Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-370

370. országos ülés 1894. ok tassék megmondani, hogy saját álláspontjából miért kívánja, hogy az, a ki felekezetnélküli, fizessen oly egyház számára, a melyhez neki semmi köze sincs, mert ez kényszer. Igen helyesen jegyeztetett meg ma, hogy helytelen dolog és nem sokáig maradhat ágy, hogy némely nem katholikus vallású emberek kénytelenek az egyházak fentartásához járulni, mert patronátusi joguk van. Ez helytelen, de ezek azt még nagyon könnyen megbírják, mert többnyire vagyonos emberek, minthogy patronátust szegény ember nem igen gyakorolhat. De méltóztassék nekem megmondani, hogyan lehet azt azután megmagyarázni, hogy az az ember, a ki kérges tenyerével keresi mindennapi kenyerét, a ki igazán nehezen jut mindennapi kenyeréhez, az tartson fenn oly egyházat, a melyhez semmi néven nevezendő czímen ne in tartozik. (Nagy nyugtalanság jobbfelöl. Halljuk! Halljuk bal felöl.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak csendben lenni! Péchy Tamás: T. ház! Azt mondta a t. miniszter úr, hogy a veszedelmek jóslása mindig előcsillámlott akkor, valahányszor a szabadság bizonyos előlépéseket tett Ezt megengedem ; de méltóztassanak elhinni, — mert én már akkor megfigyelhettem a viszonyokat, mikor embernyi ember voltam, midőn a felszabadulás 1848-ban a jobbágyokra nézve kimondatott, — méltóztassanak elhinni, hogy senkisem volt akkor abban a véleményben, hogy ezen felszabadítás következtében bárminő szabadságellenes mozgalomra készen lettek volna. És mit mutatott a következés? Azt, hogy a kik felszabadíttattak, azok között voltak a reakczionáriusok. Tehát nem minden alap nélkül lett volna, ha elterjed, de nem volt Magyarországon ez a hit elteijedve. Különben pedig, hogy a szabadságban való előlépés múlhatatlanul szükséges abban az irányban, a melyben azt mindenkinek és a képviselőnek különösen követnie kell, azt senki kétségbe nem vonja. De hogy itt is a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, ezt mutatja épen az anarchia, mely mindenütt terjed, mert méltóztassanak elhinni, hogy ha óvatosan haladtak volna a szabadságban előre, nem lett volna ez olyan veszedelmes, mint a minővé az vált. Tekintsük csak azon államokat, a melyek e tekintetlen nagyon előhaladtak. Az ezen államokban mutatkozó veszélyek hatással vannak a hátramaradöttabb államokra, mert ezen államok polgárai, látván a különbséget, mely szabadság tekintetében közöttük és azon államok között van, okvetlenül mozogni kezdenek. Én, t. ház, mint mondám, nem akarok ebből az egyszerű alkalomból, a melylyel tulajdonképen az egyházpolitikai kérdés egybekapcsolva nincsen, tovább e tárgynál immorálni, hanem KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. tőber 18-án, csütörtökön. g]_ kijelentem, hogy nemcsak szükségesnek tartom, hogy ezen kérdés szavazással döntessék el, de szükségesnek tartom azt is, hogy mindenki, a ki állást foglal akár a felekezetnélkűliség mellett, f.kár ellene, ezt nyíltan kifejezhesse, hogy végre tisztában legyünk a kérdéssel, tisztában legyenek a választók is e rendkívül fontos kérdés iránt, mert sokan vannak, a kik bújósdit játszanak jobbról és balról. (Úgy van! balfelöl.) Én tehát kijelentem, hogy épen azért fogadom el Horánszky Nándor képviselő úr határozati javaslatát, mert abban a felekezetnélkűliség nincsen meg. Befejezem szavaimat azzal, hogy kívánatos, hogy a javaslat mielőbb áttétessék a főrendekhez, és hogy azután mentől előbb törvényerőre emelkedhessek. (Helyeslés bal felöl.) Perczel Béni jegyző : Berzeviczy Aliért! (Félkiáltások balfelöl: Holnap ! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: (Csenget.) Méltóztassanak a szónokot meghallgatni! (Halljuk! Halljuk!) Berzeviczy Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előre bocsátom, hogy csak egy-két perezre kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a szőnyegen forgó javaslathoz érdemlegesen hozzászólni azért, mert azt találom, hogy azok az indokok, melyek bennünket ezen javaslatnak első elfogadása alkalmával vezéreltek és a melyek alapján a t. miniszterelnök úr határozati javaslatát előterjesztette, az elmondottak által megerőtlenítve egyáltalában nem lettek. Tehát ismétlem : az érdemleges felszólamlásnak szükségét részemről nem látom és egész röviden kijelentem, hogy a miniszterelnök ái indítványához hozzájárulok és kérem a t. házat is, méltóztassék a javaslatnak a főrendiházhoz való változatlan visszaküldését elhatározni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De a mi miatt tulajdonkép felszólalok, nem ez, mert ezt egyszerű szavazatommal is elvégezhettem volna, hanem Polónyi Géza képviselő úrnak egy nyilatkozata indít a szóra, (Halljuk! Halljuk!) 0 ugyanis azt állította, — és Ígérte, hogy ezt bizonyítékkal is képes lesz támogatni,— hogy a vallásalap, a mely jelenleg a magyar kormány, nevezetesen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kezelése alatt áll, kortesczélokra használtatik fel. Annál inkább csodálom a képviselő úr nyilatkozatát, mert ő a kevéssel ezelőtt leköszönt volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Csáky Albin gróf személyérői a legelismerőbb módon nyilatkozott. En a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban több éven át politikailag felelős állást foglaltam el, ennélfogva nemn