Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

\<L 388, országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. mely ez intézményt könnyíí hozzáférhetőségénél fogva leginkább veszi igénybe. , E költségvetés ismét bizonyítja, hogy az állam, mint nagyiparos is képes teljesítem a hozzá kötött várakozásokat. De bizonyítja azt is, hogy az állammal, mint nagyiparossal magánosok nem versenyezhetnek. Ennek tulajdoníthatom az állami gépgyárnál és a diósgyőri vasés aczélgyárnál jelentkező sikeres eredménye ket, bár talán ez eredmények is másként mutatkoznának, ha számba vennők, mily óriási áldozatokat hozott az állam e vállalatokra, és Mrälnók az állam által felhasznált czikkekre vonatkozó könyvvezetési adatokat. De épen ez, hogy az állam, mint nagyiparos annyira prosperál, biztos jele magániparunk gyöngeségének. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mert seliol, a hol az iparososztály erős, az állam nem versenyezhet a magániparra], minthogy az állami gazdálkodás mindig sokkal drágább. (Helyeslés a szélsőbalon.) Épen az államipar virágzó volta bizonyítja tehát, hogy iparunk nem virágzó. Csak még egy dologra utalok. A statisztikai hivatal a kereskedelmi miniszter úr resszortjába tartozik. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a mi statisztikai hivatalunk adatai nem kellőképen megbízhatók. Nem azért, mintha ez a hivatal személyzete, mely a statisztikának szolgálatában áll, nem értené az o dolgát, és nem állana feladata magaslatán, hanem azért, mert nem kapja meg az a statisztikai hivatal azokat az adatokat, a melyek egy jó közgazdasági statisztikának inaugurálására feltétlenül szükségesek. Ausztria és Magyarország közt a mi forgalmi statisztikánk manapság sincs biztos alapokra fektetve. Én kérném az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, igyekezzék odahatni, hogy Ausztria és Magyarország közt az árú- és mindennemű forgalomra nézve megbízható adatokat kapjon a statisztikai hivatal, mert Magyarország az ő közgazdasági érdekeit csak így tudja kellőképen felismerni (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) és biztos, megbízható statisztika alapján mérlegelni. (Igaz! Úgy van!) Ezek után csak azt akarom kijelenteni, hogy miután mi a kereskedelmi tárezáuál a kormánytól nemcsak közlekedési, de jó kereskedelmi politikát is vártunk volna, és miután mi ezt nem tapasztaljuk, mint erre beszédem első részében ráutaltam, a kereskedelmi tárczának költségvetését nem szavazzuk meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára áttérnék, és mielőtt az előttem felszólalt t. képviselőtársaim beszédeinek egy-két pontjára reflektálnék, első sorban igazoljam azon eljárásomat, hogy Endrey Gyula t. képviselőtársamnak egy, a miniszter úrhoz intézett kérdésére, a miniszter úr felszólalása előtt, szintén reflektáljak, ha nem is választ adjak, a válasz adására a miniszter úr lévén hivatva, hanem, ha már a sors úgy hozta magával, hogy én azon, bizonyos fokig mégis támadásszeríí felszólalás után, melyben előttem szóló t, képviselőtársam a magyar kereskedelmi tengerészettel foglalkozott, közvetlenül vagyok szólásra felírja és felhiVa, én, ki Fiume, Magyarország legelső kikötőjének jelenlegi képviselője vagyok, én, kit bizonyos kollegialitás — mint kereskedelmi tengerész-kapitányt — azon magyar tengerészeihez köt, bátor vagyok a t. képviselő úr felszólalására pár szóval reflektálni. (Halljuk! Halljuk !) Az első, a mit a t. képviselő úr hangsúlyozott, az-volt, hogy a magyar kereskedelmi tengerészetnél magyar honpolgárok legyenek alkalmazva. Én, ki meglehetősen ismerem 20—25 év óta tengerészetünk viszonyait, biztosíthatom a képviselő urat, hogy például az »Adria« tengeri hajózási társulatnál ezelőtt három évvel, mielőtt a társulattal az új szerződés megköttetett, az egész kapitányi karban egyetlen egy magyar honpolgár sem volt alkalmazva. Endrey Gyula: Ezt elismerem én is. Gr. Batthyány Tivadar: Biztosíthatom t. képviselőtársamat, hogy az »Adria« társulatnál elvként ki van mondva, és keresztül is vitetik, hogy ott más, mint magyar honpolgár, nem alkalmazható. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Van azonban a tengerészeinek egy műkifejezése, mely így hangzik : furce majeure. Az »Ádria« társulat is belejutott ezen force majeure-be akkor, midőn az állammal kötött új szerződésében arra szoríttatott, hogy egyszerre hajóparkját tetemesen szaporítsa. Akkor az »Adria« társulat kellő számú embereket, a kik korban és minden tekintetben megfeleltek volna, és magyar honpolgárok volnának, rögtön nem kapott. Akkor igenis átmenetileg megtörtént, hogy egy pár osztrák honpolgár, mint kapitány lett alkalmazva; de tudtommal meg van a tendenczia és törekvés, hogy ezek is magyarokkal pótoltassanak. Ugy vannak a többi vállalatok is; természetesen a nem szubvenczionált vállalatoknál tehet kiki, a mit akar, különben ezeknél is majdnem az egész vonalon magyarok vannak alkalmazva. Endrey Gyula: Tudnak-e magyarul? Nekem olyan magyar kell, a ki tud magyarul! Gr. Batthyány Tivadar: Méltóztatik tudni, t. ház, hogy Magyarországban annyi és annyi millió honpolgár van, a ki magyarul még