Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.
Ülésnapok - 1892-394
156 3 ^ # országos ülés 1894. deczeniber 3-án, hétfőn. minden jót. Az ilyen politika, az a szellem, a mely ebben a politikában fekszik, egyáltalában az ellenkező hatást éri el, mint el kellene érnie azon közmondás igazsága alapján, hogy: »segíts magadon, az isten is megsegít.« (Tetszés. Igaz! Igaz! jobifelöl.) A t. nemzeti párt velünk egy közjogi alapon áll, legalább szóval és írásban, sőt egyes nagyobb belpolitikai kérdésekben is — legalább ideig-óráig — velünk összetart, csakhogy ebben az összetartásban rendszerint nincs meg a kitartás. Én nem tudom magamnak megmagyarázni, sem az elvi analízis terén, sem a tárgyi más oknyomozás útján, de azt hiszem, hogy ez a t. ellenzék minden áron, és okvetlenül, velünk szemben legalább ellenzék akar maradni. (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) Én azt hiszem, jól tudom azt, hogy nincsenek meg köztünk az ellentétet szülő nagy elvi eltérések, melyekből a válaszfal egy kormánypárt és egy ellenzék között természetszerűleg emelkedik ki. A nemzeti párt arra van tehát utalva, hogy összes tevékenységével ily mesterséges válaszfalat építsen. Csakhogy e czélra nincs raktározva kellő építési anyag, és így minden fáradságát arra kell fordítania, hogy e válaszfal építésére és dédelgetésére innen is, onnan is az anyagot beszerezze. Sokszor a válaszfal egyes égető kérdések melegénél hirtelen leomlik s aztán ez a t. párt összes tevékenységét annak líjraépítésére fordítja Nem ritkán építési anyagért átmegy t. szomszédjához is. (A szélsőbalra mutat.) Természetesen ott nagy, erős oszlopokat, gerendákat nem adnak szívesen, nem akarják ezzel saját álláspontjukat gyöngíteni. De a nemzeti párt, mint közjogi alapon álló párt, nem is birna ily nagy teherrel járó ajándékot a maga portájára elvinni. (Élénk derültség és tetszés jobbfelől.) így csak eijyes kerítés vagy szépszínű kapuczifrázatokat kap, a melyek, ha nem is erősek, de legalább nem gyöngítenek semmit, és mégis tetszetős formájúak. (Derültség jobbfelől.) De a t. nemzeti párt egész hadi állása, taktikája észrevétlenül a közjogi mezőkre siklik át, s összes tevékenysége az úgynevezett nemzeti aspirácziók körforgásában vész el. Nem tagadom, e körforgásban lehet különböző ütemű mozgást, is produkálni, de én azt hiszem, úgy a belpolitikai, mint a közgazdasági alkotások mezején egyenesen és szabadon haladni nem lehet. (Igaz! Ügy van! pbbfelöl) E körforgás tengelye, t. ház, nem első jelentőségű, közjogi kérdéseink, intézményeink szimbolikus külsőségeiből van felállítva, melyek fontosságát én kisebbíteni nem akarom, sőt sze< rintem is azok ezélját képezhetik bizonyos észszerű, óvatos és kitartó törekvésnek, még pedig nemcsak a nemzeti hiúság kielégítése, hanem a nemzeti önérzet fejlesztése szempontjából is; de arra nem elegendők a külsőségek, hogy egy úgy számban, mint egyénileg annyira jelentős pártnak összes tevékenységét föiemészszék. (Helyeslés jobbfelől.) A t. nemzeti párttal — a mint a tapasztalat mutatja — mi úgy vagyunk, hogy nagy kérdésekben néha velünk vállat vetve igyekszik a kérdés kőtömegét a völgyből bizonyos magaslatra föltaszítani. De mikor már az út bizonyos részét közös erővel elérjük, akkor egész váratlanul félreugrik, és gyermekes pajzánsággal várja, hogy vájjon hogyan üt el a nagy tömeg bennünket. (Élénk derültség jobbfelől. Mozgás balfelöl.) Hát kérem, ez csak egy hasonlat, mely lehet, hogy unalmas. (Élénk ellenmondás jobbfelől. Halljuk ! Halljuk! Elnök csenget.) Várják, mondom, hogy a nagy kő visszagördűljön a völgybe, a honnan elindultunk, hogy aztán szépen ráüljenek és lábukat lógázva, felénk grimaszokat csináljanak. (Derü'tség és tetszés a jobboldalon) Minthogy pedig én világos adatokból, el nem tagadható tényekből azt látom, hogy közgazdasági életünk egészséges fejlődés útján van; minthogy látom, hogy a kormány közgazdasági politikája a nemzeti erő- és vagyongyarapodás terén jelentékeny sikereket ért el; mivel látom, hogy legközelebb programújában is oly czélokat tüz maga elé, melyek csakugyan hivatva vannak közgazdaságunkat és ebben mezőgazdaságunkat jelentékenyen emelni, és végre minthogy látom, hogy azok a kérdések, a melyek közvetlenül a földmívelésügyi tárcza körében méltányíandók, e körben csakugyan kellőleg méltányolva is vannak: mindezeknél fogva én a földmívelésügyi tárcza költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Papp Elek jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a kormány pénzügyi előterjesztését halljuk, ha a magyar államháztartás bevételi és kiadási rovatait olvassuk, ha a pénzügyi feleslegektől duzzadó tárczákat látjuk, ha látjuk Budapesten és más nagyobb v'u-osokbau a nagy számmal és gyorsan épült czifra köz- és magánépűleteket s a tündériesen díszített vendéglőket ós kávéházakat; ha látjuk a vidéken a csinos falusi lakokat és nagy táblákban zöldelő vetéseket : azt kell hinnünk, hogy Magyarország már-már a jólét tetőfokához közeledik. De ha látjuk másfelől a mezőgazdák, a kis-, közép-és nagybirtokosok számadásait, akkor látni fogjuk, hogy nemcsak tiszta, de nyers bevételük is .évről-évre kevesbedik. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És ha látjuk az eddig zamatos gerezdekkel díszített, de most kopaszon meredő szőlőhegyeket ; ha látjuk a kivándorlás folytán elnéptele-
