jönnének le a tengerészeihez. Én is ezt óhajtom, sőt magam járogatok utána máiévek óta, és fogdosok fiatal embereket, kik lemenjenek a tengerészeihez. Felkérem a t. képviselő urat, segítsen nekem ebben. Szívesen rendelkezésére állok mindenkinek, mert már évek óta magam is örömest támogatok és útbaigazítok minden magyar ifjút, a ki magyar tengerészeihez akar jutni, bár hivatalból semmi közöm hozzá De, t. ház, nem szeretem, ha ámítjuk önmagunkat. Van bennünk magyarokban egy nagy hiba, tudniillik nem vagyunk kitartók ; a tengerészetnél pedig ki kell tartani igen súlyos viszonyok közt; mi azonban olyan nehéz életviszonyok, terhes szolgálati viszonyok közt, a milyenek a tengerészeinél vannak, nem szeretünk kitartani. Ennek méltóztassék tulajdonítani, hogy midőn a tengerészeti iskolába évenkint öt-hat. magyar ifjú vétetik fel, a kapitányságra, ha egy eljut, ez is igen sok. Ez sajnos tény, de azt hiszem, t. ház, hogy erről sem a kormány, sem azon szubvenczió, sem az állami szerződések, sem tengerészetünk nem tehetnek. A mi az ügykezelést illeti, ehhez igen sok szó férne, mert eddig tudvalevőleg az egész magyar-horvát tengerparton a tengerészet nyelve olasz. Hogyha ott elkezdenők a nyelvkérdést bolygatni, nem sokára három nyelvre kellene szétbontani a tengeri adminisztrácziót: magyar, olasz és horvátra, Hogy ez előnyös lenne a magyar tengerészet fejlődésére, azt vagyok bátor némileg kétségbe vonni. Különben a hol lehetséges, ott magyar az adminisztráczió. Méltóztassék megnézni az »Adria« tengerhajózási vállalatot, annak ügyvezetése, könyvelése teljesen magyar. Hogy a hajókon az ügyvezetés nem magyar, az igen természetes, mert utóvégre annyi magyar még ott nincs, hogy az ügyvezetés magyar nyelven történhetnék, de megteszik azt, hogy kimutatják magyarságukat azzal, hogy akárhány formulárén ott van először a magyar nyelvű s azután az olasz nyelvű felírat. Azt hiszem tehát, hogy a tekintetben t. képviselőtársam meg lehet nyugodva, hogy magyar kereskedelmi tengeré^zetünk, a mely hála az ország áldozatkészségének, és a törvényhozás bölcseségének, valóban igen nagy fejlődésnek indult, teljesen megfelel a maga kötelességének minden irányban, még a. magyarság tekintetében is. (Helyeslés.) E kis kitérés után méltóztassék megengedni, (Halljuk! Halljuk!) hogy első sorban azon kérdésre tegyek egy pár megjegyzést, melyet, Drescher Ede t. képviselőtársam felhozott. Teljesen osztozom a t. képviselő úrnak véleményében, sőt már tavaly is volt szerencsém e házban kifejezést adni annak, hogy a baja-báttaszéki vasúti összeköttetés létesítése nem egyszerűen lokális kérdés, hanem vasúti hálózatunk kiegészítésének elsőrendű kérdése, épúgy, mint például a horvátországi fővonalak kiépítése. Az egyévi forgalom Magyarország keleti részérő! Fiúmén át a külföldre a baja háttaszéki vasúti összeköttetés létesítéséig óriási kerülőt kénytelen tenni, mely drágítja az államvasutak forgalmát és az árúk szállítási költségeit. Ezért csatlakozom t. képviselőtársam azon óhajához, hogy a t. kormány ezen kérdést, melyre nézve már pár év óta igéri, hogy vele foglalkozni fog, megoldja és az összeköttetést mielőbb valósítsa. (Helyeslés balfelöl.) A mi az előadó úrnak azon megjegyzését illeti, hogy a magyar államvasutak budapesti és fiumei személyzetének alsóbbrangú tisztviselői és szolgái lakbérilletményeire a t. miniszter úr 120.000 forintot irányzott elő, — mely östízeg ugyan nincs a költségvetésben, hanem zárszámadásilag lesz elszámolva, és csak a jövő évtől kezdve lesz a költségvetésbe felvéve, — ezt igen nagy örömmel üdvözlöm, mert az tagadhatatlan, hogy Budapesten és Fiaméban a lakbérviszonyok olyanok, hogy azokon segíteni kell. De a mi már a t. előadó úrnak azon megjegyzését illeti, — ha jól értettem, — hogy ezzel most már minden panasznak komoly alapja elesnék, (Neményi Ambrus előadó tagadólag int.) ha így értette volna, ebben a véleményében nem osztozhatom, mert én (Neményi Ambrus előadó újból tagadólag int.) egészen függetlenül attól, a mit az előadó úr mondott, abban a meggyőződésben vagyok, a mennyiben igyekeztem I magamnak adatokat szerezni, és tájékoztattam is