Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-394

8!M. országos ülés 1894. nedett falvakat;. ha látjuk a rongyos, de szesztől kipirult arczú falusi népet és a nmnkásnép fokozódó elégületlenségét; ha olvassuk a gyakori birtokváltozásokat kitüntető telekkönyveket és látjuk a folyton fokozódó telekkönyvi terheket: akkor meg kell győződnünk arról, hogy a mit a gazdák rég óta panaszolnak, a mit a lapok folytonosan írnakj a mit a kereskedelmi és iparkamarák egyre jelentenek, az szomorú valóság, tudniillik, hogy a mezőgazdaság válságban van, vagy legalább a válsághoz közeledik. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ezen szomorú baj előjelei már régóta jelentkeztek, de agyonhallgattattak, ledorongoltattak, és az utóbbi időben a választási küzdelmek ég az egyházpolitikai izgalmak tengerében elmerültek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De szerintem a baj oly közeli, és a veszély oly nagy, hogy ezeket a kérdéseket valahára napirendre kell tűzni, és onnan mindaddig levenni nem lehet, inig orvosolva nem lesznek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert ha helyes és méltányos, hogy a gyárosok, kereskedők, iparosok, néptanítók, tisztviselők érdekeivel foglalkozzunk, akkor helyes és igazságos az is, hogy az ország legnagyobb részének, a mezőgazdasággal foglalkozóknak panaszai elől se zárkózzunk el; (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert ha ezt teszszük, akkor bűnt követünk el az ország anyagi jóléte ellen, melynek következménye helyrehozhatatlan. Nem kívánom én, hogy ezentúl a kulturális és nemzeti kérdésekkel ne foglalkozzunk, hanem tisztán anyagi kérdésekkel; mert hiszen, jól tudom, hogy az anyagi kérdések csak a nemzeti és kulturális kérdésekkel karöltve oldhatók meg. (Igaz! Ügy van! a baloldalon. Az elnő'.i széket b. Bánffy Dezső foglalja el.) Ezt különösen hangsúlyozom azért, mert alig jött köztudomásra a hírlapok útján, hogy az ellenzéki pártok értekezleteiken a mezőgazdasági érdekekkel foglalkoznak, máris felhangzottak nagyszavú vádak, így különösen, hogy a nemzeti párt, elfogyván programmja, új programmot keres, továbbá, hogy mi reakczionáriusok vagyunk, osztályharezot, osztálygyűlöletet idézünk elő, miáltal a haza ellen nagy bűut követünk el. Bűnnek nyilvánították azt, a mi a haza iránti kötelesség. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Tették pedig azt azért, hogy vagy nem volt türelmük bevárni, mit és miként akarunk tulaj donképen, s mindjárt ideges rémlátományba esnek, a mint megtudták, hogy az ellenzék akar valamit, vagy pedig azért, hogy saját lekiismeretüket elhallgattassák, a mely felébredt bennük azért, hogy az ország ezen vitális érdekét más, kevésbbé fontos és kevésbbé sürgős kérdések felszínre hodeczemuer 3-áu, hétfőn. j57 zása által elhanyagolták. (Élénlc helyeslés a baloldalon.) T. ház! A nemzeti párt nem keres új programmot, mint Szunyogh Szabolcs t. képviselő xír gyanúsít bennünket. A közgazdasági érdekek ápolása mindig programmját képezte e pártnak, a melyért mindig derekasan helyt is állt, minden kereskedelmi és vámszerződés, vagy más, a közgazdaság érdekeit felölelő szerződések tárgyalása alkalmával. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy nem elég eredménynyel, ez nem a párt hibája. Mi nem teszünk ma sem egyebet, mint azt, hogy nagyobb lévén a baj,i ma erélyesebben követeljük orvoslását. Én tagadom azt, a mit Szunyogh Szabolcs képviselő úr felhozott, hogy mi e tekintetben exkluzív álláspontot foglalunk el, és hogy osztályharczot fogunk előidézni. Szerintünk az ipar és mezőgazdaság egymást éltetik és egymásra vannak utalva, Olyanok, mint a vér, mely különböző alkatrészből áll, de egészséges összetételeiben egy egészet képez, és helyes keringésével életet ad a testnek. (Tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ha már most a mezőgazdasági válsáir okait keresem, mellőzve egyéb fontos okokat, rátérek a legfőbbre; a többieket majd elmondom később. (Halljuk! Halljuk!) Látjuk azt, hogy Amerika, Ausztrália, Afrika, Kelet-India és Kanada ma már olyan óriási mennyiségű búzát termelnek, és azt közlekedési eszközeik tökéletessége és gyorsasága mellett oly gyorsan és olcsón szállíthatják az európai piaczra, hogy a nyugateurópai államok piaczárói — annyival is inkább mert ezek az államok amúgy is inkább az olcsóbb, mint a jó minőségű búzát keresik — búzánk maholnap leszorul, annál is inkább, mert a termelésben túlprodukezió van. Nagyon sajnálom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr beszédében a búza kérdésére nem terjeszkedett ki eléggé. Egy pillantás a statisztikai adatokra meg fog bennünket győzni arról, hogy a Magyarországtól nyugatra fekvő államok és a keleti államok közül a görög állam búzabevitelre szorulnak, mig ellenben Magyarország és az attól keletre fekvő országok — kivéve Görögországot — kiviteli fölöslegekkel bírnak. De kiviteli fölöslegekkel bírnak az Amerikai Egyesült-Államok, Ausztrália, Afrika, Kanada és Kelet-India is. Ha a földmívelésügyi minisztérium adatait nézzük, azon államokban, a melyek bevitelre szorulnak, 1892-ben a búzaszükséglet volt 122 millió hektoliter, mig ellenben a kiviteli fölöslegekkel biró államok 136 millió hektoliter búzát termeltek. Ebből esik Oroszországra 25 millió, Magyarországra 19 millió, Romániára 13 millió, az Egyesült- Államokra 50 millió, Kelet-Indiára 12 millió hektoliter. Ha a főösszegeket hason-