Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

10 388. országos illés 1894. november 20-án, hétfőn. ország tengerhajózási czélokra a jövő évben már j rendes, rendkívüli kiadások és beruházások czíraén több, mint 2,200.000 forintot fordít. Én, igen t. ház, ha a tengeri hajózás nagy szolgálatait Magyarország közgazdasága számára biztosítani kívánjuk, az áldozatoktól vissza nem riadok, és ezen költségeket is szívesen látom a költségvetésbe beleillesztve, de azt a kérdést vagyok bátor a t. kereskedelmi miniszter úrhoz intézni, vájjon az a tengeri hajózás, a melyre a magyar törvényhozás milliókat áldoz, valóban magyar tengeri hajózás-e? Én nem elégszem meg azzal, hogy az a tengeri hajózás a magyar érdekeknek szolgál, mert azt millióink fejében nemcsak remélhetjük, de meg is követelhetjük; én azt várom a kereskedelmi miniszter ártól, hogy tevékenységét oly irányban is kifejti, hogy az a tengeri hajózás minden ízében magyar legyen ; hogy annak a hajózásnak közvetlen szolgálatát teljesítő egyének is a magyar hazának fiai és magyarok legyenek, Rosenberg Gyula: Azok is ! (Egy hang a jobboldalról: Félünk a víztől!) Endrey Gyula: Azt mondja Rosenberg Gyula t. képviselőtársam, hogy: »Azok is !« ; hát én arra kérek alázattal választ, hogy vájjon a magyar »Adria« tengerhajózási részvénytársaság hajóin hány magyar kapitány van? Gr. Batthyány Tivadar: Mind magyar! Rosenberg Gyula : A hányat csak egyáltalán kapni lehet! Endrey Gyula: Bocsásson meg igen t. barátom, Rosenberg Gyula úr, azt nem vonom kétségbe, hogy a t. miniszter úr igen szívesen oda veszi azokat, a kik, mint magyarok, a tengerészeti pályán alkalmazhatók, hanem azt találom, hogy épen ezeknek a száma oly csekély, hogy tubijdonképeni magyar hajózást a jövőben sem remélhetünk, pedig ez volna érdekünk annál is inkább, mert Magyarország intelligencziája túltermelést mutat fel; így legalább a tengeren érvényesíthetnők azt az intelligens elemet, mely most megfelelő' működési tért nem talál. Ebből a szempontból, midőn a kereskedelmi minisztérium egyik ágánál 2,200.000 forint kiadással találkozunk, mely legnagyobb részben nem magyar személyzet által fogyasztatik el, bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani azt, hogy a tengerészeti szakoktatásra felvett 29.000 forint nem lehet elegendő arra a ezélra, hogy mi a tengeri hajózás érdekében magyar ifjúságot neveljünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A folyamhajózásra vonatkozólag méltóztatnak tudni, hogy a miniszter úr egy érdekes javaslatot terjesztett a t. ház elé, mely ezen költségvetés letárgyalása után fog sorra kerülni. Engedje meg a t. ház, hogy már most röviden szólhassak ezen hajózási vállalatról. Mi is azok közé tartoztunk, a kik évek óta sürgettük, hogy a Dunán a Dunagőzhajózási társasággal szemben, melynek kezében nem láttuk érdekeinket kellőleg képviselve, egy magyar hajózást létesítsünk. A folyó év nyarán meglehetősen nagy volt az örömünk, a mikor a ken skedelmi miniszter úr a nyári szünetek előtt jelentette, hogy a Magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársasággal kötendő szerződésről szóló törvényjavaslatot be fogja terjeszteni a ház elé, ezen örömünk azonban csakhamar lelohadt, mert azt hallottak, — lapok jelentették, a kormány részéről nem dementálták, — hogy a kormánynak nem lesz módjában ezen javaslatot a szünet előtt beterjeszteni, mert Bécsben e javaslat bizonyos aggályokat keltett, és Bécsben nem engedik meg e javaslatnak a képviselőház elé hozatalát. És valóban így történt. Daczára annak, hogy a miniszter úr bejelentette, a vendég mégis elmaradt, mert nem eresztették be az ajtón, és most, midőn ismét az ajtón kopogtat, daczára annak, hogy várva-vártuk, kétségben vagyunk az iránt, hogy ne zárjuk-e be az ajtót előtte, mert ez már nem az a vendég, amelyet vártunk. Ezen törvényjavaslatban semmi egyebet nem látunk, — lehet, hogy a kereskedelmi miniszter úr ezéljai a legnemesebbek, intencziói a legtisztábbak, — mint egy tőzsde-manővert. A tőzsdére akarnak ismét egy csomó papirt dobni, melyeken százezreket nyerhetnek egyesek, de a melyektől a magyar hajózási érdekek előmozdítására mi nem sokat várunk. A fennakadás a törvényjavaslatra nézve a nyáron a miatt történt, hogy a Dunagőzhajózási társulat befolyásos egyéniségei közbenjártak az iránt, hogy a magyar folyamhajózási társulat szervezése elé akadályok gördíttessenek. Hogy mikép intéztetett el ez a differenczia a Dunagőzhajózási társulattal, arról tiszta képet mindeddig nem kaptunk, s így biztosat csak annyit tudunk, hogy a nemzettői majdnem félmillió forint évi támogatást kívánnak, és nem vagyunk tisztában még azzal sem, hogy nem kapunk-e egy másik osztrák Dunagőz hajózási társulatot. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter : Magyart! Endrey Gyula: Mi azt tartottuk volna az állam érdekében állónak, hogy ha a t. kormány minden téren a vállalkozás terére lép, ott, hol a legkívánatosabb lett volna, hogy a vállalkozó maga az állam legyen — a folyamhajózás terén is — állami vállalatnak kellett volna létesíttetnie. E helyett mit tesz a kormány? Daczára annak, hogy százezreket áldozott arra, hogy vasúti igazgatása keretében egy mindenesetre figyelembe veendő hajózási vállalat létesíttessék,