Képviselőházi napló, 1892. XXI. kötet • 1894. november 26–1895. január 9.

Ülésnapok - 1892-388

38S. országos ülés 1894. november 26-án, hétfőn. 9 nének hívatva képviselni, melyek azonban ezen hivatásuknak meg nem felelhetnek, mert tisztán magánintézmények, nem bírnak a külföldön azon súlylyal és tekintélylyel, melylyel egy nemzeti külképviseletnek bármely nemzet irányában bírnia kell. (Helyeslés a szélsőbalon.) Általánosságban ezeket akartam, t. ház, előadni arra nézve, hogy mi program műnkhöz híven, elveinknek megfelelőleg, oly kormánynak, mely Magyarország közgazdasági érdekeinek megfelelő kereskedelmi politikát nem folytat, a költségvetést meg nem szavazzuk. (Helyettes a szélsőbalon.) Azonban, t. ház, (Halljuk! Halljuk/) van bennünk azért annyi őszinteség, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól egyáltalán nem akarjuk a jó indulatot, a törekvést, sőt sok tekintetben a sikert is elvitatni, melylyel főkép mint Magyarország közlekedésügyi minisztere dicsekedhetik. Igen, valóban úgy áll a dolog, hogy a magyar kormány a közlekedés agy terén, a hol legalább megközelítőleg megvolt a nemzeti, állami önállósághoz megkívántató szabad mozgása és cselekvési tere, fényes sikereket ért el. Es fényes sikereket érne el, t. ház, Magyarország ipari és kereskedelmi érdekeinek müvelése terén is, ámde ott, hol nincsen szabad kéz a cselekvésre, nem lehet igazi sikereket, igazi eredményeket felmutatni. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) A t. előadó úr vasútaiuk nagy fejlődésére rámutatván, valóban nagy elismeréssel adózhatott azon sikerekért, melyet a magyar királyi államvasutak közgazdasági életünkben is — eltekintve a fényes finaneziális eredménytől — felmutathatnak. És ehhez az elismeréshez én is, s azt hiszem elvtársaim is készséggel hozzájárulunk, (Helyeslés a szélsőbalon.) és azt is kijelenthetjük, hogy ebből az elismerésből nemcsak a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hanem a magyar államvasutak kipióbált igazgatóságát is rész illeti meg. A vasútaknái azonban egy megjegyzést , nem hallgathatok el. Nekünk bizonyos aggályaink vannak egy küszöbön álló vasúti megváltási mivel ettél szemben. Értem, t. ház, a déli vasút megváltását. Ennek a vasútnak a megváltásáról oly sok ellentétes bír jött forgalomba, hogy e tárcza költségvetésének tárgyalásánál megvárjuk a kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a közvéleményt a megváltás eddigi előhaladottságára és körülményeire nézve kellőképen tájékozza. Mert mi aggódunk, hogy ennek a vasútnak a megváltásánál is finaneziális tekintetben egy oly végzetes hiba fog elkövettetni, mint az osztrák-magyar államvasutak magyar vonalainak megváltásánál. És én előre is vagyok bátor jelezni, t. ház, hogy ha pártunk csakugyan azt tapasztalná, hogy ennek KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXI. KÖTET. a vasútnak a megváltásával a pénzügyi érdekek ismét oly kevéssé vétetnének figyelembe, mint az osztrák-magyar vasutak magyar vonalainak megváltásánál történt: mi daczára annak, hogy ennek a vonalnak fontosságát elismerjük, a legerősebben küzdeni fogunk az ellen, hogy az a vasútvonal oly drágán és értéken fölül váltassák meg. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A közúti politika tekintetében szintén nem tagadom meg az elismerést a t. kormánytól, mert közúti építkezéseink terén oly lendületet látunk, a mely már évek óta nem volt tapasztalható. De csak magát a tevékenységet méltatom, mert engedjen meg a t. ház, az én véleményein az, hogy a kormány a közúti építkezés terén egy oly végzetes hibát követett el az alföldi transzverzális müútnál, a melyet egykönnyen helyre nem pótolhat. Ezt az utat, mely Alföldünk legnagyobb államútja, s melynek építése négy és félmillió forint költséget igényel, úgy építtetik ki, mintha esak mesterségesen választották volna a leggörbébb vonalat. Hallottam ugyan, hogy stratégiai érdekek kívánták, hogy ez az út ilyen görbe legyen, de én véges elmémmel még stratégiai szempontból sem tudom belátni, pedig baka én is voltam, hogy mikép kívánhatják stratégiai érdekek azt, hogy akkor, midőn egy útvonal egyenes lehet, az a lehető leggörbébb legyen. Egy pár megjegyzést akarok még tenni, t. ház, a kereskedelmi miniszter úrnak azon szives előzékenységére és figyelmére, a melyet a ház iránt tanúsított azzal, hogy állami közúti hálózatunk tervezetét a t. háznak bemutatta. Igen örvendek annak, hogy egy ily tervezet végre létesíttetett, azonban én csakis úgy látnék ebben biztosítékot, ha az nem oly feltétellel terjesztetnék a t. ház elé, hogy ennek megállapítása még most sem végleges, és hogy ennek kiépítése semmiféle időponthoz kötve nincsen, mert hisz ez olyan, mintha semmisem volna, mivel az igen t. kormány kötve nincs hozzá, — de tegyük fel, ha kötve volna is hozzá, — a kormányok változnak. A helyes útpolitika, közlekedési politikánk is azt követelné, hogy Magyarországon a közvélemény tájékozva legyen az iránt, hogy az állam miféle utak kiépítését tekinti hivatásának, s ez a terv végleges legyen, hogy a kormány határozott terv alapján dolgozzék, ne kipkedjen, kapkodjon, ahhoz képest; a mint az egyes vidékek érdekeltsége a t. kormányra befolyását érvényesítheti (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Igen lényeges az az emelkedés, melyet a költségvetés a tengeri hajózás szempontjából is felmutathat, mert azt látjuk, t. ház, hogy daczára annak, hogy a szorosan vett Magyarország tengerpartja úgyszólván csak egy arasz: Magyar-