Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-395

168 395. országos ülés 1894. deczember 4-én, kedden. Elvártuk volna a miniszter úrtól, hogy az általa is elismert mezőgazdasági válság meg­szűntetésére egy nagyszabású közgazdaság­politikai programmot terjesszen elő, a mit azonban nem tőn, s a válság okául a tengeren­túli gyarmatosítás óriás baladását, a vasutak, s közlekedési eszközök rohamos fejlődését, s a technikai víymányokat sorolja elő. Azon kérdé­seket pedig, a melyek a mezőgazdasági politiká­val szoros összefüggésben állanak, egy szóval sem érinti, pedig épen azon, a miniszter úr által is hangoztatott helyes elvnél fogva, hogy a mezőgazdaság, ipar s kereskedelemnek nem szabad egymással szemben állniok, hanem egy­mással karöltve keli járniok, már ez elvnél fogva kell a mezőgazdaság felvirágoztatása érdekében is mindent megtenni, hogy a harmónia meg ne zavartassák. Mikor a búza ára 5-50—6 frt, s mikor a termények alacsony ára mellett az adó ily nagy, s mikor a mostani mostoha viszonyok mellett a földmívelő megélni is alig tud, ezen bajok gyöke res orvoslást igényelnek, s azon állapotok, melyek a fent nevezett egységes működést a mezőgaz­daság hátrányára megzavarják, rendezendők. Ha már most azt látjuk, hogy a mezőgaz­daság pang még ott is, hol a birtokok jövedel­mezőségét súlyos elemi csapások nem tették tönkre, mit szóljunk akkor a borászat, szőlészet pangásáról, s azok helyzetéről, a kiknek birtokuk szőlőből állott, s a kik a filloxera pusztításai által nemcsak jövedelmüktől, hanem vagyonuk­tól is elestek, s ez által az ország is egy jöve­delmező közgazdasági ágat vesztett el. E téren a kormány részéről eddig a leg­nagyobb könnyelműséggel, megbocsáthatatlan mulasztásokkal találkoztunk. E téren is min­denütt halljuk a jóakarat hangoztatását; kö­nyörgésre a népnek adnak egy pár rossz ame­rikai vad vesszőt, s egyes szövetkezeteknek s egyleteknek kisebb mennyiségű pénzsegélyt, de ebben nem sok a köszönet, mert a kisbirtokos­nak nem áll rendelkezésére azon pénz­összeg, melylyel talaját felrigolirozhatná, s a kapott vesszőt kellőleg elkészített talajba kiül­tethetné, de nincs meg a kellő hatályos ellen­őrzés sem, hogy a kapott vad vesszők megfelelő talajba ültettessenek kk s a nyújtott segély szak­szerűleg, s czélirányosan felhasználtassák, miért is az állam vagyona apránként elkallódik a nélkül, hogy ezen intézkedés eredményre vezetne, s az ügynek hasznára válnék. k miniszter úr nyilatkozata szerint tizen­három év alatt a filloxera elleni védekezésre tíz millió fordíttatott. Gr. Festetits Andor földmívelésügyi miniszter: Két millió! Bernát Béla: Bocsánatot kérek, az új­ságban a miniszter úr beszédében tíz millió van. (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek! Bernát Béla: Csakhogy ennél figyelembe veendő, hogy mennyi kallódott el minden ered­mény nélkül. így a többek között a paulis-. baraezkai ojtvány-telepen az 1892-ik évben a Maros vizének kiöntése a zárszámadások tanu­sága szerint 139.200 forint hiteltúllépést, és veszteséget okozott. A kormány programmjába a szőlők rege­nerálását felvette; jelesen a miniszterelnök úr még 1892. évi november 21-én, midőn pro­grammbeszédét bemutatta, úgy nyilatkozott, hogy »komoly feladatunkat képezendi a mező­gazdaság minden ágazatának czéltudatos fejlesz­tése, az elpusztult szőlőbirtokoknak regenerá­lása*. S mit tapasztalunk? Azt, hogy ezen ígéret teljesen meddő maradt, mert míg kiváló­lag ezen czélra 1893. évre csak 225.000 forint, ez évre pedig 236,000 forint, tehát 11.000 forinttal lett több a költségvetésbe felvéve. Ezen összeggel pedig a szőlők regenerálását keresz­tül vinni nem lehet. Megemlítem továbbá azt is, hogy Tokaj­Hegyalja lakossága nevében egy emlékiratot adtam be még 1893. évben novemberben ő Felségéhez, a képviselőházhoz és az összkor­mányhoz, a mely memorandumban ki lettek fejtve mindazon eszközök, s módok, melyek a szőlők regenerácziója előmozdítására szükségesek volnának. A képviselőház az ebben foglalt esz­méket 1894 április 21-én elfogadta, s pártolólag az összkormány kiadta, s úgy vagyok érte­sülve, hogy ő Felsége is a legmagasabb kéz­jegyével ellátva, ezt a kormánynak kiadta. így a kormány szándékai a szőlők regene­ráczióját illetőleg nem voltak őszinték s a tett Ígéretek csak aira valók voltak, hogy a köz­vélemény félrevezettessék, mert különben igye­kezett volna ezt hathatós eszközökkel a kijelölt módon keresztülvinni, s akkor nem vett volna fel a költségvetésbe e czélra csak 236.000 forintot. Egyébként reményiem, hogy a miniszter úr beszédében e szőlők regenerálására kilátásba helyezett Ígéreteit hatályosabb eszközökkel végre is fogji tudni hajtani. (Helyeslés balfelöl.)Be»zé­dében a miniszter úr érinti, hogy Tokaj-Hegy­aljára mintatelepek állíttattak tel. Helyesen tör­tént, csakhogy ezeket szaporítani kellene, így például Mádon, a hol daczára, hogy erre nézve ígéretet is kaptam, ilyen mintatelep mai napig sem lett felállítva. Ezen bevezetés után felsorolni óhajtom mindazt, a mit a szőlőszet fejleszztése érdeké­ben megvalósítandónak tartok s már előre is jelezem, hogy a szőlők regenerálására kamat

Next

/
Thumbnails
Contents