Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

Rí! 370. országos ülés 1894. október 18-án, csütörtökön. ellene fogok szavazni. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, igen kevés tagja van ezen háznak, a ki magát a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot e nélkül el nem fogadná. Ez tehát épen a dirimens azok között, a kik a miniszterelnök úr határozati javaslatát elfogadják és azok közt, a kik azt nem fogadják el, mert a kik nem fogadják el, fizok a felekezetnélkííliséget sem akarják elfogadni. Ez a kérdés, úgy a mint ma a házban tárgyaltatik, tulajdonképen nagyon egyszerűnek látszik, mert itt csak a íőrendiházi üzenet tárgyaltatik, és ezen kérdésnél a többi egyházpolitikai kérdésekről voltaképen szónak sem kellene lenni, mivel módosításokat tenni nincs helyén. Nagyon csodálkozom tehát azon, hosy Polónyi Géza t, képviselőtársam azon nézetének adott kifejezést, hogy most is, ez alkalommal, részletesen kellene tárgyalni ezen törvényjavaslatot, és a részletes tárgyalás során módosításokat kellene tenni. (Nagy zaj. Halljuk 1 Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Péchy Tamás: Sem a parlamentáris praxis, sem pedig torvényeink ezt helyesnek nem tartják. És ez természetes is. Ha a főrendiház valamely javaslatra nézve megteszi a maga módosításait és a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el, akkor a képviselőháznak, a dolog természete szerint, a főrendiház ezen álláspontjával szemben kell állást foglalnia és kijelentenie a maga hozzájárulását vagy azt, hogy nem fogadja el. Egészen másként állana a dolog, ha a főrendiház módosításokkal küldte volna vissza a törvényjavaslatot. Ezen esetben azokra vonatkozólag, miket a főrendiház módosított, a háznak is tárgyalásokat kellene folytatnia és hatáskörébe tartozott volna azokhoz hozzájárulni, vagy azokat ismét módosítani. így aztán helyén lett volna, hogy esetleg nngy diskusszió is következzék be. Megvallom ugyan, hogy betegségem következtében magukhoz az egyházpolitikai főkérdésekhez nem szólhattam a házban úgy hozzá, mint óhajtottam, s a hogy arra készültem, de azért helyesnek tartanám, ha én most ezen alkalomból azokra visszatérnék. Ha a kérdés a maga nagyságában itt e házban még egyszer felvettetik, talán nekem is lesz alkalmam eszméim kifejtésére, de most kizárólag a szőnyegen levő tárgyra kívánok szorítkozni, tudniillik arra, hogy a .főrendiház leküldött üzenetére nézve mi legyen a teendő. E tekintetben épen csak azért, mert, én részemről a törvényjavaslatot magát általánosságban elfogadandónak és szükségesnek vélem, nem találnám azt helyesnek, hogy most semmi se történjék a főrendiház üzenetére vonatkozólag, és hogy itt is csak úgy fogadtatnék el, a hogy átküldetett. Ezért elfogadom azon határozati javaslatot, mely általánosságban kívánja a törvényjavaslatot fentartani és a főrendiházhoz visszaküldeni, (Élénk helyeslés bal felől.) de a mely a felekezetnélkuliséget ki kívánja törülni, mert így fogom fel Horánszky Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát, és mert azt tartom, hogy épen ebben különbözik a miszterelnök úr határozati javaslatától. (Úgy van! bal felől. Halljuk !) Én azon meggyőződésben vagyok, hogy mihelyt itt bármely egyházpolitikai kérdés, bármely irányból felvettetik, akkor hosszabb viták azért erednek meg, mert sokan ki akarják fejezni véleményüket, mivel olyan sokoldalú e kérdés, hogy mindig találnak még oly részleteket, a melyek kifejtve nem lettek. De én nem kívánok e térre menni s azt hiszem, hogy most az a legjobb feladatunk, hogy az ország nyugalmát ezen kérdésekkel szemben helyreállítsuk. Ezt pedig nem lehet máskép elérni, mint ha e kérdések mielőbb a szentesítés stádiumába mennek. Ha azok törvényekké lesznek, reményiem, hogy le fognak csillapodni a kedélyek, a mit ma nem lehet mondani, mert a ki figyelemmel kisérte az emberek gondolkozását ezen kérdésben, nagyon jól tudhatja, hogy azzal szemben a legnagyobb aggodalmat táplálják. Meg kell tehát az aggódóknak látniok, hogy jogosúlt-e ezen aggodalmuk vagy nem? Azt pedig nem fogja más megmutatni, mint a törvény életbeléptetése után az élet. Hasztalan demonstráljuk szavakkal, hogy ez vagy amaz helyes, »mit Worten lässt sdch nicht bestreiten« és a parlamentben tapasztaltuk, hogy igen sokan tudnak ezzel élni. Bebizonyítják ma ezt, holnap annak az ellenkezőjét, de az az élettel szemben semmi bizonyító erővel nem bir. Azért óhajtom, hogy ezen törvényjavaslatból mielőbb törvény legyen és elfogadom Horánszky Nándor képviselő úr határozati javaslatát, mely ezt lehetővé teszi. (Helyeslés bal felől.) Megvallom, nagyon csodálkozom azon, hogy épen a t. kormány, a melynek szintén első sorban érdekében állna, hogy a törvényjavaslat mielőbb törvénynyé váljék, kilátásba helyez a főrendiházban bizonyos módosításokat. Ezek természetesen ide lejönnek és itt ismét, talán még erősebb és nagyobb vitát fognak provokálni, mi által elodáztatik a törvény szentesítése. Nem akarok tovább e kérdésnél időzni, csak pár észrevételt kívánok tenni azokra, a mik mondattak, és a melyek nem igényelnek nagy czáfolatokat, csak épen megjegyzéseket. {Halljuk! Halljuk !) Azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy a kormány azt kívánja, hogy minden állampolgár szabadon követhesse azt a vallást, a melyet akar. Egészen helyes, hogy a jelenlegi parlamentnek legtöbb tagja ugyanezt kívánja. De méltóz-